- Még csak a világforgalom 1 %-át adják
- de a TOP 200 gyűjtőben már 2 brazil van.
- A legjobb 100 galéria közt szintén 2.
- Az állam kereskedelmi és promóciós technikákkal támogatja a piacot
- és a brazil művészet nemzetközi megjelenését.
- Világsztárjuk még nincs, de odahaza 44 galéria tavaly 6700 műtárgyat adott el
A gazdasági potenciálja kiaknázásának még mindig csak a kezdetén tartó Brazília, ma a világ műkereskedelmi forgalmának ugyan csak kevesebb, mint egy százalékát adja, de a számok – mindenekelőtt a kortárs piacon – meglepően gyors fejlődést mutatnak. Egyre több a kortárs galéria – Kortárs Művészet Brazíliai Egyesülete néven már érdekvédelmi szervezetük is van – és néhányan közülük a nemzetközi élvonalba is felküzdötték magukat.
Az Artinfo rangsorában már két brazil galéria is található a Top 100-ban: a Fortes Vilaça és a Luciana Brito. Mindkettő foglalkozik hazai és külföldi művészekkel is; az előbbinél Olafur Eliasson, míg az utóbbinál Marina Abramović a legismertebb alkotó. A két galéria Sao Paolo-ban, a kortárs szcéna központjában működik. Itt van a kortárs galériák nagyobbik felének székhelye, és ez a város ad otthont a legfontosabb brazíliai művészeti vásárnak, az SP-Arte-nak is. (Sao Paolo mellett egyedül Rio-ban működnek nagy számban galériák; jó egynegyedüknek van ott a székhelye.) A szcéna fejlődését a kormányzati szféra is segíti: a kereskedelmi és beruházási promócióval foglalkozó állami ügynökség, az APEX-Brasil az említett galériás egyesülettel közösen hozott létre Latitude néven egy, az ország kortárs művészetét a nemzetközi színtéren reprezentáló platformot, melyhez eddig 47, együttesen több mint ezer művészt képviselő galéria csatlakozott.
A Latitude rendszeresen végzett, legutóbb 44 galériára kiterjedő felméréseinek eredményeképp irigylésre méltóan pontos számokkal rendelkezik a hozzá csatlakozott galériákról. Így tudható például, hogy ez a szakma valóban nagyon fiatal még: a galériák negyede az elmúlt 3 évben, 42 százalékuk 2001-2010 között született, azaz csak 32 százaléknyi működött már az ezredforduló idején is. Az elmúlt három évben a galériák forgalma évi átlagban 22 százalékkal bővült; tavaly 82 százalékuk számolt be növekvő, a többiek pedig egy kivétellel stagnáló forgalomról. A forgalom növekedése 2012-ben a galériák közel kétharmadánál tette szükségessé a 2-25 fő között mozgó alkalmazotti létszám növelését. Különösen dinamikusan fejlődtek a külföldi eladások – egy év alatt 18 millió dollárról 27 millióra.
Iroda a Luciana Brito galériában, Sao Paulóban
Egyre komolyabb terjeszkedés. Fotó: lucianabritogaleria.com.br
A brazil művészek munkái iránt leginkább az USA-ban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svájcban és Hong Kongban érdeklődnek. Az egyes galériák forgalma között nagy a szóródás; összesen három van közöttük, ahol a forgalom meghaladja az évi 10 millió realt, azaz a 4,2 millió dollárt, és ugyancsak három található az 5-10 milliós sávban is. Átlagosnak az 1-3,5 millió realos forgalom mondható. A 44 galéria tavaly együttesen 6.700 műtárgyat adott el, 2 ezer és 700 ezer real, azaz 840 és 300 ezer dollár közötti árakon. A galériák átlagosan 22 művészt képviselnek, hetente 55 látogatót fogadnak, 200 négyzetméteres kiállítótérrel rendelkeznek és 400 olyan ügyfelük van, aki már vásárolt náluk legalább egy műalkotást – persze az átlagok mindegyik esetben jelentős különbségeket takarnak. A brazil kortárs galériák többsége csak az elsődleges piacon működik, mindössze egynegyedük vesz részt a másodlagos értékesítésben is, aminek aránya a legtöbb érintett cégnél 25 százalék körül mozog.
Tekintettel a Brazília és a hagyományos műkereskedelmi központok közötti jelentős távolságra, a kortárs brazil művészet promóciójában különösen nagy szerep jut a vásároknak. Ilyenek már Brazíliában is vannak, és noha még az említett SP-Arte sem tartozik nemzetközi viszonylatban a legismertebbek közé, a résztvevők listája máris igen tekintélyes – elegendő, ha Gagosiant, Gregor Podnart, a Hauser & Wirth-et vagy Thaddaeus Ropac-ot említjük. És persze a brazil galériák is szorgalmasan járják a világot – a Luciana Brito naptárában például együtt szerepel az Armory Show, az ARCO, a FIAC, a Frieze Masters és az Art Basel Miami Beach – utóbbi általában is kapuként szolgál a brazil szcénának a nemzetközi porondra való kilépéshez. És mivel az erre a rendezvényre befogadott brazil galériák száma nem nőhet a végtelenségig, az idén Miamiban az Art Basel Miami Beach idején megrendezik a Brazil ArtFair-t is, 3.500 négyzetméteren, 40 galéria részvételével, brazil üzletemberek szervezésében és anyagi támogatásával. Tavaly a brazil kortárs forgalomnak már több, mint a fele a hazai és külföldi művészeti vásárokon realizálódott; egy galéria átlagosan 3,8 vásáron vett részt.
Angela és Richard Akagawa
A brazil gyűjtők egyre tudatosabbak. Fotó: siterg.terra.com.br
A Latitude annak érdekében is komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a nemzetközi szcéna ismert képviselőit Brazíliába csalogassa, és menedzselje az ország művészeit. Az elmúlt években 110 külföldi szakember számára szerveztek tanulmányutakat, az ARTEBrasileiros! művészeti folyóirattal karöltve pedig idén másodszor rendeznek nemzetközi szemináriumot, amelyre többek között az USA-ból, Franciaországból, Angliából és Kínából sikerült neves résztvevőket megnyerniük. Igazi nagy világsztárt a művészek között Brazília egyelőre nem tud felmutatni, de már jó néhány alkotójuk követel helyet magának a neves köz- és magángyűjteményekben. A legismertebb közülük a középnemzedékhez tartozó Beatriz Milhazes, akinek egyik munkáját a Sotheby’s tavaly New Yorkban brazil rekordot jelentő összegért, 2,1 millió dollárért értékesítette.
Az igazi nagy sztár hiányánál is nagyobb akadályt jelentenek a brazil műkereskedelem még gyorsabb fejlődésének útjában a szigorú, és nehezen áttekinthető adó- és vámszabályok. A galeristák szövetsége komoly lobbymunkát folytat ezek enyhítése érdekében, egyelőre kevés látható eredménnyel.
Vessünk végezetül egy pillantást a legismertebb brazil gyűjtőkre is. A fentiek fényében talán, már nem meglepő, hogy hármat is találunk közülük az Artnews TOP 200-as gyűjtői listáján. A sao paolo-i Richard Akagawa utazási irodáinak hasznát forgatja kortárs latin-amerikai műveket tartalmazó gyűjteményébe; a bányatulajdonos Bernardo Paz is kortársat gyűjt, de szélesebb földrajzi kitekintéssel, míg az Andrea és José Olympio Pereira bankár házaspár alapvetően hazája kortárs művészeire fókuszál. Paz a gyűjteményét egy hatalmas botanikus kerttel körülvéve tette hozzáférhetővé a nagyközönség számára, a másik két kollekció rendszeresen szerepel kiállításokon Brazília határain kívül is. José Pereirát a közelmúltban beválasztották a new yorki New Museum igazgatótanácsába is. Látva Brazília gazdaságának gyors erősödését, biztosak lehetünk benne, hogy a gyűjtői toplista hamarosan új nevekkel gyarapodik a közel 200 milliós országból.
Forgalom az SP-Arte vásáron, 2013-ban, Sao Paulóban
Fotó: art agenda