A legnagyobb svájci pénzintézetre, a több mint 150 éves UBS-re mostanában nem járnak különösebben jó idők. Az elmúlt években már több nagy összegű bírságot is ki kellett fizetnie – 2009-ben például 780 millió dollárt az USÁ-ban, öt évvel később 300 millió eurót Németországban –, az a büntetés azonban, amit most egy francia bíróság varrt a nyakába, egészen elképesztő nagyságrendű: 4,5 milliárd euró, aminek része egy, a francia állam javára megítélt 800 millió eurós kártérítés is. A bíróság bizonyítottnak látta a vádat, miszerint 2004 és 2012 között a bank törvénytelenül szerzett francia ügyfeleket, illetve segítséget nyújtott nekik adóelkerülésből származó pénzek tisztára mosásában. A bank fellebbezett, így az ítélet még nem jogerős, de a várható következmények felmérése már megkezdődött – és nemcsak a pénzügyi világban. Bizony, vastagon érintett a művészeti szféra is, ahol az UBS az utóbbi években ugyan már némileg visszafogottabban, de még így is igen komolyan volt jelen – gyűjtőként, művészeti intézmények és rendezvények nagyvonalú mecénásaként, kiadványok támogatójaként. Az UBS elsősorban a kiemelkedően vagyonos ügyfelekre „utazik”, márpedig az ő körükben igen jelentős a műgyűjtők koncentrációja, ezért a bank teljes joggal tekinti a művészeti szférát a cégimázs-építés és persze a konkrét üzletszerzés fontos terepének.
Az UBS művészeti téren kifejtett aktivitásának legközismertebb eleme a világ legnagyobb művészeti vásárával, az Art Basellel folytatott együttműködés. A két intézmény kapcsolata még 1994-ben kezdődött, néhány éve pedig már a bank az Art Basel „globális vezető partnere”.
A közelmúltban az UBS beszállt a műtárgypiaci megfigyelők bibliájaként szolgáló éves műtárgypiaci elemzések finanszírozásába is. Ezeket a jelentéseket az Art Economics készíti és korábban minden évben a TEFAF-ra jelentek meg, most viszont a Clare McAndrew vezette cég az Art Basellel és az UBS-el áll partneri kapcsolatban, amit a kiadvány új neve – The Art Market – An Art Basel & UBS Report – is tükröz.
Az UBS jelentős összegekkel támogat több modern és kortárs múzeumot is; hogy melyeket, az nagy mértékben függ a cég alaptevékenységének földrajzi prioritásaitól is. Pillanatnyilag többek között a basel-rieheni Fondation Beyeler, a moszkvai Garage Museum of Contemporary Art, a Nouveau Musée National de Monaco és a koppenhágai Louisiana Museum of Modern Art tartozik a kiválasztottak körébe.
Az UBS vásárlóként is jelen van a műtárgypiacon: az UBS Art Collection a világ egyik legfontosabb, kifejezetten progresszív szellemű kortárs vállalati gyűjteménye. A napjainkban is viszonylag gyors ütemben bővülő kollekció az 1960-tól napjainkig terjedő időszakot öleli fel.
A franciaországi bírósági ítélet, még ha nem is jogerős, máris komoly fejtörést okoz az érintetteknek – a banknak éppúgy, mint a támogatotti körnek. Az okok kézenfekvőek: a banknak, ha valóban ki kell fizetnie a gigabírságot, amire jó esély van, számos területen vissza kell fognia magát; az összeg még az ő nagyságrendjük mellett is igen magas. Már korábban is volt példa rá, hogy romló pénzügyi helyzetük miatt vissza kellett venniük a támogatásokból, s nehéz elképzelni, hogy ez most nem így lesz. De a támogatottaknak nemcsak emiatt fáj a fejük. Az utóbbi években minden kulturális intézményre egyre erősebb nyomás nehezedik azért, hogy csak „tiszta forrásból” fogadjanak el támogatást – persze arra, hogy mi számít tisztának, nagyon sokféle interpretáció létezik. Most már szinte örökzöld téma például a British Petrol által támogatott múzeumok ügye – a Tate a számos tiltakozó akció hatására 2016-ban, 26 évi együttműködés után meg is szakította a szponzori együttműködést az olajvállalattal, jelenleg pedig tüntetők igyekeznek hasonló lépésre rávenni a British Museumot is. Hónapok óta van napirenden a Sackler-ügy is. Az Egyesült Államok leggazdagabb emberei közé tartozó Sacklerek Purdue Pharma nevű gyógyszeripari cégük súlyos függőséget okozó fájdalomcsillapítójának, az OxyContin sikerének köszönhetik vagyonukat. Gyógyszerük súlyosan káros mellékhatásainak tudatában is voltak; most bíróság előtt is felelniük kell. Közben a Sackler-család a legnagyobb amerikai múzeumok bőkezű támogatója – több helyütt, így a New York-i Metropolitan Museumban is márványba vésve olvasható a nevük.
A múzeumok ezért most nehéz helyzetben vannak és igyekeznek lavírozni saját közvetlen anyagi érdekeik és az általuk is vallott értékek, illetve a közvélemény elvárásai között. Az UBS-ügyben eddig nyilatkozó érintettek, így az Art Basel és a Louisiana Museum vezetői is arra hivatkoznak, hogy amíg nincs jogerős ítélet, nem érzik szükségét az együttműködés felbontására irányuló bármiféle lépésnek. Van, aki – kínjában – még hozzáteszi, hogy az ügy már évek óta ismert, így az ítélethozatallal kialakult helyzet nem is tekinthető újnak.
Jósolni nehéz, de vélhető, hogy néhány együttműködésnek belátható időn belül vége szakad – és könnyen lehet, nem is fog kiderülni, melyik fél kezdeményezésére. S ha netán lesz is egy sajtóközlemény, amelyik megnevezi a szakítást kezdeményező felet, az sem biztos, hogy a valóságot tükrözi majd.
Nyitókép: Guggenheim UBS MAP Global Art Initiative, videó részlet
