Igen, ilyenek a mi tájaink. Mai hír, hogy alig, hogy belengették a lehetőségét, már le is váltották a PIM, azaz a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját. Úgyhogy, akkor álljon itt elsőként egy kiállítási ajánlat a hétvégére, a PIM-ből. Mándy Iván, idén 100 éve született, de elsősorban nem ezért szól róla ez a kiállítás. Hanem mert volt egy Budapestje, egy városa, a mi városunk, egy olyan atmoszféra, amit csak ő tudott így megírni. A besúgó című novellája például így kezdődik:
„A roppant zúgás mindent betölt, és szinte már nem is hallani. Az öregasszony egy kép előtt áll, félrecsuklott fejjel. Lehetetlenül vékony szája hangtalanul mozog. Olykor a kendőjéhez kap. Szakállas, komor arc mered rá a képről, csöppet se vigasztalóan. Inkább mintha helyeselné a repülő zúgását, az elhaló kis zajokat: hisztériás ajtócsapkodást, egy távoli rádió tompa kattogását. Az öregasszony felső ajka felhúzódik. Elfordul a képtől. Az ablakhoz csoszog, de mintha félne kinézni. Üres foltok az utcán. Egy ember fut a kocsiúton, kihívóan csattognak a lépései. Az égen repülők vonulnak át. Aztán eltűnnek, a zúgás is elhal, de a ház még mindig nem nyugszik meg. Igen, remeg, és az anyó valahogy tovább is hallja a zúgást. Az ajtóhoz botorkál, fölrántja. Piros sálas férfi áll a lépcsőnél, sárga bőrönddel. Arca sima, akár egy csecsemőé, cigaretta remeg a szájában. Alulról gyors lépések, mint a pergőtűz.
– Á, nem lesz semmi – mondja a pirossálas. De azért nem mozdul.”
Mándy szövegei mellé Mácsai István festményei kerülnek ezen a kiállításon. Főszerepben a város. És az irodalom.
Hol? Petőfi Irodalmi Múzeum 1053, Bp. Károlyi utca 16.
Mikor? október 6.-tól 2019. január 6-ig.
Nagyon nehéz ügy. Irdatlan téma és szinte feldolgozhatatlan, ábrázolhatatlan. Ezért ez a kiállítás nem is törekszik effélére. Dokumentum-anyagot látunk, 1956 és 1986 között készült képeket a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Helyszínelő Részlegének fotóarchívumából. Budapest Főváros Levéltárába került ez az archívum, és ennek feldolgozása során mutatta meg magát ez a sajátos keresztemszet: az öngyilkossági helyszíneken készült fotográfiák. Ötvenhat-nyolcvanhat: nem a legreménytelenebb időszak a magyar életből, de mégis. Kilátástalanul hosszú, nyúlós, szürke. Miközben persze benne telt a fél életünk, és voltunk vidámak is. De nagyon is volt oka annak, hogy annyi honfitársunk döntött úgy, hogy elég. Olyan sok, hogy Magyarország nemzetközi statisztikák élén állt hosszú ideg, és most sem hátul szerepel ezekben a fekete adatsorokban. De ha sikerül (hátha…) elvonatkoztatni a megrázó, drámai személyes történetekről, szociológiai és történeti szempontból elképesztően érdekes kiállítást láthatunk. Vigyázat, nehéz, nagyon nehéz.
Hol? OSA Archívum 1052 Bp., Arany János utca 32.
Mikor? november 4-ig
It’s Worth It!
Most akkor mi, mennyit ér? Az értékelés, a megtérülés, az ár-érték alapkérdések a világban. Sajnos? Az ISBN megint valami meghökkentővel állt elő (tőlük ezt már megszokhattuk), amikor, mint mondják, a kiállító művészek: „megkérdőjelezik és kiforgatják, ugyanakkor át is dolgozzák a jelenleg uralkodó értékelési rendszereket. A bemutatott művek reflektálnak a munkaerőpiac által megfogalmazott elvárásokra, az állami szabályozással folytatott játszmákra és a virtuális világban létrejövő spekulációs lehetőségekre, emellett rámutatnak a művészeti és üzleti világ viszonyára.” Még nem látjuk, csak sejtjük, hogy ez izgalmas lesz.
Kik? Csoszó Gabriella, Nadine Fecht, Horváth Tibor, Geraldine Juárez, Elli Kuruş, Simon Elias Meier, Pilvi Takala
Hol? ISBN könyv + galéria
Mikor? október 6-tól 31-ig
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni c. sorozat része, és Pozsonyban készült, Jana Hojstricova és Palo Macho Between Walls c. kiállításának megnyitóján, a Gallery Profil, Central European House of Photography nevű helyszínen. Fotó: Erdei Krisztina
