Érdekes hír jelent meg a napokban a The Wall Street Journalban: az egyik legismertebb hollywoodi ügynökség, a United Talent Agency (UTA), mely eddig jobbára a filmiparban tevékenykedett és olyan sztárokat képvisel, mint Johnny Depp, Angelina Jolie, Harrison Ford, Michael Douglas vagy Barbra Streisand, szemet vetett a képzőművészet világának nagyágyúira is.
Az UTA nem a galériák helyét akarja átvenni, azaz nem tervezi, hogy kiállítja vagy közvetlenül értékesíti a vele szerződő képzőművészek munkáit; inkább szerteágazó projektjeik kitalálásában és megvalósításában, azok anyagi hátterének biztosításában, így a szponzorkeresésben kívánja őket segíteni és szeretné szorosabbra fűzni kapcsolataikat a film világával is. Egy ilyen együttműködés kétségkívül bővítené az érintett művészek lehetőségeit, a gondolat mégsem tesz mindenkit boldoggá, hiszen van, aki kontra-produktívnak tartja, ha a csapból is ő folyik. A legnagyobb bökkenő azonban nem is ez lehet, hanem a művészek galériásaihoz fűződő viszony. Az ügynökségnek, ha sikeres akar lenni, mindent tudnia kell a művészeiről. Ezen információk legfőbb forrásai a galériák, amik viszont mindaddig nem feltétlenül fogják lelkesen megosztani tudásukat másokkal, míg nem biztosak abban, hogy a „kétoldali menedzselés” valóban javítja művészeik ismertségét és magasabbra srófolja árait, amiből aztán ők is profitálnak. Az ügynökség legfőbb érve az, hogy a kortárs művészet és az azzal való foglalkozás ma egyre szélesebb tömegeket érint valamilyen formában – a sztárművészek nevével eladott használati és dísztárgyakra például egész iparág épül –, azaz egy művész felépítése és a segítségével történő „pénzcsinálás” ma számos olyan lehetőséget és feladatot is magában foglal, melyek nem tartoznak a galériák hagyományos tevékenységi területei közé.
Az UTA új részlegét egy művészeti kérdésekben járatos jogász, Joshua Roth vezeti, aki elmondta, hogy a képzőművészekkel is hasonló, 10%-os jutalékos alapon kívánnak együttműködni, mint ahogyan ezt a film világában is teszik. A legjobb neveket igyekeznek megnyerni partnernek; a „kezdőcsapatot” ebben az évben szeretnék kialakítani. Roth nem mondta ki, de a cikk illusztrációjául szolgáló fotó nyilvánvalóvá teszi, hogy első számú kiszemeltjük Jeff Koons, aki valóban prototípusa a sok lábon álló, mindig szerepelni vágyó, nagyszerű gyakorlati érzékkel rendelkező, a népszerűséget következetesen a lehető legnagyobb bevételre váltani tudó művésznek.
Ma még megjósolhatatlan, mennyire lesz sikeres az UTA új üzletága, de lépése mindenképpen jelzésértékű, hiszen azt mutatja, hogy a kortárs képzőművészeti szcéna és a kortárs műkereskedelem olyan dimenziókat ért el, amikben megszűnik korábbi, többé-kevésbé izolált, szigetszerű létük és amik a gazdasági élet egyre több szereplőjének fantáziáját mozgatják meg.
Jeff Koons az általa tervezett pezsgősüvegekkel
