Jelek egy analóg korból a jövőbe
Tót Endre: Layout festmények
acb, 09.20-10.24
Az acb Galéria Tót Endre 1988 és 1991 között készült Layout festmények című ciklusából mutat be egy reprezentatív válogatást. Abszolút újdonságnak számítanak ezek a munkák a közönség és a szakma számára is, mivel a kölni Galerie Ucherben megvalósult 1991-es bemutatásuk óta nem voltak láthatók.
Tót 1970-ben radikálisan elfordult a festészettől, és konceptuális művészi gyakorlatba kezdett, amelynek nemzetközi ismertségét is köszönheti. 1979-ben az addigi karrierje csúcsán állt, Kölnben telepedett le, ahol tanúja lehetett az Új Vadak által képviselt művészeti paradigmaváltásnak, amelynek a festészeti kifejezésmódja a következő évtizedet uralta.
A korszellem változására ő is reagált, az 1980-as évek második felében vissza is tért a festészethez, és több olyan műciklussal állt elő, amelyekben korábbi konceptuális ideái a festészet formai és materiális eszközeivel találtak kifejezésre. E sorozatok közül festészeti szempontból kétséget kizáróan a Layout festmények a leggazdagabbak:
a 80-as évek festészetének markáns vonásai, kérdésfelvetései, mint a dekorativitás, a minták használata és a korra jellemző erőteljes színek elegyednek nagyon egyéni módon a sajtótermékek vizualitásával,
ami nagyban dominálta a XX. század végének esztétikáját. Előképei között ott találjuk Tót első My unpainted canvases és Night Visit to the National Gallery című művészkönyveit, vagy 1978-as átfestett Népszabadság-címlapját. Tót egész életművében központi szerepet játszik a kommunikáció és a kommunikációs eszközök tematizálása, így a sajtótermékek, esztétikai vizsgálatuk és feldolgozásuk is organikus módon kapcsolódik Tót alapvető művészeti érdeklődési köréhez.
A Layout festmények hasonlók Tót konceptuális ihletésű, 90-es évekbeli festménysorozataihoz amennyiben a semmi, vagy az üresség festészeti feldolgozásaként tekinthetők. De ezúttal elmarad a textuális utalás, felületi játék van, elrendeződések, volumenek, formák és színek önmagáért való kompozíciói, amelyek közben persze csatolnak valóságrészletekhez: a magazinok, bulvárlapok tördelési struktúráihoz.
Prófétikus jelek egy analóg korból a közelgő digitáliáról:
akár egy lassan betöltő honlapon, egyelőre kép és szöveg nélküli, geometrikus-színes blokkok, profilképhelyek, sárga háttérrel kihúzott szalagcímek, lead-helyek, hasábegységek, mint az információközlést strukturálisan befolyásoló, uniformizáló, manipuláló netes szerkezetek jelennek meg.
Pár mű ebből a sorozatból a MODEM-ben volt kiállítva, de az acb-ben bemutatott anyag más: a műterem mélyéről, illetve a kölni lakás pincéjéből került elő s Budapest után a torinói Artissimán is látható lesz.
Autonóm, kísérleti, újrafelfedezett
Hübner Aranka: Lágy geometria
acb NA, 09.20-10.24
Selyemkísérleteivel Hübner Aranka (1931 – 2019) a magyar neoavantgárd textilművészet nagy generációjának meghatározó alkotói közé tartozik. Az acb-ben másodszor láthatók textilművek ebből a korszakból, Kuchta Klára nagyméretű faliszőnyegeit idln láthatta a közönség, e művek méretéhez, keményebb anyagához, grandiózusabb megjelenéséhez képest most a kísérleti textil lágyabb, költőibb példái jelennek meg.
A magyar textilművészet első, a hatvanas években induló generációjának Hübner Aranka mellett többek között Attalai Gábor, Kuchta Klára, Szenes Zsuzsa és Szilvitzky Margit is tagjai voltak. Ezek,
a textilre elsődleges, autonóm médiumként tekintő alkotók az iparművészettől való függetlenedéssel párhuzamosan a nemzetközi képzőművészeti diskurzus aktuális kérdéseit tematizálták.
Újszerűsége mellett azért is erősödhetett mozgalommá a hazai textilművészet a hetvenes évek során, mert a magas művészet hagyományos kategóriáin kívül, a politikai figyelmen perifériáján, a Fal- és Tértextil Biennále szinte a kezdetektől intézményes keretet biztosított a tértextil új, kísérleti műfajának.
Hübner Aranka pályája a magyar textilművészet kibontakozásával és aranykorának lezárulásával, az 1968-1980 közé tehető időszakkal esett egybe. Életművében a térbeli expanzió fázisai jól nyomonkövethetők: az organikus mintázatú színes selyemnyomatokat a hetvenes évek derekán monokróm textilreliefek váltották fel. A folyton alakuló természeti alapelemek dinamikáját mozdulatlanná merevített fosszíliák, körök és csigavonalak a vakrámára feszített fehér selyem vagy pamutvászon felületére applikált domborműként jelentek meg. Végül a pliszírozott textil, a táblakép szabta korlátokat teljesen maga mögött hagyva, az anyag és a technika nyújtotta lehetőségek kihasználásával önállóan is kilépett a térbe. Függesztett kompozícióiban, valamint több elemből építkező szekvenciális műveiben a variálhatóságra, a változékonyságra épített. Az életmű legjelentősebb korszakát lezáró Egy reláció fázisai (1978) című mű összegző érvényű, amelyben a selyem elemek újbóli kirakásával végtelen számú új reláció születik.
Fényérzékeny papír és ezüst
Dobokay Máté: Denzitás
acb Attachement, 09.20-10.24
Dobokay Máté (1988) konceptuális művészeti munkássága a fotográfia határait feszegeti: gyakran kamera nélkül, hosszú kutatási, kísérleti folyamatok eredményeként fedi fel műveiben a fotográfia belső szerkezetét, nyersanyagait, kémiai és fizikai alkotóelemeit. Analitikus munkáiban a papír, a fotográfiai vegyszerek és a kémiai reakciók is művészi vizsgálódásainak eszközei.
A kiállítás Dobokay három különböző, 2013 és 2019 között kidolgozott sorozatára épül: Hommage à Simon Hantai, Ag, Ezüst papíron. Absztrakt, a fotópapír szerkezetét vizsgáló képeken keresztül mutat rá a fotográfia materialitását fürkésző művész praxisára. A festészeti eszközöktől sem visszariadó válogatás különböző minőségekben, különböző hordozókon mutat be változó állapotú ezüstvegyületeket. Ahogy a cím is utal rá, a sorozatok egymás mellé rendelése alkalmat ad a különböző struktúrák, fedettségek, sűrűségek, telítettségek összehasonlítására, mivel a kiindulópont minden esetben ugyanaz: fényérzékeny papír és ezüst.
A nyitóképen Tót Endre. Fotó: Szombat Éva
Ezt a tartalmat az acb Galéria támogatta.
