Tornóci András Covid-19 című, készülő fotósorozata a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kíállítóterében látható még két hétig a Work in context című szimpózium kísérőeseményeként rendezett kiállításon.
Az egészségügy helyzete folyamatosan érzékeny témát jelent, de a pandémia alatt még inkább reflektorfénybe került. A Covid 19-ről rendszeresen frissítjük tudásunkat, próbálunk képben lenni az új fejleményekkel kapcsolatban, a betegség és a megelőző oltások kapcsán pedig jó döntéseket hozni. Mindez átalakította életünket, új szokások ragadtak meg hétköznapjainkban, miközben talán magányosabbak is lettünk. A járvány olyan tényezőnek bizonyult, ami családokat választott szét és osztott meg, hol testben, hol lélekben. Kevesebb aktív kapcsolatunk egy része pedig az egészségügy dolgozóival, az ellátórendszer különféle tereiben valósult meg. Eleinte saját és közvetlen környezetünk tapasztalataira hagyatkoztunk, hiszen ezen kívül a közmédiából kaphattunk igencsak szűrt információkat a kórházak zárt kapui mögött zajló folyamatokról. Éppen emiatt fordult 28 független szerkesztőség nyílt levélben a magyar kormányhoz 2021 tavaszán, hogy engedélyezzék a sajtó munkatársai számára felvételek készítését az egészségügyi intézményekben. Erre a kezdeményezésre válaszolt a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár úgy, hogy „a kórházakban gyógyítani kell és nem kamerázni.”
Tornóci Andrásnak úgy tűnik más a véleménye, hiszen egy korábban megkezdett, a kórházak állapotára fókuszáló sorozatából kiindulva a Coviddal övezett hétköznapjaink intézményi vonatkozásait kezdte dokumentálni. A videó formájában installált képsorozatban a rendelők terei keverednek az orvosok portréival és néhány kiemelt, poétikus részlettel, valamint az oltóközpont vendégkönyvének bejegyzéseivel. Ez utóbbiak az oltásra érkező emberek érzéseiről, leginkább hálájukról árulkodnak, illetve arról, hogy bajban mindig közelebb kerülünk Istenhez.
Az ideiglenesség a világon mindenütt átszőtte a járvány tereit. Tesztelhettünk sátrakban, hevenyészett, drive-in jellegű útszéli központokban, konténerekben, oltást kaptunk munkahelyen, átalakított funkciójú intézményekben, például az osztrák elnöki palotában, kórházi osztályok adták át termeiket a covidos betegek fogadására.
Emiatt is tűnt fel a művészeti és egészségügyi terek hasonlósága. Ezt pedig a vendégkönyv létezése mintha csak még inkább megerősítené. A white cube-szerű helyszínek falain összekuszálódott, új és új eszközök áramellátására beállított elosztók és hosszabbítók kábeleinek tánca, a félig lehúzott vetítővászon, a drapériaszerűen letakart tárgyak, kiragasztott információk és jelek, fura infografikákat közlő monitorok mind előfordulhatnának akár egy kortárs művészeti tárlaton is. Persze túlzás Tornóci képei alapján a magyar egészségügy járványkezelését időszaki kiállításokhoz hasonlítani. A terek hasonlóak, a bennük folyó munka kockázati foka azonban nagyságrendekkel eltér. Az évek óta tartó ideiglenesség érzékelése nem kelt jó benyomást az oltásra érkezőkben vagy a betegekben.
A sorozat még nincs kész, mégis érdemes betekinteni ebbe a szubjektív dokumentációba, mely egyensúlyozni látszik az abszurd, esendő részletek és az emberi tényező között, kiegészítve mindezt az orvosi eszközök direkt lenyomataival, fotogramjaival. A beúszó képek és szövegrészletek olykor meglepő tartalommal töltik fel az egymás után érkező fotókat, a gumikesztyűs kéz így oszt áldást a velencei gondolát hordozó tévére, így kerülnek az összekulcsolt kezek papucsos lábak kereszttüzébe.
Ezek nem hírfotók, a sorozat nem törekszik objektív képet nyújtani az egészségügy mai helyzetéről. Arra viszont még az olykor rideg snapshotjaival is felhívja a figyelmet, hogy a futószalagon beadott oltások alapvetően pozitív élményt jelentettek a többség számára és ez nem a helyszíneknek, hanem azoknak az embereknek köszönhető, akiket nem volt időnk megismerni, sokszor még a tekintetükkel sem volt lehetőségünk találkozni, így legföljebb a maszk alól előtűnő hajfonatukra vagy a fehér nadrág végén előbukkanó papucsukra alapozhattuk a bizalmat. Amiről megint kiderült, egy társadalom működéséhez nélkülözhetetlen.
Aki szeretné figyelememmel kísérni a sorozat további alakulását, itt megteheti.
