Jeu de Paume, Párizs, szeptember 21-ig.
Ha a magyar fotóművészet nem volna olyan gazdag, mint amilyen, akkor Horna Kati nevét itthon is sokkal többen ismernék, miinthogy Deutsch Katalinként született 1912-ben a mai Mezőszilason, és 19 éves koráig mindenre nyitott, művelt és érdeklődő középosztálybeli fiatalként Budapesten élt.
Kassák Lajos művészetelmélete és szemlélete már korán hatott rá, így pályaválasztásakor érdeklődése a társadalomtudományok, esztétikai izlése és kézügyessége viszont a képzőművészet felé orientálta. Zsidó származása miatt a továbbtanulás lehetőségei korlátozottak voltak, emiatt 1931-ben Berlinbe ment. Bertolt Brecht avantgard színiiskolájával párhuzamosan Moholy-Nagy Bauhaus-műhelyét is látogatta, szabadidejét pedig a Budapestről régóta ismert fényképész barátok – Friedmann Endre, Weisz Csiki, Besnyő Éva, Kepes György – körében töltötte.
Horna Kati Pécsi József műtermében, Budapest 1933, Robert Capa-nak tulajdonított felvétel
Ezüst-zselatin, 10.5×7.5 cm. Archivo Privado de Fotografia Kati y José Horna
©2005 Ana Maria Norah Horna y Fernandez
A fasizálódó Németországból Friedmann Endrével együtt csakhamar visszatért Budapestre, hogy Pécsi József híres fotóiskolájában tanuljon. Itt készíti első portréját – ki másról, mint a legjobb barátról, akit akkor még nem Capa-nak hívtak –, és ebből az időből származik a legkorábbi Deutsch Katiról készült – és Friedmann-nak tulajdonított-portré is. Ezekben az években Pécsi József fotóiskolája olyan zseniális tehetségeket nevelt, akik később évtizedekre meghatározták az egész világ fotóművészetét. Deutsch Kati a lírai finomságú portréfényképezés mellett megismerkedett az orosz konstruktivizmussal, a Bauhaus letisztult vonalaival, a szürrealista jelképrendszerekkel, és az avantgard és expresszionista plakátfotózással is. Ez a második budapesti tartózkodása alig két évig tartott; 1933 végén az egyre növekvő antiszemitizmus miatt Párizsba ment.
Két, már Párizsban készített fotósorozatát látva a Lutetia Press munkát ajánlott neki, és Kati is szívesen dolgozott a Párizsban akkor virágkorát élő szürrealizmus neves képviselőivel. Elkötelezett baloldaliként – és a Kassák által is vallott elképzelés alapján, miszerint a fotó képes megváltoztatni a társadalmat – saját felvételeiből, rajzokkal és kollázsokkal operáló antifasiszta plakátokat és fotósorozatokat készített. 1937-ben Európa sok országában publikálták ‘Hitlerei’ című sorozatát, amelyben a lágytojás héjára festett Führer-fej végül a tojásvágó kés alatt hullik darabokra. Deutsch Kati azonban úgy gondolta, hogy többet tehetne a társadalmi igazságosságért, ha képeivel a spanyol polgárháború szenvedéseiről számolna be, ezért követte barátját, Friedmann Endrét – azaz most már Capa-t – Spanyolországba. A két barát felfogása a képkészítés módjáról alapvetően eltért, és ez egyben egyéniségüket is jól mutatta.
Cím nélkül (Kép a Hitlerei-sorozatból), Wolfgang Burgerrel közösen, Párizs 1937
Ezüst zselatin 16.8×12 cm. Archivo Privado de Fotografia Kati y José Horna
©2005 Ana Maria Norah Horna y Fernandez
Míg Capa a háborús konfliktusok erőszakos és véres eseményeit fotózta, és a fotóművészet céljának inkább a pillanat megörökítését tartotta, addig Kati a háborútól szenvedő anyákról, a szegénységtől éhező gyerekekről, a hátországról készíti Kati néven szignált, megrázó humanista fotóit, amelyeket különböző köztársasági folyóiratok publikálnak. Az Umbral című barcelonai anarchista folyóirat szerkesztőségében ismerkedik meg José Horna-val, akivel 1938-ban össze is házasodnak és ettől kezdve már Kati Horna néven jelzi képeit. Ekkoriban sok időt tölt Párizsban is, ahol főként szürrealista fotómontázsokat, meghökkentő és kísérteties, metaforikus alkotásokat készít babákról és maszkokról. 1939-ben José Horna menekülni kényszerül Spanyolországból, de a francia határon elfogják és francia internálótáborba kerül, ahonnan csak azzal a feltétellel szabadulhat, ha azonnal elhagyja Franciaországot. Kati Horna egyetlen és sokkal későbbi televíziós interjújrolleifleában ezt mondja: “Menekülnöm kellett Magyarországról, aztán menekülnöm kellett Berlinből, aztán Párizsból, és mindenemmel Barcelonába mentem. Amikor aztán Barcelona elesett, már arra sem volt lehetőségem, hogy visszamenjek a holmijaimért, így mindenem újra elveszett. Így érkeztem meg életem ötödik országába, Mexikóba úgy, hogy a vállamon lógott mindenem, amim csak volt, azaz a Rolleiflex gépem.”
Cím nélkül (Andaluzia, A spanyol polgárháború) 1937, Ezüst-zselatin, 25.5×20.5 cm.
Archivo Privado de Fotografia Kati y José Horna ©2005 Ana Maria Norah Horna y Fernandez
A Horna házaspár 1939 őszén érkezik Mexikóba és decemberben már a Todo című újság közli is Kati szürrealista, minden európai emlékkel, az elveszett illúziókkal leszámoló és a háború szörnyűségeit bemutató fényképes sorozatát. Kati Horna egyre jobban beilleszkedik új hazájába. Számos, az emberi szenvedések mélységeit, a szegénységet, a nők kilátástalan helyzetét bemutató szociofotó-sorozatát közlik a mexikói képes újságok, és a fotókiállítások állandó és elismert szereplőjeként tartják számon. Portrésorozatot készít a Mexikóban élő, főként Európából származó és a szürrealista irányzathoz tartozó művészbarátairól, Luis de Llanoról, Remedios Varoról, Benjamin Perret-ről, Leonora Carringtonról, és férjéről, a Capa-fotók bőröndjét őrző Weisz Csikiről. Színházi fotóin Jodorovszkij-rendezéseket örökít meg, és sikeres épületfényképészként is. Közben avantgarde újságokat szerkeszt, melyekben olyan, szürrealista látomásokból álló “fotómeséket” tesz közzé, mint az Óda a nekrofiliához, a Rögtönzések hárfára, az Asszony és az álarc, vagy az Egy éjszaka a babaklinikán. 1965-től a mexikói Iparművészeti Főiskolán, 1973-tól 2000-ben bekövetkezett haláláig pedig a Művészeti Akadémián is tanít. 270, Spanyolországban készített negatívját a Spanyol Polgárháború Múzeuma, mintegy 7 ezer negatívját a mexikói Nemzeti Szépművészeti Intézet, további 20 ezret a lánya által vezetett Kati Horna Alapítvány őrzi.
A Jeu de Paume most mintegy százötven, Európában még nem kiállított képét mutatja be, ráadásul szinte mindet vintage-kópiában. Talán egyszer még Budapesten is látható lesz a kényszerből Mexikóban új hazát talált magyar fotóművész életműve.
A kiállítás a párizsi Jeu de Paume-ban szeptember 21-ig látogatható.
