Dada-Africa
a Musée D’Orsay kiállítása a Musée de l’Orangerie-ben,
Párizs, 2018. február 19-ig
Ilyen tévhit például – talán a legelterjedtebb – hogy a dadaizmus alaptétele minden korábbi művészeti érték tagadása. Hogy sokan – így magam is – ebben a tévedésben éltünk, az azért Hugo Ball-nak, a dadaizmus egyik „atyjának” sokszor idézett, 1916-os alapító nyilatkozatára is visszavezethető, amelyben ezt írta: „A dadaizmus egy, a tagadásból táplálkozó nagy bohóckodás…”
A kiállítás legnagyobb értéke, hogy a figyelmes látogató maga is meggyőződhet ennek, az akkor bombariadónak szánt nyilatkozatnak a felületességéről. 1916-ban, amikor a zürichi Cabaret Voltaire-ben a dadaizmus megszületett, az értelmiség jelentős része a kiábrándultság és a kilátástalanság mélypontjáig jutott. Az alapítók – például Ball, Arp, Tzara, Hülsenbeck, Sophie Tauber, Janco – teljesen új társadalmi és erkölcsi értékrendszer megvalósítását hirdették meg, mint az egyetlen hatásos tiltakozási lehetőséget az első világháború humanitárius, politikai és gazdasági katasztrófájával szemben. Harsány és polgárpukkasztó követeléseik egyik fontos eleme a megbotránkoztatás volt, de ez csak olyan kellék volt, mint bűvésznek a cilinder. A meghirdetett új életformához, és annak művészeti megvalósításához szükséges esztétikai eszköztár, a kifejezésmód arzenálja azonban csak a legfrissebb művészi irányzatok eredményeiből és az akkor még kevésbé ismert, egzotikusnak tartott „barbár-primitív” kultúrák elemi erejű alkotásaiból táplálkozhatott. Hugo Ball nihilistának tűnő megállapítása leginkább tehát úgy pontosítható, hogy „tagadjunk meg minden konvenciót, és társítsuk szabadon és minden megfontolás nélkül az addig egymáshoz nem illőnek gondolt elemeket.”
Nem véletlen, hogy a dadaizmus volt az első olyan irányzat, ami erőteljesen épített a performanszra, és összművészeti formákban nyilvánult meg. Tzara ismeretlen, „néger-nyelven” olvasott fel, Marcel Janco – a Sophie Tauber által tervezett ruhában és kartondobozokkal a fején – afrikai táncot lejtett, miközben mások saját készítésű hangszereket szólaltattak meg. Az afrikai-óceániai művészet felfedezése nem volt teljesen újkeletű, hiszen Gauguin Tahitin készült képei, Picasso „néger-szobrokat” idéző kubista művei, Emil Nolde fametszetei már a dadaizmus 1916-os megszületése előtt is jelezték és bizonyították, hogy a „primitív” művészet megtermékenyítő módon segítheti az egyetemes művészetet.
Az első világháborúban a földrészünkön először megjelenő színesbőrű francia és amerikai katonák használati tárgyai, a mulatókban, kabarékban elsöprő sikert arató ‘néger-jazz’, a fényképezés elterjedése és a felfedező expedíciókról fotókkal beszámoló képes folyóiratok is jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az idegennek tartott kultúrák helyet és elismerést kapjanak Europában. Az antropológia, a néprajz egyre tudományosabb módszerekkel dolgozott, és – főként német nyelvterületen – létrejöttek az első néprajzi múzeumok is. Talán az sem véletlen, hogy Bartók Béla ugyanebben az időben, 1913-ban utazott először az észak-afrikai Biskrába, hogy ott népzenei kutatásokat végezzen.
Egy másik irányzat, a szürrealizmus híres mondatának parafrázisával élve, a dadaizmus és az afrikai-óceániai, primitívnek nevezett művészet találkozása annyira szükségszerű volt, mint az esernyőé és a varrógépé, azon a bizonyos boncasztalon. A dadaizmus megszületésének századik évfordulóját köszöntő kiállítás Zürich és Berlin után most harmadik állomáshelyére, Párizsba érkezett, ahol a korábban bemutatott anyagot francia – főként néprajzi – gyűjteményekből is kiegészítették. A rendkívül széles műfaji skálát képviselő 289 kiállított tárgy – festmény, szobor, maszk, textil, báb, dokumentum, fotó, mozgófilm – kiválóan érzékelteti a dadaizmus és az afrikai-óceániai-amerindiai népművészet összefüggéseit, de meggyőz a művészet minden kétséget kizáró egyetemlegességéről is.
Man Ray: Fekete és fehér, 1926, ezüstnitrát negatív, 21 x 27,5 cm, Centre Pompidou, musée national d’Art moderne, Párizs, © Man Ray Trust, © Adagp, Paris, 2017, Adagp Image Bank
Nyitókép: Hannah Höch kollázsa 1929-ből. HANNAH HÖCH/MUSEUM FÜR KUNST UND GEWERBE HAMBURG/PROLITTERIS
