Vannak díjak, melyeknek nemcsak az elnyerése bír komoly presztízs-értékkel, hanem már az a tény is, ha egy intézmény vagy egy kiállítás rákerül arra a szűk listára, melyből a végső győztest kiválasztják. Ilyen díj a Global Fine Art Awards is, amit az Egyesült Államokban alapítottak a szcéna számos neves szakemberének bevonásával, azzal a céllal, hogy minden évben elismerjék a legjobb képzőművészeti és design kiállításokat, függetlenül attól, hogy azok múzeumokban, galériákban, művészeti vásárok, biennálék vagy egyéb rendszeres időközönként ismétlődő rendezvények keretében valósulnak meg. A díjat idén 14 kategóriában ítélik oda, melyek többnyire a képzőművészet történetének különböző korszakaihoz vagy az egyes műfajokhoz kapcsolódnak, de van például a művészek által elnyerhető életműdíj is. Kiadnak egy közönségdíjat is, ezt valamennyi kategória jelöltjei közül az a kiállítás nyeri el, mely az internetes – legutóbb a twitteren lebonyolított – szavazáson a legtöbb voksot kapja. A nemzetközi összetételű, de amerikaiak által dominált jelölőbizottság idén kétezer, a díjra pályázó, 2017. augusztus 1. és 2018. július 31. között megnyílt kiállítást tekintett át, és a shortlistre közülük végül 31 ország 49 városából 94 került fel. A kategóriánkénti négy-tíz jelölt közül egy ugyancsak nemzetközi összetételű zsűri választja ki a nyerteseket; a díjátadóra jövő év március 12-én kerül sor New Yorkban.
A jó hír az, hogy a jelöltek között ezúttal egy magyarországi kiállítás is szerepel, nevezetesen a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Permanens forradalom című idei tavaszi kiállítása, mely a kortárs ukrán képzőművészet eddigi legnagyobb szabású bemutatkozása volt az ország határain kívül, s a két ország szakemberei együttműködésének eredményeként jött létre. A tárlat kurátorai Fabényi Júlia, Alisza Lozskina és Konsztantyin Akinsa voltak. A Permanens forradalmat a „Legjobb kortárs csoportos vagy tematikus kiállítás” kategóriájában jelölték, kortársnak a II. világháborútól napjainkig terjedő időszakot tekintve. Megnyitása után a kiállítás gyorsan az érdeklődés középpontjába került, több külföldi múzeum szakemberei is felkeresték és pozitív volt az itthoni közönség- és kritikai visszhang is – már ha eltekintünk a Magyar Idők Kinek a kulturális diktatúrája? című, elhíresült sorozatában megjelent egyik írástól, mely ezt a tárlatot is beemelte a szerző szemszögéből elrettentőnek ítélt példák közé.
A jelölés már önmagában is komoly elismerés – ebben a kategóriában összesen hét kiállítás került a shortlistre – de még jobban tudjuk értékelni, ha vetünk egy pillantást a „vetélytársakra” is, akik között egy „ismerőst” is találunk, tekintve, hogy a Tate Britain All Too Human című, a Londoni Iskolának szentelt kiállítása, pontosabban annak egy, a Tate és a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria együttműködésében némileg átdolgozott változata jelenleg éppen Budapesten tekinthető meg, ami azt jelenti, hogy a hazai közönség az elmúlt év hét legjobbnak tartott csoportos kortárs kiállítása közül kettőt is láthatott illetve láthat. Nem meglepő módon három amerikai tárlat is szerepel a listán, igaz, közülük kettő nemzetközi együttműködés keretében jött létre. A New York-i Whitney Museum of American Art-ban augusztus végéig volt látható az An Incomplete History of Protest: Selections from the Whitney’s Collection, 1940–2017, ami azt vizsgálta, hogyan reagáltak műveikkel az amerikai képzőművészek II. világháború utáni nemzedékei saját koruk legizgalmasabb politikai és társadalmi kérdéseire. A Radical Women: Latin American Art, 1960–1985 című tárlat a nőművészek szemszögéből vizsgálja a címben szereplő régió nagy átalakulásokat hozó 1960-1985 közötti időszakának történéseit és előbb a Los Angeles-i Hammer Museumban, majd a New York-i Brooklyn Museumban volt látható, jelenleg pedig utolsó, brazíliai állomásán, a Pinacoteca de Sao Paulo-ban lehet megtekinteni. Egy másik régióba, de egy ugyancsak nagyon izgalmas korszakba kalauzol el a Guggenheim New York-i és bilbaói múzeumában is bemutatott Art and China after 1989: Theater of the World című tárlat. A jelöltek között találjuk még a melbourne-i National Gallery of Victoria Triennáléját, amire 32 ország közel száz képzőművésze és dizájnere kapott meghívást és a Mexico City-i Museo Jumex Memories of Underdevelopment című kiállítását, ami a listán ugyancsak szereplő Los Angeles-i bemutatóhoz hasonlóan Latin-Amerika 1960 és 1985 közötti időszakával foglalkozik, de egy szélesebb megközelítésben.
A listát végignézve nyilvánvalónak tűnik, hogy a jelölő bizottság szemében kiemelt értéknek számított a napjaink – illetve az adott kor – társadalmi-közéleti problémáira történő reflexió, illetve a tárlat előkészítésében és bemutatásában megvalósult nemzetközi együttműködés.
Akit a többi kategória jelöltjei is érdekelnek, itt megtalálhatja őket.
Az eredményekre a díjkiosztó után természetesen visszatérünk, de addig is jelezzük majd, ha kiderül, mikor és hogyan lehet a jelöltekre szavazni.
- Frissítés, 2019. január 15.
A Youniversal Award címet viselő közönségdíjra január 14. és 27. között ezen a linken lehet szavazni, naponta maximum egy alkalommal. A linkre kattintva a versenyben lévő kiállítások címei ABC sorrendben láthatóak, a Ludwig Múzeum tárlata természetesen angolul, Permanent Revolution: Ukranian Art Today címen jelenik meg. Az első napon ez a kiállítás kapta a legtöbb szavazatot; ha tetszett a tárlat, szavazz rá Te is!