A 88 éves Richter körül nagy volt a felhajtás az elmúlt napokban, tekintve, hogy most adták át legújabb – s mint kiderült, egyben utolsó – nagyobb szabású munkáját, a saar-vidéki Tholey bencés kolostorának temploma számára készült három ablakát, melyben ismert 1990-es Minta-sorozatának elemeit dolgozza újra fel. A művész a saját maga által naprakészen vezetett életmű-katalógusába néhány kivételtől eltekintve csak festményeket vesz fel. A listára 1. számmal az Asztal című festménye került fel még 1962-ben – ez önmagában is vitákhoz vezetett, hiszen korábbi, egészen fiatalkori alkotásait egyes interpretációk szerint ily módon „kitagadta” életművéből, aminek főleg az ilyen munkák tulajdonosai nem örültek. A kolostorablakok most a 957. számmal zárják a listát. „Ez az utolsó, katalógusi számmal ellátott munkám. Vége” – mondta, hozzátéve, hogy „ezen nincs mit csodálkozni, ha az ember 88 éves”. Igaz, Richter tíz éve már mondott valami hasonlót, amit aztán mégis számos nagyobb festmény követett, most azonban elhatározása valóban véglegesnek tűnik, amit kora mellett némileg megromlott egészségi állapota is valószínűsít.
Ez az elhatározás azonban a német mester nagyszámú rajongóinak örömére nem jelent teljes szakítást az alkotómunkával. Richter az utóbbi években inkább rajzolt és ezt továbbra sem akarja feladni; műterméből sorra kerülnek ki kis méretű, festményeinek világából ismert formai elemeket tartalmazó, ceruzával és zsírkrétával készült színes rajzok. Közülük kerek 70-et ebben az évben szülővárosában, Drezdában, a Gerhard Richter Archivumnak is otthont adó Albertinumban már be is mutatott. „Rajzok valószínűleg jönnek még, februárban Münchenben, majd talán New Yorkban is bemutatják őket” – mondta, majd megszokott szerény stílusában hozzátette: „Nem nagy durranások”…. Archívumának vezetője, Dietmar Elger még nagyobb munkákban is reménykedik, amik úgy jöhetnének létre, ahogy a most átadott kolostorablakok is: Richter alkotja meg a koncepciót, elkészíti a vázlatokat, majd átadja másoknak a gyakorlati kivitelezést, aminek eredményeit ellenőrzi, szükség esetén korrigálja. De ha a nagy katalógus tényleg le is zárul, a másik, amiben a rajzokat archiválja, még nyitva van.
Az új kolostorablakok nem Richter első ilyen jellegű munkái. 2007-ben a hosszabb ideje neki otthont adó Köln világhírű dómja számára is készített egy ugyancsak absztrakt motívumokból kialakított ablakot. A mostani három ablak, amiknek kivitelezését egy München-közeli üvegmanufaktúra végezte, a művész ajándékaként kerül Németország egyik legrégebbi, történetében a VII. századig visszanyúló Benedek-rendi kolostorába a 12 ezer lakosú Tholeyben. A kisvárosban most az idegenforgalom jelentős fellendülésére számítanak; Richter ablakai reményeik szerint akár évi 100 ezer látogatót is vonzhatnak a városba, a belföldi turisták mellett a közeli Franciaországból és Luxemburgból is. A ma már csak 12 szerzetesnek otthont adó kolostor fő attrakciói természetesen a Richter-ablakok, de maga a gondosan felújított épületegyüttes is megérdemli a figyelmet és rendkívül izgalmas az a tény is, hogy a többi 34, ugyancsak vadonatúj ablak megtervezésére Mahbuba Maqsoodi afgán képzőművész kapott felkérést, aki 1994-ben kapott politikai menedékjogot Németországban. Ő szenteket és bibliai jeleneteket megörökítő figuratív alkotásokat tervezett, közülük az elsőket Richter műveivel egyidejűleg építették be, a többiek jövő Húsvétig készülnek el. A kolostort vezető apát elismeri, hogy Richter és Maqsoodi műveinek egy fedél alá hozása „nem volt kockázatmentes”, de megítélése szerint nagyszerűen sikerült: a templom tökéletes harmóniát sugároz. És természetesen a mai, a kirekesztő tendenciák erősödését mutató világban az esztétikai perfekción messze túlmutató üzenete is van. Az apát hangsúlyozza azt is: Richter ablakai, központi pozíciójukból adódóan az egész liturgia háttereként szolgálnak és ”nagyszerű dolog, hogy a legmélyebb titkot, az Úr misztériumát nem figuratív módon ábrázolja. Gerhard Richter mindig azt akarja, hogy az emberek maguk gondolják ki, mit látnak bele műveibe”.
Richter a koronavírus miatti elővigyázatosságból nem vett részt ablakai avatásán, de a számára megküldött fotók alapján elégedetten nyilatkozott arról, ahogy elképzelései az ablakok kivitelezése és beépítése során megvalósultak.
Az idős mester még egy jó hírt kapott a napokban. Március 4-én nyílt meg eddigi legfontosabb amerikai kiállítása a New York-i Metropolitan Museum ideiglenes kiállítóhelyén, a Met Breuer-ben, ami a tervek szerint július 5-ig tartott volna. A tárlatot a pandémia miatt már 8 nap után be kellett zárni és újranyitására több okból sem volt lehetőség: az anyag zömmel magángyűjteményekből kölcsönzött művekből állt össze, s a hosszabbításra nem minden esetben volt lehetőség, de nem is lett volna hol bemutatni a kiállítást, mert a Metnek anyagi okokból a tervezettnél korábban kellett kiszállnia a Met Breuerre kötött bérleti szerződésből. Mostanra viszont kiderült, hogy legalább a tárlat egyik központi elemét, a 2014-es Birkenau sorozatot sikerült huzamosabb ideig New Yorkban tartani, így a négy absztrakt festmény, amiknek alapját a birkenaui koncentrációs tábor egyik rabja által titokban készített fotókon szereplő motívumok alkotják, jövő január 18-ig megtekinthető marad, ezúttal már a Met központi épületében. A festmények egyébként a művész tulajdonában vannak és a mostani kölcsönzés idejétől eltekintve három éve a művész tartós letétjeként, a holokauszt mementójaként a berlini Reichstag épületében láthatók.
A cikk lejjebb folytatódik.