Csütörtökön, 18 órakor a művésszel beszélgethetünk
legújabb festményciklusának keletkezési körülményeiről, az Üres képekről,
arról, fehérek-e a fehér, üresek-e az üres képek.
MissionArt Galéria kiállítóterme,
Budapest, 1055, Falk Miksa u. 17.
Hogyan
nézzünk üres képeket?
Úgy, hogy kiüresítjük tudatunkat. Nem próbáljuk értelmezni vagy
összehasonlítani semmivel, sem a tárgyi világgal, sem a racionális, fogalmi
világgal. Kiüresítjük érzelmi világunkat, megszüntetjük az érzelmi hullámzást.
Kiüresítjük az érzékelést, nem figyelünk a tárgyi világra, nem törődünk vele,
ha bejön valaki, vagy a teremben beszélnek, hogy autó megy az utcán, hogy fény
villan az ablakon át. Mindez arra való, hogy az embert megakadályozza a befelé
fordulásban, a benne lévő üresség-önvaló felismerésében, ehelyett szétáradjon a
külvilágba. Ha sikerült kiüresedni, csak a képre nézzen, ne pislogjon, hagyja,
hogy a kép üressége teljesen áthassa, és lényét kiüresítse, akkor utat talál a
kép ürességéhez. Az üres képen nincs tárgy, fölösleges benne ilyet keresni,
nincs életcél, életmohóság, nincs gondolat. Aki ilyesmit keres, az az
ürességgel nem találkozik, vak marad, Isten szemével nem lát. Aki az ürességgel
azonosul, az megnyugszik. Csend veszi körül, megszűnik minden akarat, nem akar
többé semmit, nem tud semmit, nincs semmije, önmaga sincs. Nincs más, csak a
lüktető üresség, amely úgy lüktet, mint a szív, de benne nem a vér, hanem a
fény lüktet. (M.S.)
„Az én szemem Isten szeme, egy szem,
egy látás, egy megismerés, egy szeretet.” – Eckhart mester