Krétát használni. Ez számomra két, ellentétes érzelmeket kiváltó dolgot jelent: a szabadtéri aszfaltrajzverseny zavaros forgatagát és az osztálytermek táblájára felírt feladatokat. Az egyik szabadidőben, szabad téren történik, saját gondolatok, színes élmények megörökítésével, barátok társaságában, a másik pedig a kötelességeket juttatja eszembe, az ismeretek megszerzésének intézményes útját, nem vagy részben választható közösségben, zárt környezetben. Csáki László fotó formájában fennmaradó táblarajzai segítenek eszembe jutattni azokat a rövid pillanatokat, mikor csak néhányan, tanár nélkül maradva az osztályteremben és kicsit tartva a következményektől, szabadon firkálgattunk üzeneteket a táblára, hátha valaki mégis meglátja.
Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla Chalk című projektjében a világ különböző nagyvárosaiban forgalmas köztereken raktak le hatalmas méretű krétákat, hogy az arra járó helyi lakosok vagy turisták használatba vegyék őket és egymás mellé írják, rajzolják gondolataikat. A művészek csak az eszközt adták az emberek kezébe, a kommunikáció magától elkezdődött: az elfogyasztása ellen tiltakozó kismalactól kezdve, a politikai témájú üzeneteken keresztül a fantázia alkotta figurákig sokminden megfért egymás mellett a kreativitásnak átadott köztereken.
Csáki sem fókuszál egyetlen témára Letörölt rajzok című munkájában, nála is találunk utalásokat környezetvédelemre, az országban zajló politikai folyamatokra, miközben mindennapjaink díszletei kelnek életre és kérdőjelezik meg életünkben betöltött szerepüket. A politikai simli ugyanúgy simul be a hétköznapokba mint a vasárnapi húsleves a befőttesüvegbe. Az első képekből a Capa Központban rendeztek kiállítást, az itt is látható újabb anyagból pedig a Miskolci Galéria mutatott be válogatást tavaly.
A nyitókép címe: Szigetelőszalaggal betekert ország
A cikk lejjebb folytatódik.