Gerhard Richter vitathatatlanul korunk egyik legnagyobb művésze, akinek alkotásai csillagászati árakon kelnek el az aukciókon és a gyűjtők egymás közötti adásvételében. A 80 fölött is fáradhatatlan művész igen termékeny – életműve már több mint 3 ezer alkotást számlál – és hasonlóképpen precíz: a megszületett munkákat egy meglehetősen bonyolult szisztéma szerint sorszámmal látja el és naplójában rögzíti. Azt gondolhatnánk ezért, hogy könnyű helyzetben voltak életmű-katalógusának szerkesztői, amikor Dietmar Elger, a drezdai Richter Archivum vezetőjének irányításával 2006-ban hozzákezdtek az életmű feltérképezéséhez s azóta három kötetet már meg is jelentettek. Munkájukat azonban maga a mester nehezítette meg számos korai munkáját megtagadó döntésével. Richter Drezdában, azaz az akkori NDK-ban nőtt fel, tanulmányait is ott végezte, majd 1961-ben, alig néhány hónappal a berlini fal felépítése előtt települt át az NSZK-ba; korai műveit megtagadó döntése egyaránt érint még 1961 előtt az NDK-ban, illetve 1962-68 között az NSZK-ban született alkotásokat. E döntés az esetek egy részében szimbolikus volt, hiszen már nem létező munkákra vonatkozott: a drezdai Német Higiéniai Múzeum számára készült faliképét például a helyi hatóságok „polgári dekadens alkotásként” bélyegezték meg és megsemmisítették.
Gerhard Richter œuvre-katalógusa 3. kötetének címlapja, forrás: artbook.com
A megtagadott művek nagyobbik része azonban ma is létezik, jó részük ráadásul műgyűjtők tulajdonában van. A Richter döntése nyomán fellángolt vitának ezért két fő vonulata van: az egyik szigorúan művészettörténeti szempontból vizsgálja a kérdést és azt tartja problematikusnak, hogy lyuk keletkezik az életműben; eltűnik egy olyan időszak, aminek ismerete Richter egész későbbi munkásságának megértése szempontjából akár kulcsfontosságú is lehet. A másik vonulat műkereskedelmi-etikai megközelítésű és azt veti Richter szemére, hogy elveheti a kedvet a műtárgyvásárlástól, a kérdéses művek tulajdonosainak pedig anyagi kárt is okoz, hiszen egy mű értékét és eladhatóságát jelentősen befolyásolja az a tény, hogy szerepel-e az életmű-katalógusban vagy sem. Mindemellett van a vitának egy harmadik vonulata is, ami arról szól, mennyire kell megkötnie a művész döntésének a katalóguskészítők kezét, azaz jogukban áll-e szerepeltetniük a művész által megtagadott munkákat – e tény feltüntetésével – vagy sem.
Egy megrendelésre készült festmény a megtagadottak közül: A gazdasági csoda ideje, 1962. Fotó: Bassenge, forrás: tagesspiegel.de
A vélemények megoszlanak; még azok között is, akik elismerik a művész jogát az ilyenfajta utólagos szelekcióra, sokan vannak, akik az œuvre-katalógusban mégis viszont kívánják látni ezeket a munkákat, hangsúlyozva, hogy egy ilyen kiadványnak mindenáron teljességre kell törekednie, és valamennyi ismert, saját kezű, fizikailag létező munkát tartalmaznia kell, függetlenül attól, hogy a művész később hogyan tekint rájuk. A katalógus csak így teljesítheti misszióját a hamisítások visszaszorításában és csak így akadályozhatja meg, hogy később nagyobb számban bukkanjanak fel addig ismeretlen munkák.
A cikk lejjebb folytatódik.