Mint arról az artPortal beszámolt, Puklus Péter nemrégiben komoly nemzetközi díjat nyert a svájci Vevey-ben. A projekt, amelyet a Grand Prix Images Vevey zsűrije elismerésre méltónak talált, egy folyamatban levő munka, és ezt írtuk róla: „rajzok, fotók, szkeccsek és szövegek együttese, és a család valamint a szülői szerep kortárs fotóművészeti nyelven való kifejezését tűzte ki célul. Olyan általános és mégis a személyes szférához kötödő kérdéseket taglal, mint a nő és anya “hősies” tevékenysége, vagy az apa családfenntartó szerepe. A házépítés, a családépítés és az így létrehozott társadalom építménye Puklus szimbolikus képein finom humorral és kritikával jelenik meg.”
Puklus Péter a projektleírásban így beszél saját munkájáról:”Bárki bármit is mondjon, világra hozni egy emberi lényt (anyának lenni) az egyike a legnagyobb és legbátrabb dolgoknak. Jelen voltam minkét gyerekünk születésénél, és tudom – ha másként nem, megfigyelőként –, hogy heroikus volt. A rossz hír az, hogy a mai nyugati társadalmak alábecsülik és alulreprezentálják az anyaság jelentőségét és értékét. Ez a kiindulópont, ahol az új projektemről való gondolkodás elkezdődött. Szerencsére, az már elég általános, hogy a nőknek nem kell választaniuk család és karrier között, mert a kettő nem zárja ki egymást – az már más kérdés, hogy a társadalom miként támogatja őket ezekben. Ugyanakkor egyáltalán nem egyszerű arról beszélni, hogy apának lenni mennyire nehéz, amikor a család, a környezet, a társadalom azt várja tőled, hogy olyasmiket csinálj, amikre sosem készültél, amiket sosem tanultál. Hogy ténylegesen a család pillére legyél (amit persze le lehet egyszerűsíteni a pénzkeresetre), noha ezt azt jelenti, hogy reggeltől estig dolgozol, és nem látod a gyerekeidet felnőni. Alapnak, vagy tartóoszlopnak lenni a családban, nyugalmat és otthont nyújtani nagyszerű szerepnek hangzik, de valójában kihívás és felelősség.”