A londoni Royal Academy of Arts patinás, Piccadilly sugárúti épületében június 8-tól augusztus 16-ig látogatható Nyári Kiállítás imponáló, 247 éves múltra tekint vissza. Azóta, hogy III. György 1768-ban megalapította az Akadémiát, a speciális tárlat – a két világháború éveit is beleértve – minden nyáron megrendezésre került. A valóságos kulturális intézménnyé vált tárlat a gyakran emlegetett „brit nyári szezonnak” is része, együtt a Chelsea virágkiállítással, a wimbledoni tenisztornával, vagy a Henley regattával. Olyannyira társadalmi esemény, hogy a megnyitó előtt rendezett díszfogadáson igazi sztárok jelentek meg, köztük Camilla, Cornwall hercegnője és Joan Collins. A Királyi Akadémia közismerten független, magát privát forrásokból fenntartó szervezet, melynek tagjai a szigetország legjelesebb képzőművészei és építészei. A szervezet egyaránt rendez kasszasikerrel kecsegtető nagy kiállításokat, mint az ősz slágerének ígérkező Ai Weiwei retrospektív és jeleskedik az oktatás területén.
A Nyári Tárlat közönségsikere garantált, az idén már 13,50 fontos belépti díj pedig nagymértékben hozzájárul az Akadémia fenntartásához. A világ legnagyobb nyitott kortárs showjára amatőr művészek fejenként két alkotással jelentkezhetnek, míg az akadémikusok számára kötelező a részvétel. Egy-egy benyújtott műalkotásért, – ami lehet festmény, szobor, kisplasztika, metszet, építészeti struktúra, például makett, fotó vagy videó – a műkedvelőknek 25 fontot kell fizetniük. Az Akadémia a túlnyomó többségükben eladásra kínált munkák vételárának 30 százalékára is ráteszi a kezét. Mindez a lehető legnemesebb célt, az ország talán egyetlen teljesen ingyenes egyetemi képzésének finanszírozását szolgálja.
Tracey Emin: A nyúl című sokszorosított grafikája, 2015. © A szerző. Minden jog fenntartva, DACS 2015
Az idei show-n ezerkétszáz művet tekinthet meg a közönség, ez a szám mintegy tizede a benevezett munkáknak. Az első meghökkentő élmény rögtön az Akadémia udvarán éri a látogatót. A központi teret, a történelmi Annenburg Courtyardot Conrad Shawcrossnak, az Akadémia tagjának The Dappled Light of the Sun, A nap foltos fénye című monumentális konstrukciója foglalja el. Az öt acélfelhőből álló, egyenként hat méter magas és öt tonna súlyú együttest a szobrász több ezer tetraéderből rakta össze. Shawcrosst az antik görögök inspirálták, akik számára a tetraéder mindennek a lényegét jelentette. A nézők a művész szándéka szerint a „fejük felett lebegő kaotikus, szerteágazó formák alatt” haladhatnak a múzeum bejárata felé.
Conrad Shawcross: A nap foltos fénye. A Royal Academy of Arts jóvoltából
Nem kell sokat várni a következő „durranásra” sem. A káprázatos termekbe vezető rideg lépcsősort Jim Lambie színpompás, kaleidoszkópikus folyama „váltja fel”.
Az idei Summer Exhibition koncepciójának megálmodásával Michael Craig-Martint bízta meg az Akadémia, aki legalább annyira híres arról, hogy a Young British Artists, a 90-es években feltűnt fiatal brit művészek mozgalma tagjainak (Sarah Lucasnak, Damien Hirst-nek és másoknak) a mentora volt, mint saját képzőművészeti teljesítményéről. Craig-Martin az elmúlt évek leglátványosabb Nyári Tárlatát álmodta és valósította meg. Hosszú ideje először fordul elő, hogy a show nem tűnik „úri kirakodóvásárnak”, ahogy korábban az egyik legkiválóbb kortárs brit képzőművész, David Hockney nevezte. Egyetlen látogató sem felejti el egyhamar a Burlington House kúriát elfoglaló Akadémia rangos Előadótermének égszínkékre, a Központi terem türkizkékre vagy a III-as galéria rózsaszínűre festett falait és az ezekben a külön hangsúlyt kapott helyiségekben nagy műgonddal elhelyezett alkotásokat. A nyolcszögletű Wohl Central Hall kupolájába függesztették fel Liam Gillick plexi üvegből készült, Applied Projection Rig című installációját, míg a ragyogó színhatást az Akadémia jelenlegi elnöke, Christopher Le Brun sárga és narancsszínű absztrakt olajfestménye (Can’t or Won’t) fokozza.
Jean Samtula Simon Cowellt, az X-Factor és a Got Talent kitalálóját és zsűritagját örökítette meg. A szerző felvétele
Nehéz néhány munkát kiemelni a hatalmas választékból, annál is inkább, mert már a kiállítási tárgyak és alkotóik összekapcsolása is bizonyos kihívást jelent. A műveket sorszámok jelzik, és egy kis könyv lapozgatásával lehet megtalálni a hozzájuk tartozó mestert. Az egyik legeredetibb, Turner-díjas modern brit művész, a rendszeresen nőnek öltöző Grayson Perry Julie and Rob című hatalmas gobelinjével hívja fel magára a figyelmet, míg Matthew Derbyshire a Captcha No. 11 (Doryphoros)-szal kapott szereplési lehetőséget. A korábbiaknál alaposabb szerkesztési koncepció jegyében Craig-Martin két mini szóló kiállítást is létrehozott. Az egyik kisteremben William Kentridge dél-afrikai művész mutatja be fákról készült, tintával festett különös, meditációra ihlető, kilenc részes sorozatát. Minden másnál nagyobb vállalkozás Tom Phillips Humument című munkája. A művész 1966 óta dolgozik azon, hogy WH Matlock 1892-es keltezésű, A Human Document című könyvének minden egyes oldalát megváltoztassa – rárajzoljon, ráfessen, kivágásokat ragasszon rá, stb. – és ezzel egy új produktumot hozzon létre. A Summer Exhibition-en a X-es terem egy részében egymás fölött látható az írásmű néhány oldala és alatta Phillips verziója. Az összeállítást felterjesztették a Nyári Kiállítás fő-, 25 ezer fontos Charles Wollaston díjára.
Grayson Perry: Julie és Rob, 2013, a művész jóvoltából, Paragon/Contemporary Editions és Victoria Miro, London
A Summer Exhibition-ről írva nem maradhat említés nélkül az építészeti részleg. Ennek külön kurátora, Ian Ritchie az “Inventív tájrendezés” címet adta a Large Weston Room-ban helyet kapott együttesnek, amely a regionális tervezésnek és az építészetnek a természethez fűződő kapcsolatát járja körül. Egymástól olyan távol álló, mégis egymásra asszociáló munkák kaptak itt helyet, mint Norman Ackroyd Galapagos című, az embernek a sérülékeny ökoszisztémára gyakorolt hatását jelző metszetei, illetve három dimenziós alkotások, köztük Mexico City új nemzetközi repülőterének Lord (Norman) Foster irodája által készített makettje.
Akármennyire is az átlagosnál rendezettebb és átgondoltabb az idei Summer Exhibition, egyes termeket továbbra is némi kuszaság jellemez. De talán éppen ettől válik még pezsgőbbé ez az üdítő nyári attrakció.
