Mintha néhány kiállítás és publikáció révén ma már teljesen új fényben látnánk mindazt, amit a maga korában csak kevesen sejtettek, a nyolcvanas-kilencvenes években az egyre táguló bemutatási lehetőségek ellenére elfelejtettek, majd a kétezertízes évek elejétől kezdve – részben a nyugati világ növekvő érdeklődése nyomán – nálunk is feldolgozni kezdtek.
Amikor most a Kassák Múzeum a Gorgona csoport munkásságát bemutató tárlatot rendez, akkor a történeti, művészettörténeti keretek már világosnak látszanak; a néző fogalmakkal rendelkezhet a kelet-közép-európai párhuzamokról és a nagyon is jellemző különutakról, ismerheti azokat a művészeket, akik kapcsot jelentettek a jugoszláv és a magyar kultúra között.
Fotó: Simon Zsuzsanna
Valószínű azonban, hogy a legtöbben a Gorgona nevet most hallják először. Az 1959-ben alakult és 1968-ig fennállt csoport festőket, kritikusokat, szobrászokat egyesített magában, s ebben az esetben az egyesítés valóban kulcsszó, hiszen a kiállított művekből, dokumentumokból, akciók leírásaiból és folyóiratokból valamilyen módon
az egységes világlátás sugárzik, amelynek középpontjában elsősorban a függetlenség és a szabadság fogalmát sejthetjük.
Fotó: Simon Zsuzsanna
Maguk az alkotások – látszólag jelentéktelen tárgyak, első látásra szimpla ötletek, vagy hétköznapinak tűnő közös események – mintha szándékosan háttérbe is szorulnának, hogy helyet adjanak annak a megfoghatatlan gondolkodásmódnak, amely egyszerre szürreális és a maga módján racionális; saját szavukkal élve: gorgonikus. A tárlókban és a falakon látható fekete-fehér fényképek elsősorban magát a „csoportosulást” jelenítik meg: követhetővé válik egy önmagát valójában követhetetlennek tételező közösség működésmódja. Munkásságuk olyan, mintha a világ darabjait – szavakat, tárgyakat, képeket és önmagukat – mindenféle korlátok nélkül próbálnák összekötni; ebben a tevékenységben egy drótszobor ugyanolyan jelentőségű, mint egy szójáték vagy egy esemény filmes rögzítése.
Fotó: Simon Zsuzsanna
Gondolkodásukra a legjellemzőbb a Gorgona címmel kiadott „antimagazinjuk”, amely éppen a jól megragadható szellemi program felismerhetetlenségét tűzte ki célul. A végül 11 számot megért folyóirat szamizdatként jelent meg, miközben lapjain egyszerre tűntek fel a nemzetközi művészeti élet olyan, egyértelműen egy stílushoz rendelhető alkotói, mint Victor Vasarely, és a megragadhatatlan és kategóriákba besorolhatatlan Dieter Roth.
A Kassák Múzeum kiállításának középpontjában a csoport belső életének dokumentációja mellett a nemzetközi kapcsolatrendszer bemutatása áll – a tárlat ezzel tovább építi a múzeum avantgárd és neoavantgárd hálózatok feltérképezésére irányuló következetes programját. A bemutatott munkák a közép-európai régió egyik legteljesebb avantgárd kollekciójából, a zágrábi Marinko Sudac gyűjteményből származnak, amelynek anyagából a Kassák Múzeum mellett már a Ludwig Múzeumban is rendeztek nagyszabású tárlatot.
Fotó: Simon Zsuzsanna
A kiállítást a héten Kürti Emese művészettörténész tárlatvezetése és egy különleges interaktív koncert kíséri. December 13-án este John Cage művei mellett Cage szellemiségére és az itt kiállított, sajátos humorral és abszurditással átitatott „gorgonikus” művekre reflektáló új darabok szólalnak majd meg Szigetvári Andrea, Baráth Bálint és Láposi Dániel tolmácsolásában. A művek közös vonása viszont, hogy megvalósulásukhoz elengedhetetlen a szerző-előadók és a közönség kreatív együttműködése: mobiltelefonnal és más zajkeltő tárgyakkal lehet részt venni a darabok előadásában!
GORGONA 1959 – 1968. Független művészeti törekvések Zágrábban. Retrospektív kiállítás a Marinko Sudac gyűjteményből, Kassák Múzeum, 2020. január 5-ig.
Nyitókép: A Gorgona az égre néz,1961, ff. fotó, fényképezte: Branko Balic / Gorgona is Looking at the Sky, 1961, bw photograph, Marinko Sudac Collection
Támogatott tartalom.
