A tavalyi év egyik kiállítási slágere Bécsben a Leopold Múzeum WOW. A Heidi Horten Gyűjtemény című tárlata volt. A nyilvánosságot többnyire kerülő milliárdost, aki a leggazdagabb nő Ausztriában – a férfiak közül is csak ketten előzik meg – nem volt könnyű rávenni arra, hogy bemutassa félezer tételt számláló kollekciójának legfontosabb darabjait – valamivel több mint 100 alkotást – de a siker igazolta az erőfeszítéseket: a kiállítást 350 ezren látták, a katalógust a nagy kereslet miatt már félidőben újra kellett nyomni.
Mindezen felbuzdulva Horten néhány napja bejelentette, hogy gyűjteményét állandó jelleggel is hozzáférhetővé teszi a nagyközönség számára – szándéka szerint elsősorban azért, hogy közelebb hozza a képzőművészetet az ifjabb nemzedékekhez is. Terve megvalósításához ma már nemcsak a kollekció adott, hanem megvan a múzeummá alakítandó épület, és elfogadta már a gyűjtő felkérését annak leendő igazgatója is. Ennek ellenére még a tervek szerint is közel három év kell ahhoz, hogy a múzeum megnyílhasson, hiszen az épület belső átalakítására pályázatot írtak ki, így a munkálatok csak annak lezárása után, vélhetően jövőre kezdődhetnek. A tervek szerint az Opera és az Albertina tőszomszédságában, tehát igencsak frekventált helyen lévő, 1862-63-ban épült Hanuschhof Stöckl-épületének két emeletén és belső udvarán mintegy 2 ezer négyzetméteres kiállítóteret hoznak létre a gyűjtemény bemutatására. Az épület a múltban sokféle funkciót szolgált, legutóbb, 2005-2014 között a Bécsi Állami Operaház múzeuma működött benne, azóta üresen állt.
Vagyonát Heidi Horten örökölte, gyűjteményét azonban a 90-es évektől kezdve már nagyobbrészt maga építette fel. Kevés interjújának egyikében arról beszélt, hogy mindaddig nem akart kiállni kollekciójával a nyilvánosság elé, amíg nem érzékelte annak kohéziós erejét, az egyes művek egymáshoz való kapcsolódását. A gyűjteményben három súlypont rajzolódik ki, tükrözve Horten személyes preferenciáit.
Időrendben az első meghatározó gyűjtési területet a német expresszionisták jelentették, akiket többek között Ernst Ludwig Kirchner, Erich Heckel, Emil Nolde és Max Pechstein életművi jelentőségű alkotásai képviselnek. Később került Horten érdeklődésének előterébe az absztrakt festészet, mindenekelőtt annak néhány amerikai vezéralakja, így Cy Twombly és Mark Rothko, de jól reprezentált az absztrakt gyűjteményben a német Ernst Wilhelm Nay is. Végül, de nem utolsó sorban, Horten is szenvedélyesen gyűjti az amerikai pop-artot, benne természetesen Andy Warholt és Roy Lichtensteint.
E fő vonulatokon túl a gyűjtemény ki-kitekint a XX. század számos más fontos irányzatára; a legrégebben született munkák francia impresszionista mesterekhez, Degas-hoz és Renoir-hoz köthetők, míg a legfrissebbek még ma is aktív művészekhez, mint Gerhard Richter, Georg Baselitz vagy Erwin Wurm. A két időbeli szélső pont között olyan nevek bukkannak fel a művek szerzői között mint Klimt, Chagall, Magritte, Léger, Miró, Matisse, Bacon vagy Freud. Wurm a számos műfajban alkotó svájci Sylvie Fleury, valamint a brit Antony Gormley és Damien Hirst mellett a kollekcióban szereplő művészek között egyben az egyik legfiatalabb; a valóban fiatalok már kívül esnek a gyűjtő érdeklődésén.
Ejtsünk végül néhány szót a múzeum leendő igazgatójáról, Agnes Husslein-Arcoról is: a 65 éves művészettörténész már 27 évesen a Sotheby’s bécsi képviseletét vezette, később jelentős múzeumokban töltött be vezető funkciókat. 2007-2016 között az Osztrák Belvedere Galéria igazgatója volt, e posztjából heves viták kereszttüzében távozott, amiről annak idején az artPortal is beszámolt. A hűtlen kezelés vádjával ellene indított eljárást később beszüntették és Husslein-Arco a Leopold Múzeum Magánalapítvány elnökségi tagja lett. Kapcsolata Heidi Hortennel régebbi keletű, a gyűjtő már a Leopold Múzeumban rendezett kiállítás kurátorának is őt kérte fel.
Nyitókép: Heidi Goëss-Horten, forrás: The ArtGorgeus
