Maga az Architizer A+ Award itthon idén vált ismertté, amikor a Fővám téri és a Szent Gellért téri metróállomások is a díjazottak közé kerültek a közlekedési kategóriában. Mi most a múzeumi kategória legjobbjait, legközelebb pedig a díjazott új galériákat mutatjuk be. Sajnos, hazai szereplők nélkül…
A múzeumi kategória öt díjazottja közül a bakui Heydar Alyev Center tervezője a legismertebb: Zaha Hadid, az iraki sztárépítész. A „színházak és előadó-művészeti központok” kategóriájában is díjazott monumentális méretű kulturális központ, melynek a múzeum csak része, a huszadik század második fele meghatározó azerbajdzsáni politikusának nevét viseli: Alyev előbb Szovjet-Azerbajdzsán kommunista pártjának első titkára, majd 1993-2003 között az immár független ország elnöke volt; posztját fia örökölte. A Hadid munkásságának valamennyi jól ismert stílusjegyét magán viselő, és szinte hetek alatt a dinamikusan fejlődő város új jelképévé vált komplexum erős kontrasztot teremt meglehetősen „szocreál” környezetével; a „kint” és a „bent” közötti folyamatos, szinte észrevétlen átmenetekkel annál szervesebben illeszkedik viszont az őt közvetlenül körülvevő térbe. Nyitott és zárt közösségi terekben egyaránt roppant gazdag; hajlított, ívelt formái összekötik, ugyanakkor a szükséges mértékben el is határolják egymástól a különböző funkciójú tereket. Amilyen ambiciózus volt az építészeti projekt – nyilvánvaló presztízsobjektumról van szó –, olyan nagyratörő a kiállítási program is: az első nagyszabású tárlat „Élet, halál, szépség” címen Andy Warhol mintegy 100 munkáját mutatta be a bakuiaknak – a pop art nagymesterének alkotásait korábban még sosem állították ki Azerbajdzsánban.
Heydar Alyev Center, Baku, © designboom, 2014, fotó: Iwan Baan
A sevillai székhelyű, de hollandiai irodát is fenntartó Cruz y Ortiz Arquitectos nem egy új múzeum tervével, hanem a világhírű amszterdami Rijksmuseum átépítéssel felérő felújításával került a díjazottak közé; igaz, a hollandok szívesen hangoztatják, hogy a nagyszabású munkák eredményeképpen egy „szinte új” múzeum jött létre. A munka ugyan a tervezettnél jóval tovább, csaknem tíz évig tartott és a költségek is „elszálltak”, de az eredmény általános tetszést aratott és aláhúzza a múzeum ambícióit, hogy nevét a legnagyobbakkal, így a Louvre-ral vagy a Metropolitan Museummal egy sorban említsék. A leglátványosabb változásokat a tágas, korszerű belépőcsarnok és az új ázsiai pavilon jelentik és nagy közönségsikere van a belső udvarok szabaddá tételének és összekapcsolásának is. A kiállítótér átalakítása együtt járt az állandó gyűjtemény újrarendezésével is: Rembrandt híres Éjjeli őrjáratának kivételével mindent másutt kell keresni, mint korábban.
A Rijksmuseum, Amsterdam keleti udvara, fotó: Pedro Pegenaute
Csak részben új az az épületegyüttes is, mely a jelenleg a foci VB lázában égő és az olimpiára készülő Rio de Janeiro új múzeumának, a MAR-nak, azaz a Museo de Arte do Rio-nak ad otthont. A helyi Bernardes Arquitetura építésziroda által gondozott projekt része a kikötői negyed újrahasznosítására tett erőfeszítéseknek és párhuzamosan fut a Museu do Amanhã építésével, aminek tervezője viszont a spanyol Santiago Calatrava. Bernardesék díjazott komplexuma három építményt hoz – a szó szoros értelmében is – egy tető alá: az 1910-ben eklektikus stílusban épült Palacete Dom João-t, a régi riói buszpályaudvart (mindkettő műemléki védelem alatt áll) és egy egykori rendőrségi kórház 1940-ben emelt épületét. Utóbbiban most egy kulturális profilú oktatási intézmény kapott helyet, míg a múzeum a régebbi épületben rendezkedett be. A két épületet a tetőszinten összekapcsolták, ennek érdekében a Palacete Dom João legfelső emeletét lebontották. Így egy sétálóterasz jött létre, tetején a nap elleni védelmet biztosító, távolról lebegőnek tűnő, a tengert idézően hullámvonalú konstrukcióval. Az új bejáratot a két épület között alakították ki, az egykori buszterminálban pedig üzleteket, raktárakat, kiszolgáló helységeket alakítottak ki.
Museu de Arte do Rio, Rio de Janeiro, fotó: divulgação
A Rijksmuseumhoz hasonlóan koronás fő nyitotta meg a Dán Nemzeti Tengerészeti Múzeumot is: II. Margit dán királynő tavaly októberben avatta fel az ország új büszkeségét Helsingør-ben. A helyi Bjarke Ingels Group (BIG) terve – Dánia, mint tengeri nagyhatalom egykori és mai pozíciójára, szerepére utalva – a régit, a hagyományosat elegyíti a legmodernebbel; a hagyományos elem nem más, mint az UNESCO világörökségi listáján szereplő, de még inkább a Hamletből ismert vár, a Kronborg. Az új múzeum galériái az egykori szárazdokk fala köré települtek a tenger szintje alatt – hogy a tőszomszédságukban álló nevezetes vár panorámája zavartalan maradjon. A galériák között, illetve a várral a szárazdokk felett kétszintes hidak biztosítják az összeköttetést, a látogatók 7-8 méterrel a tenger szintje alatt ismerkednek a „nagy víz”-nek az ország életében betöltött szerepével.
National Maritime Museum, Helsingør, © Luca Santiago Mora + Rasmus Hjortsh – a BIG jóvoltából
Az ötödik díjazott a Sanghaj 1.700 éves peremkerületében található, 1.800 négyzetméter alapterületű Zhujiajiao Művészeti Múzeum, mely elsősorban a városhoz kötődő művészek alkotásait mutatja be. Terve a helyi Scenic Architecture építésziroda munkáját dicséri, melynek vezetője a Harvard Egyetem design intézetében szerezte diplomáját. Az épületet sallangmentes, egyszerű vonalvezetés, a természetes anyagok használata és a bőséggel áradó napfény jellemzi; csak a terveket böngészve tűnik fel igazán, amit a látogató a helyszínen talán észre sem vesz: a galériák fecskefészek-szerű elrendeződése egy belső udvar körül erősen emlékeztet a régi városmag szerkezetére. Az épület előtt egy hatalmas, 470 éves páfrányfenyő áll, s a homlokzatokat úgy alakították ki, hogy a lehető legtöbb helyről jó kilátás nyíljék a nagy becsben tartott fára. Ebben a kilátásban várhatóan még sokáig gyönyörködhetnek a látogatók, a páfrányfenyő ugyanis az egyik leghosszabb életű fa, akár ezer évig is élhet.
Zhujiajiao Museum of Humanities & Arts, fotó Iwan Baan
A cikk lejjebb folytatódik.