Tulajdonképpen a nevek egyike sem okoz nagy meglepetést, hiszen valamennyien a színtér stabilan legkeresettebb szereplői közé tartoznak. Dominanciájuk mértéke viszont még azok számára is meglepő lehet, akik folyamatosan figyelemmel kísérik az árverések történéseit.
Az artsy.net művészeti portálon megjelent összefoglaló szerint a tavalyi év legnagyobb aukciós forgalmú művésze – mint a korábbi években is gyakran, 2018 óta pedig folyamatosan – Pablo Picasso volt, akinek a műveiért együttesen 620 millió dollárt adtak; ez a teljes képzőművészeti aukciós forgalom 7%-ának felel meg. Ennél többet Picasso műveiért eddig egy alkalommal, 2018-ban fizettek – akkori forgalma 744 millió dollár volt. Picasso a hasonló rangsorok legstabilabb szereplője, ami önmagában is növeli a bizalmat művei értékállóságában. Kiugró részesedését a globális forgalomból alkotásainak árszintje mellett rendkívüli termékenysége is magyarázza. Az egy év alatt kalapács alá kerülő műveinek száma sokszor a 3 ezret is meghaladja, ami még akkor is óriási szám, ha tudjuk, hogy ezek jó része sokszorosított grafika. Utóbbiak árszintje természetesen jóval alacsonyabb, mint az egyedi munkáké, de ilyen mennyiség mellett a „sok kicsi sokra megy”. Picasso egyúttal, mint ahogy arról január elején beszámoltunk, a legdrágább, tavaly eladott mű alkotója is. Ez az egybeesés egyébként nem törvényszerű, hiszen jó néhány olyan művésznek, akiknek egy-egy munkája kiemelkedő áron kel el – ide tartoznak például szinte kivétel nélkül a régi mesterek – a teljes forgalmat mérő listákon esélye sincs az előkelő szereplésre – egészen egyszerűen azért, mert életművük méretét tekintve kicsi, vagy pedig azért, mert munkáik többsége már közgyűjteményekben, illetve több generációra visszatekintő jelentős magángyűjteményekben van, azaz rendkívül ritkán bukkan fel a piacon. 2000 óta egyszer mégis előfordult, hogy a forgalmi rangsort régi mester vezette: 2017-ben Leonardo da Vincinek egyetlen piacra került műve, a nevezetes Salvator Mundi is elég volt ahhoz, hogy az érte adott 450 millió dollárral, ha hajszállal is, de megelőzze Picassót, akinek 2.879 kalapács alá került munkájáért együttesen 446 millió dollárt fizettek….
Picasso tavaly legmagasabb áron eladott festményét, az Ablak előtt ülő nőt január elején már bemutattuk, ezért ezt az írást egy másik művével illusztráljuk, amely ugyancsak igen magas, a becsértéket is jóval meghaladó áron, 40,4 millió dollárért kelt el a Sotheby’s-nél, az MGM Resorts gyűjteményének októberi Las Vegas-i aukcióján.
434 millió dolláros összforgalma második helyet és 5%-os részesedést jelent Jean-Michel Basquiat számára. Az ő művei iránti kereslet az elmúlt években rohamosan bővült, legújabban már a jelentős vásárlóerejű ázsiai gyűjtők is „ráharaptak” munkáira. Nevéhez fűződik a tavalyi év második legmagasabb áron, több, mint 92 millió dollárért eladott, Ebben az esetben című festménye is. Ezúttal egy másik, cím nélküli művét mutatjuk be, ami a Sotheby’s júniusi hongkongi árverésén csaknem 290 millió hongkongi, azaz több, mint 37 millió amerikai dollárért cserélt gazdát. Érdekesség, hogy ezt a festményt mostanáig európai és amerikai magángyűjteményekben őrizték, ezen a két kontinensen szerepelt árveréseken is; legutóbbi, amerikai tulajdonosával egyetértésben a Sotheby’s mégis úgy döntött, hogy most Ázsiában viszik kalapács alá. Mint az eredmény mutatja, számításuk be is jött.
A forgalmi rangsor harmadik helyén most Andy Warhol áll 325 millió dollárral, 4%-os globálpiaci részesedéssel. Neki korábban már kétszer is sikerült leszorítania Picassót a dobogó legfelső fokáról, igaz, akkor ő is magasabb számokat produkált. A kereslettel tavaly sem volt baj, viszont ezúttal nem került kalapács alá igazán kiemelkedő munkája; az év 10 legdrágább alkotásának szerzői között nem is bukkan fel a neve. Picasso mellett ő a másik olyan művész az élbolyban, aki igen nagyszámú sokszorosított munkával is jelen van a piacon, tételeinek száma rendszerint az ezer-kétezer közötti tartományban mozog. Itt látható Basquiat-portréja a Christie’s egyik novemberi New York-i árverésén 13 millióról indulva valamivel több, mint 40 millió dollárért cserélt gazdát. A műnek három változata ismert, egy a pittsburgh-i Andy Warhol Museum tulajdona, egy jelenleg is Basquiat örököseié, míg a most árverezett mű több magángyűjteményben is felbukkant már.
A következő három művész kerekítve egyaránt 3%-ot hasított ki a tavalyi piacból; Claude Monet műveiért 277, Gerhard Richter alkotásaiért 235, míg Vincent Van Gogh festményeiért 226 millió dollárt fizettek. Monet a modern festészet egyik legfontosabb előfutára; az első és mindmáig egyetlen impresszionista művész, akinek aukciós csúcsára meghaladja a 100 millió dollárt. Nevét Tavirózsák című festményének 70 millió dolláros árával megtaláljuk a legdrágábban értékesített művek tavalyi listáján is. Ezúttal tőle is egy másik tavalyi árverési tételt mutatunk, amely novemberben a Christie’s-nél kelt el 24,4 millió dollárért:
Festményeinek együttes árát tekintve alig marad el Monet mögött a „hatok” egyetlen élő művésze, a néhány nap múlva 90. születésnapját ünneplő, tavaly végre Magyarországon is nagyszabású kiállítással bemutatkozott Gerhard Richter. Jeff Koons és David Hockney egy-egy munkájáért ugyan lényegesen többet fizettek már, mint Richter 46,3 millió dolláros, 2015-ben született csúcsára, az ő piaca azonban egyértelműen stabilabb, gyűjtői köre az élő művészek között a legszélesebb; egy 2020-as hongkongi árverésen absztrakt festményéért kifizetett 27,6 millió dollár a legmagasabb összeg volt, amit addig nyugati művész alkotásáért Ázsiában adtak. 2021-ben árverésen elkelt munkái közül is egy olyant mutatunk, ami Hong Kongban került kalapács alá és váltott tulajdonost 118,1 millió hongkongi, azaz közel 15 millió amerikai dollárért:
Van Gogh-nak még mindig viszonylag sok nagyobb munkája van magántulajdonban, időnként előkerülnek még lappangó művei is. Árai stabilak, de árrekordját, amit Dr. Gachet portréjával, 82,5 millió dollárral tart, már több mint 30 éve nem tudta túlszárnyalni. Tavalyi összesített forgalma viszont kiemelkedően magas, amiben nem kis szerepet játszott a híres Cox-gyűjteményből kalapács alá került három alkotása. Közülük a Fakunyhók olajfák és ciprusok között című festményéért 71,3 millió dollárt adtak, ami a tavalyi aukciós piac hatodik legmagasabb ára. Most egy másikat mutatunk az említett három mű közül: a Szalmaboglyákért új tulajdonosa 35,8 millió dollárt fizetett, ami rekordárnak számít a művész papíralapú munkái között.
Ha már látjuk, kik a világ legnagyobb forgalmat generáló művészei, nézzük meg azt is, kiknek a munkáiért adják ki a gyűjtők a legtöbb pénzt a hazai mesterek közül. Ennek a rangsornak két változata lehetséges; az egyik a magyar származású, külföldön karriert csinált művészeket is tartalmazza, a másik nem. 2021-re vonatkozóan egyelőre csak első félévi adatokat találtunk, mégpedig a Műtárgy.com A magyar művészek aukciós piaca című kiadványában. Eszerint, a magyar származású művészeket is figyelembe véve Victor Vasarely, Hantai Simon, Rippl-Rónai József, Tihanyi Lajos, Bogdány Jakab, Mednyánszky László a sorrend; Vasarely és Hantai nélkül Vaszary János és – holtversenyben – Munkácsy Mihály és Ferenczy Károly kerül még a „hatok” közé. A rangsor a hazai és a nemzetközi piacon elért eredményeket egyaránt figyelembe veszi. Mivel egy fél év eredményei nem feltétlenül mérvadóak hosszabb távon, mutatjuk ugyanezeket a rangsorokat egy teljes évtized, a 2011-2020 közötti időszak adataival is. Vasarely és Hantai ezt a listát is vezeti, de mögöttük nem Rippl-Rónai, hanem Moholy-Nagy László a harmadik, utána Vaszary, Mednyánszky, Rippl-Rónai a sorrend. A külföldön élt művészek nélkül Kádár Bélát, Scheiber Hugót és Aba-Novák Vilmost találjuk a negyedik-hatodik helyen.
