Kultúrafinanszírozás békeidőben
A német kultúrafinanszírozás rendszere innen nézve meglehetősen nagyvonalú, és a többszintű jellegéből adódóan széles kört fog át, akár az intézményeket, akár az egyéni alkotókat tekintjük. Legnagyobb részben a városok és az önkormányzatok vállalnak szerepet benne, és a kultúra különféle területei eltérő arányban részesülnek belőle. 2015-ben (a legutóbbi, 2019-es statisztikai adatok alapján) a közvagyonból 10,3 milliárd eurót, azaz körülbelül 3500 milliárd forintot, másképp lakosonként 43750 forintot kapott a kultúra. Összehasonlításként: 2009-ben 9 milliárdot, ebből 45 %-ot nyújtottak a városok és az önkormányzatok, 40 %-ot a tartományok, 15 %-ot pedig a szövetségi állam. Kultúraközeli kiadásnak számít többek közt a filmtámogatás, de például a továbbképzések támogatása is. Ha csak azt nézzük, hogy a kultúrára szánt összeg évről-évre növekszik, akkor sikertörténetet látunk, de finomul a kép, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy eladósodott város szorult helyzetben a színházát zárja be, vagy a könyvtárait vonja össze. Túl a közpénzeken az alapítványi, szponzorációs támogatás a kultúra bevételeinek körülbelül 6-7 %-át teszi ki. A művészek támogatásának fontos eszköze ezenkívül az ún. művész szociális pénztár is, amely a szabadúszók esetében a társadalombiztosításból átvállalja a munkaadó által fizetendő részt. Tagjainak évi átlag bevétele 2014-ben bruttó 14922 euró volt, ami azért is megmutatja, szabadúszó művésznek lenni Németországban is prekárius létformát jelent.
Segélystratégiák a COVID-19 idején
Közismert, hogy Németország elsőként és nagyvonalúan reagált a kulturális és kreatív szektort sújtó válságra: a világsajtóban március 25-i volt az első híradás erről. Március közepén magánvállalkozókat és kisvállalkozásokat érintő segélycsomag készült, amely a szabadúszó művészeknek és a kultúra résztvevői számára is gyors segítséget ígért. De kiknek is szólt és miben állt ez az azonnali segély? A legfeljebb öt főt foglalkoztató vállalkozások egyszeri, maximum 9000 eurós támogatásra, a legfeljebb 10 főt foglalkoztatók, szintén egyszeri, legfeljebb 15 ezer eurós támogatásra lettek jogosultak.
A program országos volt, az igényléseket a tartományok kormányzataihoz, illetve egyéb tartományi intézményekhez kellett benyújtani. Így például Bajorországban a tartományi kormányhoz illetve a tartományi fővároshoz, Münchenhez, Berlinben a berlini befektetési bankhoz (Investitionsbank Berlin, IBB). Hasonlóképp Hamburgban a Hamburgische Investitions- und Förderbank-hoz, Észak-Rajna-Vesztfáliában a tartomány körzeti kirendeltségeihez, Saarlandban a Gazdasági, Munka, Energia és Közlekedési Minisztériumhoz. Ennek megfelelően a segélycsomag tartalma sokban múlik azon, hogy a támogatást megigénylő művészek melyik tartományban, melyik városban élnek, hiszen a program fedezetét helyi szinten kell kigazdálkodni, és vannak gazdagabb tartományok, mint ahogy politikai irányultságuk, preferenciáik is különféle lehet.
A feltételek pedig eleinte nem voltak mindenki számára egyértelműek. A dolgok mostani állása szerint a kapott pénz megtartásának feltétele, hogy a COVID-19 krízis kimutathatóan hasson a vállalkozás gazdasági helyzetére, azaz a bevételkiesés 2020 márciusa után jelentkezzen. A művészek bevételei azonban egyébként is ingadozók és szezonálisak, így a járvány előtti hónapok adatai nem mindig nyújtanak támpontokat.
Éppen ezért állami szintű megoldásokat kerestek kifejezetten a művészek és kulturális szakemberek számára is: könnyített hozzáférés a munkanélküli segélyhez, rövid lejáratú hitelek, adókedvezmények. „Kritikus infrastruktúraként” a média is bizonyos privilégiumokra jogosult a járvány időszakában. Ilyen például a munkavállalók számára biztosított gyermekfelügyelet, amíg az óvodák és iskolák zárva tartanak. A szabadúszó művészek, akiknek a járvány miatt elmaradt programját, kiállítását, munkáját a szövetségi állam finanszírozta, külön honoráriumot kapnak. A filmipar is külön támogatásban részesül, tekintve, hogy a mozik bezártak – a legmagasabb támogatási összeg, amit mozi megigényelhet, 50 ezer euró. Minden kisebb és közepes méretű kulturális intézményt megillet ugyanakkor a „Neustart” nevű, 10 millió euró támogatási program, ami ezen intézmények újranyitását teszi lehetővé. Túl mindezen létrejöttek alapítványi ösztöndíjak is. Például a szövetségi köztársaság kulturális alapítványa (Kulturstiftung des Bundes) ösztöndíj programot hirdetett „Reload” címmel 3,25 millió euró kerettel csoportok és produkciók támogatására. Az egyszeri ösztöndíj összege legfeljebb 25 ezer euró.
A megvalósulás és problémái
A fent említett 9000 eurós azonnali segély az elképzelés szerint csak az üzemeltetési költségekre vonatkozik, és nem vehető igénybe a létfenntartásra – a félreértések is ebből adódtak. Minden tartomány másként reagált: Berlin eleinte egyszeri 5000 eurót nyújtott feltétel nélkül, igaz, a kiosztásra kijelölt összeg április elejére elfogyott. Hamburg egyszeri 2500 eurót nyújt folyamatosan és megbízhatóan, Baden-Württemberg havi 1180 eurót, Észak-Rajna-Vesztfália egyszeri 2000 eurót, Drezda egyszeri 1000 eurót, Sachsen-Anhalt legfeljebb 12 hónapon át havi 400 eurót.
Ha megnézzük közelebbről Észak-Rajna-Vesztfália példáját – ahol a cikk szerzője él –, elég jól látszanak a megvalósulás anomáliái is. Itt az azonnali segélyt eleinte akadálymentesen, gyorsan kiutalták. Azonban aki nem igényelte meg időben pénzt, nem kapott semmit: visszaélések, jogosulatlan igénylések miatt leálltak a kifizetések – igaz, április végére a sokak által irigyelt Berlinben is, ugyancsak visszaélésekre hivatkozva. A tartományi gazdasági miniszter a koronakrízis legelején még azt ígérte, hogy a tartományi gyorssegélyt létfenntartásra is fel lehet majd venni. Ezt azonban április elején visszavonták, mondván, akinek a létfenntartásra kell a segély, az vegye fel a munkanélküli segélyt, a Hartz IV-t.
Csakhogy például egyéni művészeknél olykor nehezen választható el a létfenntartás és az üzemeltetés. Májusban enyhülés következett, kihirdették: akik április végéig az azonnali segélyt megigényelték, a megpályázható 9000 euróból 2000 eurót felhasználhatnak a létfenntartás költségeire. A többi csak üzemeltetési költségre fordítható, s ha ez nem valósul meg, a pénzt vissza kell fizetni.
A tartomány ezen kívül már március közepén elkülönített 5 millió eurót kifejezetten szabadúszó művészek számára. Ebből az összegből 3000 kérvényezőnek fizettek ki fejenként legfeljebb 2000 eurót. A pénz elfogyott, és 13 ezer további kérvényező már nem kapott semmit. Gerhart Baum, a tartományi kultúrtanács elöljárója szerint az azonnali segély csak a kezdete a helyzet megoldásának. A kultúra résztvevőit még mindig a lecsúszás veszélye, azaz a Hartz IV. fenyegeti. Szerinte a művészeket, például a színházi szakembereket, akik a járvány miatt nem tudnak dolgozni, 150 milliós alapból kiosztott ösztöndíjakkal kellene támogatni. Hessenre hivatkozik, ahol 50 milliót szánnak erre a célra, Észak-Rajna-Vesztfália pedig háromszor nagyobb.
A tartomány központjában, Düsseldorfban kérdeztem az érintetteket. A képzőművész Hugo Boguslawski méltányolja, hogy az önálló- és kisvállalkozóknak járó azonnali segélyt különösebb feltételek nélkül bárki igényelhette, mert gyorsan kellett cselekedni, nem volt idő mérlegelni, kinek jár és kinek nem. A kifejezetten szabadúszó művészeknek járó összeget a cikk írásának időpontjában ő maga még nem kapta meg, saját bevallása szerint nem igényelt elég gyorsan, viszont az azonnali segélyből kapott 2000 eurót. Vállalkozóként jelentős üzemeltetési költségei vannak, így a 9000 eurós támogatás többi részére is számíthat. Boguslawski kizárólag a művészetéből él, tagja a művészek szociális pénztárának is. Úgy véli, akinek a művészet nem a fő tevékenysége, és másként keresi a pénzét, például oktatással, azt nem is illeti meg a művészeket támogatni hivatott segély.
Ina Hermanns itt élő festő és illusztrátor nem pályázta meg a kifejezetten művészeknek szóló 2000 eurós támogatást, mert az igénylés nagyon szigorú feltételekhez volt kötve. Viszont időben benyújtotta a kérelmet az önálló vállalkozóknak járó azonnali segélyre. Egy egyszerű formanyomtatványt kellett kitöltenie, s három nap múlva megjelent a számláján 9000 euró. Nála alacsonyak az üzemeltetési költségek, otthonról dolgozik. A pénz felét azonnal vissza is küldte, közben derült ki, hogy március és április hónapra összesen 2000 eurót fordíthat létfenntartásra. Férje, Andreas Hermanns szabadúszó hangmérnök, dokumentumfilmes. Egy düsseldorfi kabarészínház, a Kommödchen, a regionális WDR és az országos Deutschlandfunk közrádió számára dolgozik. A színházat, ahonnan bevételének 70%-a származik, be kellett zárni, a WDR-től jelenleg nem kap megbízást, a Deutschlandfunk-nál pedig a felére csökkent a munka. Ő tehát szintén igényelte és meg is kapta a 9000 eurót, és mivel vannak üzemeltetési költségei, a pénzből nem is kell visszafizetnie. A házaspár számára, mint elmondták, ijesztő a gondolat, hogy sok művésznek most kétezer euróból kell megélnie, esetleg a családját eltartania.
Pedig nem hangzik rosszul: két hónapra kétezer euró, létfenntartásra. Csakhogy Düsseldorfban ez a pénz a lakásbérlet és a rezsi kifizetésével el is fogy. Egy szabadúszó művész, akinek nincs rendszeres bevétele, így tartaléka se nagyon, ebből nem feltétlenül él meg. A korona krízis ráadásul nem ért még véget. Összegzésképp elmondható, hogy a német mentőcsomag gyors volt, még bőkezű is, de sokak szerint inkább azokkal bánt nagyvonalúan, akiknek a válság előtt sem ment rosszul. Hiszen az állam úgy gondolkodik: ők fogják pörgetni a gazdaságot, ami nélkül nincs újrakezdés.
Nyitókép: INDIANO graffitijének részlete a Berlini falon, Berlin, 2019
A cikk lejjebb folytatódik.