Együtt dolgozó, egy műtermen osztozó művészek esetében mindig felmerül az egymásra hatás kérdése, az inspirációk forrása. Művészházaspárok munkáira ez különösen igaz, ezért is izgalmas egyszerre vizsgálni őket. Regős Anna textilművész és Regős István festőművész első közös megjelenésére több mint 30 évet kellett várni.
Ismerős tárgyak, helyek, és ironikus humor fogadja a látogatót a BTM – Budapest Galéria kiállítóterében. A sort Regős István festményei kezdik. Szögletes, régi műszerfal, kocka tévé a maga ugráló képernyőjével, egykor édesség különlegességnek számító Mozartkugel, Puskás és a róla elnevezett stadion. Fogalmak, melyek kedves bájt és retró életérzést hordoznak magukban.
A szocreál mellett megjelenik az ellenpont, a nyugati nagyváros is; a hatalmas gyárak, felhőkarcolók és maffiózók világa. A mozdulatlan, személytelen tájak elsőre komornak tűnnek, azonban tovább nézve hamar elveszítik komolyságukat és feloldódnak a humorban. Ugyanez a geg fedezhető fel Regős István (képző)művészeti idézeteiben, utalásaiban, így Piet Mondrian meghekkelt képén is.
A kiállítás másik felét a textilek uralják.Regős Anna munkáiban tradicionális és modern találkozik, organikus formák és hétköznapi minták követik egymást. A lenvászon, bronz és rézszövet kárpitokon különböző fémtárgyak kerültek újrahasznosításra, számítógép alkatrészek, szűrők, kiskanalak, műanyag csövek kaptak művészi rangot, miközben mintákat alkottak velük. Az indusztriális jellegű Computer Kárpit sorozat, a hatvanas éveket idéző, plexi lapokra kasírozott minták és a dekoratívan kanyargó szalagok jól megférnek egymás és a festmények mellett. A kiállítás rendezőit mindenképp dicséret illeti a válogatásért, melynek köszönhetően Regős Anna és Regős István művei komplementerekké válnak a közös térben.
Ha az egyre szürkébb napokon egy kis színre, vagy nosztalgiára vágyunk, december 2-ig érdemes ellátogatni a kiállításra.
