Farkas Dénes magyar képzőművész Tallinban., Észtországban él. Sok minden hallunk Észtországról, a magyar médiában leginkább akkor emlegetik, ha a korszerű államigazgatás kerül szóba: digitális ügyintézés, az okos, takarékos állam. Amikor legutóbb beszélgettünk vele, az észt művészetről többek között ezt nyilatkozta az artpotalnak: „A műfajok közül nagyon erős az installáció, a fotó és a fotóval kevert installáció.” Nos, most ismét Budapesten állít ki, mondjuk így, fotóval kevert installációt. Egy futurisztkus magtárban találjuk magunkat: a fotók olyan helyeken készültek, ahol egy katasztrófa, természeti csapás, háború esetére tárolják az emberi agrokultúra legfontosabb növényi magvait. A Spitzbergákon, a Global Seed Bankben, Szentpéterváron a N.I.Vavilov Research Institute of Plant Industryban, a terboli International Center for Agricultural Research in the Dry Areasban és az American University of Beirut magbankjában. A kiállítás szöveges részét pedig a libanoni-amerikai író, Rabih Alameddine An Unnecessary Woman című könyve adja. Itt, Budapesten egyelőre nem tekintünk annyira előre, illetve, más nézetből: a katasztrófát napról-napra közelebbinek érezzük. Nem árt tehát, ha elgondolkodunk azon, mit teszünk félre, mit viszünk magunkkal, arra az esetre, ha…
Ki? Farkas Dénes
Hol? Molnár Ani Galéria, Bp. 1088. Bródy S.u.36.
Mikor? március 3-ig
Identification program. Early conceptual artists’ books 1970-71
Perneczky Géza neve egyre többször kerül elő (újra, vagy széles körben először?) a hazai képzőművészeti életben, galériás színtéren. A képzőművész, művészettörténész, művészeti ró, tanár Perneczky 1970 óta Kölnben él, és nyilvánvalóan a neoavantgárd újrafelfedezése helyezte személyét és munkásságát ismét a fókuszba. Pedig ennek önmaga jogán, trendek és hullámok nélkül is meg kellett volna történnie – de ebbe most ne menjünk bele. A Klauzál tér sarkán, az egyik legizgalmasabb pesti galéria, a Chimera-Project most Perneczky korai konceptuális munkáira fókuszál: a már ismert “Concepts like Commentary” (1971) és az “Art Bubbles” (1972) fotó sorozataira, illetve a pecsétmunkák és a mail art előtti munkásságának kezdeteire. S mint a galéria közölte: a kiállítás apropója a Getty Research Institute által kiadott Promote Tolerate Ban: Cold War Hungary (Isotta Poggi & Cristina Cuevas-Wolf, 2018, február) című könyv közeli megjelenése – ez a könyv amúgy egy kiállításhoz kapcsolódik, amelyről itt számoltunk be. A kötet egyik esszéjében maga Perneczky írja meg személyes történetét az 1970-72 közötti magyarországi és külföldi művészeti közeg kontextusában.
Ki? Perneczky Géza
Hol? Chimera-Project Gallery, Bp. 1072. Klauzál tér 5.
Mikor? február 23-ig
A XX. századi magyar szobrászat egyik legnagyobb – és olykor úgy tűnhet, némiképp elfeledett – alakja Schaár Erzsébet (1908-1975). Egyebek mellett a Pécsen látható Utca című munkája kisebbfajta fordulatot jelent a hazai szobrászatban. De most nem Pécsre, hanem Székesfehérvárra invitáljuk a Sznobriadó olvasóit, oda, ahonnan az utóbbi időben sajnos kevés releváns kiállításról kaphattunk hírt. De ez most ilyen. Székesfehérváron életében többször volt Schaár Erzsébetnek kiállítása, majd néhány évvel halála után, 1980-ban, állandó kiállítás is nyílt a munkáiból, a Smohay-házban. Most azok a művek kerülnek elő újra, amelyek ebben a bizonyos kiállításban voltak láthatók egészen 2005-ig. Újrarendezve, újragondolva mutatja be ezeket a fontos munkákat a SzIKM Deák Gyűjteménye, és részben új kontextusban is: a befogadást dokumetumfilmek is segítik. A 110 éve született, fantasztikus művésznek állítva emléket.
Ki? Schaár Erzsébet
Hol? Székesfehérvári István Király Múzeum – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 8000. Oskola utca 10.
Mikor? május 6-ig
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni című sorozat része, és a Közös ügyeink című kiállítás megnyitóján készült a Ludwig Múzeumban. Fotó: Erdei Krisztina
