A képzőművész Anna Mark és a fotóművész Lucien Hervé munkái nem először szerepelnek közös kiállításon; a kapcsot a két művész között mindenekelőtt a fény és az architekturális formák primátusa jelenti. Mark és Hervé – az egymástól távol eső matériák, az alkotás folyamatának teljesen eltérő volta ellenére is azonos következtetésre jut; művészetük célja az egyszerűség és a letisztult vonalak, terek bemutatása révén az abszolút, minden felesleges elemétől megtisztított szépség megragadása. Ezúttal a párizsi Galerie La Forest Divonne és a royan-i Centre d’Arts Plastiques szerepelteti közös kiállításon a két művészt, jól ráérezve a kiállított műveket összekötő kapcsolatra.
A 12 éve elhunyt Lucien Hervé festészetet tanult és sokáig festőművészként is dolgozott, de a fény közvetlen alkalmazása képein a fotóművészet felé fordította. Igazán sajátos világára a negyvenes évek legvégén talált rá, amikor is épületeket, tereket kezdett szenvedélyesen fotózni. Látásmódja és különösen képeinek azonnal felismerhető, forradalmian tiszta struktúrája néhány év alatt a fotóművészet legnagyobbjai közé emelte. Ugyanez az érzékeny geometria jellemzi az 1928-ban Budapesten született Márkus Anna, azaz Anna Mark munkáit is. Az 1959 óta Párizsban élő és alkotó művésznő nemcsak sajátos stílust, de saját anyagot is teremtett képeinek megformálásához. Finomra tört márványport, homokot, ragasztóanyagokat használt fel reliefszerű alkotásaihoz, melyek ezáltal újabb dimenziót is kaptak, és melyeknek felületén a fény ugyanolyan alapvető szerepet játszik, mint Lucien Hervé fotóin. Lucien Hervé több mint húsz fekete-fehér vintage fotója és Anna Mark papírmunkái – gouache-ok, szitanyomatok, rajzok – úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy közös szimfónia zenei elemei. Anna Mark síkban egymásra helyezett geometrikus formái, monokróm, vagy csak kevés színt tartalmazó képei a fúgák játékosságával válaszolnak Lucien Hervé fényképeinek gregorián szekvenciáira. A képeket nemcsak ez a strukturális látásmód köti össze, hanem az az intemporális tisztaság is, amely kortól és időtől függetlenül a szépség elemi megragadásának igényéből táplálkozik.
A kiállítás a párizsi Galerie La Forest Divonne-ban november 30-ig tekinthető meg.
Istvan Peto, azaz Pető István festészeti és grafikai tevékenysége elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz, ezért aki valamennyire is ismeri munkáit, biztos lehet benne, hogy újabb egyéni kiállításán a párizsi Espace Icare-ban is együtt fogja látni szoros szimbiózisban élő festményeit és grafikáit.
Ami azonnal megragadja a látogatót, az a grafikai eljárások sokfélesége és rendkívüli minőségű kivitelezése. Pető a budapesti Iparművészeti Főiskolán Lenkey Zoltán grafikusnál, majd a párizsi Ecole des Beaux-áron szerzett ismereteivel felvértezve, szinte a megszállottságig fáradhatatlan munkával olyan nívóra jutott el, hogy már nemcsak alkotómunkájában gyakorolja, de évek óta tanítja is a grafikusi mesterséget. Az ismertebb technikák, mint a hidegtű, rézkarc, litográfia vagy monotípia mellett a rajzpárokon megjelenő, napjainkban ritkábban alkalmazott eljárásokkal is találkozunk, és a kevésbé tájékozott érdeklődő olyan fogalmakkal ismerkedhet meg, mint a chine-collé vagy a mezzotinta. Míg a chine-collé esetében használt, szederbokor ágából készült finom japánpapírra dolgozott képen olyan részletgazdagsággal találkozunk, amit más hordozófelületen szinte lehetetlen lenne elérni, addig mezzotintával készített karcain a bársonyos, mélyfekete felületek áPeto ragadnak magukkal. Peto azoknak a magyar származású képzőművészeknek a sorát gyarapítja, akiket – többek között Anton Prinnerhez, Neuhaus Ervinhez, Fisch Istvánhoz, valamint a ma is alkotó Major Kamillhoz hasonlóan – a francia sokszorosított grafika kiemelkedő képviselőiként tartanak számon.
Mind a grafikák, mind pedig a festmények a több évvel ezelőtt elkezdett és folyamatosan gyarapodó Garden, Now-sorozat darabjai. Ezek a képfelületek mind Pető István kertjei: mentális sétákból születő kertek, melyeket az alkotómunka folyamán átrendez, itt sűrítve, ott ritkítva organikus motívumokból álló “növényeit”. Pető kertjei nem privát területek, mi is beléphetünk, és elfeledkezve a már közelgő karácsonyi láztól felbolydult utca forgatagáról, zajáról, kedvünkre barangolhatunk benne.
Istvan Peto kiállítása november végéig látogatható.
Beck András és Stein Anna ismerték egymást. Egyikük a budapesti Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékén tanított, másikuk a grafikai tanszék hallgatója volt. Szinte egyidőben hagyták el Magyarországot, és az élet úgy hozta, hogy Franciaországban már sohasem találkoztak. Alkotásaik most együtt szerepelnek a Párizs közeli kisváros, Meudon múzeumában, a Musée d’Art et d’Histoire-ban. Beck Andrástól, akinek több alkotását őrzi a múzeum, s kertjében monumentális méretű szobrai is helyet kaptak, most egy olyan válogatás látható, amiben szinte minden korszakából szerepel néhány mű, kezdve az 1934-es Tavaszi Tárlaton díjat nyert kétalakos kisplasztikájával (Strandon/Sur la plage), szocreál szobrain át a hetvenes évek alkotásaiig, köztük a jól ismert A la mémoire de Jan Palach-al. Az egyik teremben két vitrin áll egymás mellett, az egyikben Beck Andrásnak, a másikban Stein Annának a Monnaie de Paris által kiadott érméi kaptak helyet, a következő teremben pedig már Stein Anna festményei és szobrai fogadják a látogatót. A kiállítás kurátora itt is hasonló elvek alapján válogatott, s a művész valamennyi korszakából mutat be két-három művet. A hatvanas évek első felében született absztrakt kompozíciói, mint a Labirinthe jaune (Sárga labirintus) vagy a Machine abstraite (Absztrakt gép) mellett a kezdeti évek art brut jellegű, ritkán látható, érdekes kísérletei is jelen vannak. Ezek közt szerepel egyebek mellett a Femme (Asszony, 1965), amelynek felületéről kiemelkedő anyagában (amit Stein Anna egy megmunkált, befestett női harisnyából formált) csírájában már megjelenik a későbbi szobrász három dimenzióban való gondolkodása. Láthatunk néhányat Stein úgynevezett “barokk korszakából”, majd eljutunk az utóbbi évek klasszikus nagymesterek által inspirált vagy azokat interpretáló festményeihez, melyek egyik legfontosabb darabja Tintoretto Paradis-jának (Paradicsom) 2014-es „átirata”. Tizenkét szobra a festmények társaságában, míg nagyobb részük, köztük a bronz és üveg kombinációjával készült Vie intérieure (Belső világ) és a Flora, külön teremben kapott helyet.
A két művész Regards Croisés című kiállítása december 20-ig tekinthető meg.
Nyitókép: Anna Mark: Gouaches, 2017, Gouache on silk screen background, 20 x 20 inch / Galerie La Forest Divonne
