Izgalmasan teltek az utóbbi napok a dániai Aalborg modern művészeti múzeumában: szeptember 24-én nyílt meg legújabb, a munka világával foglalkozó, Work it out című kiállításuk, amin többek között olyan művek szerepelnek, melyek a múzeum felkérésére, kifejezetten erre az alkalomra születtek. A meghívott művészek között szerepel Jens Haaning is, aki felé a múzeum egészen konkrét felkérést közvetített; arra kérték, hogy készítse el két korábbi munkája, az Átlagos éves jövedelem Ausztriában és az Átlagos éves jövedelem Dániában aktualizált változatát. Ezekben a művekben Haaning a címeknek megfelelő mennyiségű dán korona bankjegyeket helyezett be üvegezett keretekbe. A tíz évvel ezelőtti munkákhoz a művész a szükséges összeget egy banktól kölcsönözte és a pénzt az akkori kiállítás után vissza is fizette a pénzintézetnek. Ezúttal azonban a múzeum magára vállalta a kölcsönadó szerepét és a készülő művekhez 538 ezer dán koronát (kb. 25 millió forintot) bocsájtott Haaning rendelkezésére, akinek ezt az összeget szerződésük szerint a kiállítás jövő januári zárását követően kell visszafizetnie – feltételezhetően levonva belőle nyilvánosságra nem került összegű honoráriumát.
Lasse Andersson, a múzeum igazgatója azonban néhány nappal az új művek leszállításának megbeszélt időpontja előtt levelet kapott a művésztől, aki jelezte, hogy nem korábbi műveinek aktualizált változatát fogja küldeni, hanem teljesen új műveket, mert azok elkészítése jóval izgalmasabb feladatot jelentett. Ez már önmagában is meglepte az igazgatót, hiszen nem ebben állapodtak meg, ám csodálkozása csak akkor váltott át megdöbbenésé, amikor két nappal később meg is érkeztek a múzeumba a beharangozott új művek: két üres keret, s mellettük azok címe: Take the Money and Run, azaz Fogd a pénzt és fuss.
A múzeum egyelőre igyekszik jó képet vágni a dologhoz és az üres kereteket kiállította a megrendelt műveknek szánt helyen, s melléjük tette azt a kinyomtatott e-mailt is, amiben a művész elmagyarázza, hogy egy konceptuális munkáról van szó. A múzeum ezt persze másképp látja és mindenképpen szeretné visszakapni a pénzt, aminek hiánya – kis, szerény költségvetésű intézményről lévén szó – komoly gondokat okozna. Jogi úton egyelőre nem kívánnak, de nem is nagyon tudnak fellépni Haaninggal szemben, tekintve, hogy a szerződés szerint jövő januárig jogszerűen használja a pénzt – ha nem is pontosan a szerződésben rögzített módon.
Haaning nyilatkozataiban ugyanakkor egyértelművé teszi – persze lehet, hogy ez is egy performansz része – hogy a pénzt nem áll szándékában visszaadni. Megdolgozott ezért a pénzért, mondja és munkáját ez esetben éppen a pénz elvétele jelentette. Azt azonban hozzátette, nem hiszi, hogy ezek a művek egy új sorozat kezdetét jelentik majd, azaz nem gondolja, hogy a történtek után más múzeumok is pénzt nyomnának a markába. De ha valakinek túl sok pénze van és meg akar tőle szabadulni, akkor ő készséggel áll rendelkezésre, teszi hozzá. Legújabb kommentjében jelezte azt is, hogy akciója egyben tiltakozás munkájának szerény javadalmazása ellen. Az egyik dán rádiónak azt mondta, hasonló lépésekre buzdít mindenkit, akik szintén „nyomorúságos munkakörülmények” között dolgoznak. A múzeum azért is óvatos, és egyelőre nem nagyon tudja mire vélni a dolgot, mert nem egy szélhámossal, hanem egy ismert művésszel állnak szemben. Az 56 éves Haaning valóban konceptuális művekkel szerzett nevet magának, olyan jelentős kiállításokon szerepelt, mint a Documenta XI. 2002-ben vagy a IX. isztambuli biennálé 2005-ben. A bécsi Secession 1997 és 2007 között több kiállítást is szentelt munkásságának. Az üres keretek egyelőre mindenesetre jó reklámot csinálnak a kiállításnak, azaz pillanatnyilag a múzeum és a művész is profitál a történtekből, hiszen a nemzetközi művészeti sajtó igen élénk érdeklődést mutat az ügy iránt és mindenki izgatottan várja a végkifejletet. S hogy mi lesz a pénz sorsa – nos, ez aligha fog kiderülni jövő január előtt.
A nyitókép forrása: Kunsten Museum
