Három nagy múltú galéria is beszűnteti kereskedelmi tevékenységét Oroszországban. Az Aidan Galéria, a Marat Guelman és az XL Galéria is kénytelen profilt váltani – jelentette a Gallerist NY.
Az olyan ismert, orosz oligarchák, mint Roman Abramovich mindig is híresek voltak arról, hogy segítették életben tartani a kortárs művészeti piacot, még akkor is, amikor a nemzetközi gazdaság romokban állt. Ennek ellenére a kortárs orosz művészeti piac erős hanyatlásnak indult az elmúlt időszakban, melynek folyományaként a három, fent említett, nívós galéria is kénytelen kifarolni a kereskedelmi fórumról. Egy április 23-án megrendezésre kerülő, kollektív sajtótájékoztatót követően az Aidan kiállítótérként folytatja működését, a Guelman és az XL pedig nonprofit szervezetként marad fenn.
Adian Salakhova, aki három évvel korábban (1989) társalapítóként vállalt szerepet a Szovjetunió első kortárs művészeti galériájának létrehozásában, 1992-ben nyitotta meg az Aidan Galériát, mely az első olyan kiállítóhelyek egyike volt, ami dacolni mert a poszt-szovjet kilátástalansággal azokban az időkben, amikor gyakorlatilag még nem is létezett orosz művészeti piac.
Salakhova elmondása szerint hiába a rengeteg erőfeszítés, az elmúlt húsz évben egyszerűen nem sikerült rendes infrastruktúrát kialakítani az orosz művészvilágban: „A művészeknek nincs stúdiójuk, hiányzik a kiforrott oktatási szisztéma, az ország kulturális színvonala pedig jelenleg kimondottan alacsony.” Ugyan több olyan, izolált, művészeti szcénát felpezsdíteni vágyó kísérletre is akadt példa – ilyen volt többek között a híres műgyűjtő és filantróp, Dasha Zhukova beruházása (Garage Center for Contemporary Art) –, amik bár jelentős előrelépést jelentettek az orosz kortárs művészet népszerűsítésében, egyik sem tudott számottevően hatni a piac alakulására, és végeredményben mindegyik az maradt, aminek indult: elszigetelt misszió.
Salakhova szerint az egyik legnagyobb probléma az, hogy rengeteg műgyűjtő hagyta el az országot: „Néhányan közülük Londonba tették át a székhelyüket, és amerikai, illetve európai műtárgyakat kezdtek felvásárolni. Az általános krízis miatt pedig nem volt lehetőség arra, hogy a gyűjtők új generációja töltse be az így keletkezett űrt, hiszen manapság senki nem fekteti a pénzét műtárgyakba.”
Az utolsó nagy orosz műtárgypiaci robbanás jelentősen fellendítette a belföldi művészeti szcénát. 2005-re a nemzetközi sajtóban mindenütt arról cikkeztek, hogy egyre több galéria nyílik Moszkvában. Ilyen volt többek között a Stella, amit – ahogy a legtöbb esetben, ezúttal is – egy oligarcha felesége működtetett. Pár évvel később, még a 2008-as összeomlást megelőzően egy felújított épületben megnyílt a Winzavod, ami helyet kínált olyan galériák számára, mint az Aidan, a Guelman vagy az XL, és további kiállítóterek kialakítását is szorgalmazta. A válságot követően aztán ez a kezdeményezés is darabjaira hullott, míg azonban New York és London képes volt talpra állni, Moszkva művészeti piaca a mai napig padlón van. Salakhova elmondása szerint a 2001-től 2007-ig tartó gyümölcsöző időszakot váratlan mélyrepülés követte. 2011-ben a 2005-ös eladások töredékét volt képes kitermelni a galéria: „2005-ben 1.5–2 millió dollár értékben értékesítettünk műalkotásokat. 2011-ben alig értük el a 600 000 dolláros bevételt”
Salakhova, aki egyébként maga is művész (1991-ben a Szovjetúnió utolsó Velencei pavilonjában volt kiállítása) ma már jóval több pénzt keres azzal, hogy saját munkáit értékesíti, mint az általa reprezentált művészek alkotásainak eladásával. Elmondása szerint a galéria bezárása után is folytatni fogja a művészeti tevékenységét, és a tanári hivatását (Salakhova a moszkvai Surikov Művészeti Intézetben oktat) megpróbálja kiterjeszteni. A korábban említett Aidan Studióban főleg oktatási célú tevékenységekkel kíván foglalkozni, és ugyan a kiállítótér részben továbbra is nyitva áll majd a közönség számára, elsődleges feladata a művészek közötti együttműködés fejlesztése lesz. Salakhova az új műhelyet Andy Warhol „Gyárának” (Factory) mintájára szeretné formálni.
A többi orosz galériától eltérően az 1993-ban nyílt XL – ami több nemzetközi kortárs művészt is reprezentált (köztük Salakhovát) – állandó szereplője volt a nemzetközi művészeti vásároknak: részt vett mind a Miami Beach-en, mind pedig a Svájcban megrendezett Art Baselen és a London’s Frieze-n. Szemmel láthatóan azonban ezek a sikerek sem tartották fent a vízen az egyre több nehézséggel küzdő galériát. A kiállítótér nem zár be, de ezen túl az anyagi hátteret nem az eladott képekből származó bevételekből fogja biztosítani, hanem különböző szponzoroktól próbál támogatást szerezni. „Megpróbáljuk átstrukturálni magunkat” – nyilatkozta Alexandra Perovskaya.
Felmerült a kérdés, hogy a Guelman, ami 1990-től kezdve olyan nívós figurákat képviselt, mint az AES-csoport és Oleg Kulik végül bezárja-e kapuit. A galéria ügyeinek kérdésében Elena Akulova nyilatkozott: „Hogy bezárunk-e? Igen is, meg nem is. A galéria ezen túl nem folytat kereskedelmi tevékenységet, de továbbra is működni fog, mint kiállítótér.” Az XL-hez hasonlóan a Guelman is befektetőkre próbál támaszkodni. „Már négy éve nagyon pang a piac, a legtöbb befolyásos gyűjtő külföldre költözött, és már nem vesznek orosz alkotásokat.” Hogy miként reagáltak a hírekre azok a művészek, akik a Guelman-nal működtek eddig együtt? „Természetesen kicsit aggódnak.”