Gyöngyházfény. Ékszerek Éjszakája Budapest 2019

Ékszerek Éjszakája Budapest 2019: CONTROLS/CTRL+S
Ráth György-villa
1068 Budapest, Városligeti fasor 12.
k-v.: 10.00-18.00
október 20-ig

Az Iparművészeti Múzeum nagyrekonstrukció előtt álló, Üllői úti épülete 2017. szeptember 3-án zárta be kapuit a látogatók előtt. Az intézmény egy évvel később, 2018 szeptemberében kapcsolódott vissza a kulturális élet vérkeringésébe egyik filiáléjában, a felújított Ráth György-villában rendezett új állandó kiállításával. A mi szecessziónk című tárlat kurátora – Horváth Hilda művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum Adattári gyűjteményének főosztályvezetője – hármas cél mentén alakította ki a tárlat koncepcióját.

A kiállítás rekonstruálni kívánja a Városligeti fasorban álló villa egykori berendezését, valamint Ráth György (1828-1905), az Iparművészeti Múzeum első főigazgatójának és feleségének, műgyűjtői tevékenységét, miközben arra is rámutat, hogy a házaspár gyakorlatilag egy múzeumban élte mindennapjait. A mi szecessziónk című kiállítás az Iparművészeti Múzeum egyik leggazdagabb gyűjteményéből, szecessziós műtárgyaiból mutat be nívós válogatást, enteriőrökben és tanulmányi vitrinekben megidézve a stílusirányzat osztrák, francia és brit, valamint magyar jegyeit, nemzeti sajátosságokat mutató eltéréseit. A tárlat címében szereplő szecesszió eredeti jelentésében – kivonulás – a rekonstrukció miatt zárva tartó Iparművészeti Múzeumot jelöli.

Ebbe a többszörösen rétegzett, összetett koncepcióba hozott sejtelmes gyöngyházfényű ragyogást az ötödik Ékszerek Éjszakája Budapest (ÉÉB) kiállítása. Az Ékszerek Éjszakája programsorozatot azzal a céllal hívták életre, elsőként 2015-ben,[1] hogy ne csupán egy szűk szakmai réteg ismerje a kortárs művészeti ékszer – nemzetközi szinten régóta számon tartott – fogalmát, és a benne rejlő esztétikai, piaci, fogyasztói potenciált. A rendezvény az elmúlt években mindig más tematika mentén szerveződött, mindig más oldalát mutatva meg ennek a nehezen definiálható területnek, amelyben az ékszertervezők gyakran képzőművészeti indíttatással, konceptuális irányelvek mentén, látszólag értéktelen vagy épp kifejezetten a köztudatban értékes alapanyagként számon tartott matériákból hozzák létre alkotásaikat, amelyek esetében a hordhatóság és az apró méret sem kőbe vésett elvárások. Ugyanakkor tárgyaik gyakori jellemzője a magánmitológiákkal átszőtt, személyes narratívákat vagy épp szociálisan érzékeny témákat felvállaló üzenetközvetítés, a magas minőségű technikai kivitelezés, illetve az a performatív indíttatás, amely az ékszerviselést eseménnyé avatja.

Az öt fiatal magyar ékszertervezőből álló szervezőcsapat – Börcsök Anna, Fekete Fruzsi, Horányi Kinga, Neuzer Zsófia, Tengely Nóra – idén tavasszal nemzetközi pályázatot hirdetett CONTROLS/CTRL+S címmel. A cím ebben az esetben is többértelmű. Egyrészt, a billentyűparancsot jelöli, ami egy dokumentum, vagy kód elmentésére szolgál. Egyben kimondva pedig a CONTROLS korlátozást, fegyelmezést, a határaink megismerését jelenti. A szervezők a kiírásban arra kerestek választ, hogy „a szabályok irányítanak minket vagy mi őket? Felállítjuk vagy ledöntjük? Alkalmazkodunk vagy felülírjuk azokat? A hagyományok inspirálnak vagy megkötnek?”

A szervezők végig szem előtt tartották, hogy nemzetközi szinten is jelen legyen, és jelentőséggel bírjon az esemény, ezért a beérkezett pályaművek bírálatára három külföldi alkotót kértek fel: a mexikói származású ékszertervező művészt, Jorge Manilla-át, valamint Erato Kouloubi és Niki Stylianou, görög származású ékszertervezőket, akik egyben az Athéni Ékszerhét szervezői, hazai részről pedig, Etentuk Inemesit, az Artlocator magazin főszerkesztőjét.

A zsűri által kiválasztott 48 alkotó ékszereit A mi szecessziónk című kiállítás és a Ráth György-villa terei fogadták be, mintegy kiállítás a kiállításban, azaz meta-tárlat, amely maga is érzékenyen reagál a pályázat kérdésfeltevésére. A szecesszió a legerősebben talán az iparművészetben, a használati- és dísztárgyak tervezésében éreztette hatását a leginkább, pártolta a szokatlan anyagtársításokat, a technikai kísérletezés útján születő újításokat és az összművészeti harmóniára való törekvést. Szinte ugyanezek a jegyek jellemzik a kiállított kortárs művészi ékszereket is, amik semleges fehér és áttetsző plexi tárlóikban egyszerre belesimulnak és kitűnnek a múlt századfordulót idéző enteriőrökből. Különleges pillanat, amikor a látogató az Iparművészeti Múzeum és a kiállítás egyik legtöbbet publikált remekművét, René Lalique függőjét szemlélve egy idő után, figyelmét a kortárs ékszerekre fókuszálva, rájön arra, hogy a kettőt kortalan szellemiség, elvek és alkotói hitvallás kapcsolják össze. Azután, talán még az is eszébe ötlik, hogyha a Ráth-házaspár ma élne, bizonyosan kortárs ékszereket is gyűjtene.

Persze a nagyközönség jócskán láthatott már olyan kiállításokat, ahol a történeti tárgyak közé kortárs darabokat ékeltek be a kurátorok, viszont a CONTROLS/CTRL+S tárlat helyválasztása mégsem nevezhető elkoptatott ötletnek. A sokszoros jelentéstartalom, a többszörös, tér-időn átívelő rétegzettség, a szecessziós és a kortárs tárgyak művészi megformálása, kidolgozottsága között szemmel látható párhuzamok nem hagyják unatkozni a nézőt, sőt inkább arra inspirálják, hogy minél közelebb menjen a tárgyakhoz, és elmerüljön azok részleteinek felfedezésében.

Az Ékszerek Éjszakája Budapest szervezői értékes díjakkal jutalmazták a pályázókat, öt különböző díjat osztottak ki a kiállítók között. Az ÉÉB 2019 díját Zeibing Anna Exit_ című nyaklánca kapta, amely egy fekete lyukat szimbolizál, amelynek sötétre pácolt diófa középpontjában, egy aranyozott réz lencsében fordítva, a feje tetejére állítva láthatjuk a világot.

A Spengler Katalin által alapított Műgyűjtői díjat Emilie Le Dez, francia művész Homo Sacer I. című alkotása érdemelte ki. A nyakék az emberi létezés biológiai és politikai kettősségében rejlő aktualitást tematizálja, egy labirintusban (ki)utat kereső apró, és tehetetlen emberfigurákkal.

Az Athéni Ékszerhét díját Roskó Mária zsírkrétát magába foglaló, a nyomhagyás aktusát értelmező pecsétgyűrűje nyerte el a Gesztusékszer nevet viselő kollekciójából.

Az Art Magazin díján, amely a lapban való megjelenési lehetőséget biztosít, három pályamű – Aliki Stroumpouli, Veszprémi Gabriella és Fekete Fruzsi kollaborációja, valamint Viktoria Münzker – osztozott. A görög Aliki Stroumpouli 3D nyomtatással létrehozott ékszerei – a lakattal elzárt ujjperc, illetve a láncra vert emberi agy – az egyén kötöttségeit, korlátozottságát és a bebörtönözöttség állapotát jelenítik meg. Veszprémi Gabriella és Fekete Fruzsi Layers of Impressions címet viselő szériájukban a bőr kiegészítők készítésekor keletkező hulladékoknak adtak – szó szerint – keretet lakkozott sárgarézből. Fekete Fruzsi egyénileg is szerepel a tárlaton, a szecesszió kelet-ázsiai inspirációs forrásait bemutató A Kelet varázsa nevű teremben kiállított, biszkvit, vagyis mázatlan porcelánból készült brossa telitalálat. Viktoria Münzker Animal Instinct című nyakékének központi eleme egy kékre festett nyúlkoponya, amivel a törzsi ékszerek ősi világát idézi meg.

A szervezők munkáját és a kiállítás megvalósulását segítő Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) díját, Dánfalvi Ildikó nyerte el Soul-Mates sorozatával, amely az ikerpárok szimbiotikus kapcsolatát aszimmetrikus tüdőt vagy agykérget formázó nyakékével jeleníti meg.

Az Ékszerek Éjszakája Budapest rendezvény szimbóluma az igazgyöngy,[2] amely önmagában is ritka kincs, ám a gyöngyházfényű szemeket lánccá fűzve még nagyobb értéket képviselnek. A képzeletbeli gyöngysorunkon most öt szem, öt év sorakozik szorosan egymás mellett. Az igazgyöngy az öt ékszertervezőt is jelképezi, akik emberfeletti munkával, hittel és elhivatottsággal szervezték meg a színvonalas pályázatot és kiállítást, bekapcsolva ezzel a hazai tervezőket, egyúttal magát az eseményt is a műfaj nemzetközi élvonalába.

Nyitókép: Veszprémi Gabriella – Fekete Fruzsi: Layers of Impressions kollekció, újrahasznosított bőr, lakkozott sárgaréz, 2019. Fotó: Pék Dániel / az Ékszerek Éjszakája Budapest szervezőinek jóvoltából

[1] Az Ékszerek Éjszakája programsorozat alapítói: Huber Kinga, Vékony Fanni, Stomfai Krisztina, Kerékgyártó Szilvia, Dés-Kertész Dóra, Kecskés Orsolya ékszertervezők.

[2] A CONTROLS/CTRL + S pályázat díjazottjai idén egy igazgyöngyöt formázó, rózsaszín lüszterrel borított, porcelánból készült díjat vehettek át a 2019. szeptember 20-án tartott megnyitó alkalmával a Ráth-villa kertjében; a díjtárgyakat Herter Katalin porcelántervező készítette.