A vészhelyzet gondolkodási időt adott, alkalmat az összegzésre. Sokan jóslatokba sem félnek bocsátkozni. A The Art Newspaper-nek a francia képzőművészeti helyzetről szóló cikke szerint a művészeti piac, ha helyre is áll a közeljövőben, nagy mértékben zsugorodni fog. A New York Magazine kritikusa szintén borúlátó, nem fukarkodik a fájdalmas kifejezésekkel, leginkább a művészeti szcéna alsóbb rétegeinek, így a kisebb galériáknak a jövőjét illetően. Fennkölt hangvételű cikkében (The Last Days of the Art World … and Perhaps the First Days of a New One) a szerző furcsa kompromisszumokat emleget, amelyeket az intézményesült művészeti közegnek a bevétel érdekében időnként meg kell kötnie, ugyanakkor úgy látja, a művészek továbbra is hitelesek tudnak maradni: az ő szenvedélyük és megszállottságuk lesz most is a művészet túlélésének garanciája. Hasonló konklúzióra jutott néhány nagynevű kereskedelmi galéria vezetője – köztük például David Zwirner – is, akiket az Art Basel által kezdeményezett live stream-ben szólaltattak meg. Szerintük a kisebb intézmények a krízis áldozatául eshetnek, de maguk a művészek régen jutottak ilyen hosszú és zavartalan (!) alkotóidőhöz, melynek eredménye hamarosan látható lesz. Zwirner egyik legfontosabb feladatnak tartja most újragondolni a non-profit és a fór-profit világ kapcsolatát. A The Guardian-nek nyilatkozó Frances Morris, a Tate Modern igazgatója (az első nő ebben a pozícióban) a jövőben azokat a valódi párbeszédeket szeretné bevinni a múzeumba, amelyeket a vészhelyzet kényszerű heteiben kezdeményeztek az online felületeken látogatóikkal. A cikk másik megszólalója, Alison Cole, a fent idézett „iparági biblia”, a The Art Newspaper szerkesztője pedig egy kevésbé macsó művészeti szcénát vizionál, amelyben nem a legnagyobb trófea megszerzése lesz a cél.
Talán nem is csak az a lényeg, hogy milyen és mennyire radikális változásokra kényszerít rá minket a világjárvány, inkább hogy ezt a valós vagy képzelt cezúrát hogyan éljük meg. A következő válogatás magyar és angol nyelvű írásai néhány kevésbé fókuszba állított társadalmi és művészeti szempontra világít rá.
A Blinken OSA Archívum munkatársai ezen a felületen hallgatni- és olvasnivalókat ajánlanak különböző, járványokhoz kapcsolódó társadalmi, kulturális és tudományos tapasztalatokról. Az egyik bejegyzésben dr. Claire Wenhammel készült interjút hallgathatunk. A London School of Economics and Political Science egészségpolitikai szakértője kifejezetten a nők helyzetével foglalkozik tömeges megbetegedések idején. Wenham kutatásaiból kiderül, hogy a nők általában többen kerülnek frontvonalba, ápolóként, vagy a rokonaikat gondozva. Ez utóbbi nagyobb rizikót és kitettséget jelent, hiszen könnyebben megfertőződhetnek, miközben családi kötelezettségeik sokszor a munkavállalási lehetőségeikre is hatással vannak. A Dél-Afrikában pusztító ebola-járvány adatai alapján pedig az is kiderült, hogy járvány idején, mikor minden más egészségügyi probléma háttérbe szorul, a szülő nők nem kapnak megfelelő segítséget és ez komoly komplikációkhoz is vezethet. Egy kutatás szerint egységnyi idő alatt többen haltak meg szülés közben kialakult komplikációk következtében, mint ahányan az ebola áldozatai lettek. Ugyanígy szorul háttérbe járvány idején a nem kívánt tinédzser terhességek megszakítása is.
Ezen kívül inkább a nők az elszenvedői annak, hogy a családon belüli erőszak mértéke növekszik a kényszerű bezártság idején. Őket érinti jobban a járvány nyomában járó gazdasági krízis is, mivel többen dolgoznak rugalmas- és részmunkaidőben, olyan munkakörökben, melyeket a cégek rendszerint elsőként szüntetnek meg egy krízis során.
Wenham mindezek ellenére optimistán tekint a jövőbe. Az online munkamegbeszélések, meetingek alkalmával a munkáltató ugyanis láthatja a gyerekeket, vagy akár a mosogatásra váró edényeket a dolgozók környezetében, és érzékelheti, hogy mennyi nehezítő tényező jelentkezik munka közben, hogy folyamatosan meg kell osztani a figyelmet. Ez a tapasztalat pedig hosszabb távon arra is lehetőséget teremt, hogy a munkáltatók átértékeljék a női munkavállalóik helyzetét, empatikusabbak legyenek velük kapcsolatban. Wenham szerint mindez pozitív változást hozhat a nők helyzetében.
xtro realm / Klímaképzelet Reader
Az elmúlt hetekben a bőrünkön tapasztaltuk, hogy a világ kiszámíthatatlan. Senki sem gondolta volna, hogy a közeljövőben bármi ennyire felforgatja megszokott életvitelünket. A Tranzitblog.hu-n olvasható cikksorozat a klímaváltozásról szóló tudásunkkal foglalkozik, melyet nem homályosított el a pandémia, sőt, újabb adalékokkal szolgált ember és természet viszonyát tekintve. Milyen fajta képzelet lenne hatékony ebben a relációban? – teszik fel a kérdést a szerzők. Energiaképzeletünket, mely energiatermelési és -fogyasztási szokásainkra van hatással, számos gazdasági paradigma határozza meg és irányítja, valamint politikai döntések, de még a kulturális háttér is formálják. A jövőbeli társadalmainkról való gondolkodást ki kell egészíteni a természettel fenntartott viszony újraértékelésével – érvelnek az xtro realm szerzői. A klímaképzelet kortárs gyakorlatáról szóló esszék ezt a szempontot juttatják érvényre és segítenek megérteni, hogy a modernizmusból és a posztmodernizmusból ránk maradt hiedelmek okozta bénultságból hogyan lenne érdemes továbblépni.
A Mérce cikksorozata jó esélynek látja a vészhelyzetben kialakult civil összefogást és az állami szociális juttatásoknak az elmúlt hetekben több országban megjelent különféle formáit, amelyeket érdemes a kialakult gazdasági és társadalmi válság után is megtartani, továbbfejleszteni. A cikksorozat létrehozásában közreműködő baloldali szervezetek egy fenntartható jövő érdekében szeretnék hasznosíthatóvá tenni tapasztalataikat. Miért veszítik el tömegek a munkájukat egyik napról a másikra? Miért van ilyen katasztrofális helyzetben az egészségügy és más állami jóléti intézmények? Rendszerszintű kérdések, amelyekre nem mindig vannak egyértelmű válaszok, mégis érdemes a művészet iránt elkötelezett közegnek is megismerni azokat szempontokat, amelyek a piaci alapon működő szisztémák mellett elindíthatják a közösségi összefogáson alapuló megoldásokat is.
A képzőművész Paul Maheke nyílt levele a fentebb említett megállapításhoz csatlakozik: szolidaritásra nem csak a baj kellős közepén van szükség. Szövege a művészeti közegről, a művészek életéről szól, benne döntésekről, melyeket lehet olykor halogatni, időt és esélyt adva magunknak – de nem a végtelenségig. Ahhoz, hogy valaki felhagyjon a művészet praxisával, olvashatjuk az írásban, nincs szükség világjárványra, elég csupán néhány szerencsétlen pillanat összejátszása, egy baleset, egy adótartozás, néhány rosszul megfogalmazott mondat. Maheke történeteiből egyértelművé válik, sokszor mennyire törékeny és bizonytalan körülmények között dolgoznak az alkotók, milyen kiszolgáltatott a helyzetük magán a művészeti világon belül is. A Londonban élő, fiatal művész a képviseleten túli szolidaritás lehetőségeire hívja fel a szcéna más szereplőinek figyelmét.
Az Asymptote című online irodalmi folyóirat In This Together címmel indított útjára sorozatot a korlátozások alatt: hetente egy-egy író, költő aktuális munkáját közlik a világ minden tájáról, angolul. Itt olvashatunk verset arról, hogy hogyan váltunk csigává saját otthonainkban, de nemrég publikálták Gonçalo M. Tavares portugál író naplóbejegyzéseit is. A kritikus megállapításairól elhíresült szerző szövegei hétköznapi élményekből kiindulva építik fel az otthoni, strukturálatlan napokat. Mindenki számára ismert apróságok: megfigyelések, egy kávé, hírek, egy sietve bekapott szendvics, közben a kultúrafogyasztás különböző formái. Bármilyen jelentéktelennek is tűnnek ezek a tevékenységek, Tavares azt sugallja, hogy így szerzett tapasztalataink felhalmozódva bennünk megvilágítják a fontos részleteket, és a banalitások végül kinyitják a világot a maguk teljességében.
