A sok hasonló rangsor közül az angol folyóirat idén tizenharmadszor publikált listája vívta ki magának a legnagyobb figyelmet – és emiatt persze ez váltja ki a legnagyobb vitákat is. A szcéna vezető szaktekintélyeiből álló, de nem publikus összetételű zsűri döntésein valóban lehet, sőt sokszor kell is vitatkozni, de azért az is biztos, hogy kiugró teljesítmény nélkül nem lehet sokáig az élbolyban maradni. A londoni Tate múzeumok főigazgatójának első helye már érett – mióta a lista megjelenik, még sohasem esett ki az első tízből. A Tate Modern a világ leglátogatottabb modern és kortárs múzeuma és Matisse-show-jával éppen az idén állított fel új nézőszám-rekordot. Ám a zsűri szerint ennél is nagyobb súllyal esett a latba, hogy a Tate nemzeti intézményként abszolút globális látókörrel, globális igénnyel és kisugárzással tevékenykedik.
Sir Nicholas Serota, a Tate múzeumok igazgatója, forrás: Wikipedia
A lista nagyon sokféle szempontból elemezhető; mi most azt néztük meg, kik voltak az elmúlt év nagy nyertesei és nagy vesztesei, azaz kiknek a helyezése változott meg feltűnő mértékben. Sokszor leírták már, hogy az idei év Jeff Koons éve és valóban, helyezése is rengeteget javult: tavaly még az 56. volt, idén már a 7., a művészek közül csak Marina Abramović előzi meg, aki ugyancsak sokat lépett előre: a 11.-ről az 5. helyre. Koons két „nagy dobása” az elmúlt 12 hónapban az élő művész aukciós világrekordjának Gerhard Richtertől való elvétele és első nagy amerikai retrospektív kiállítása volt a New York-i Whitney Museumban. Abramović főként a londoni Serpentine Galleryben tartott performanszával szerzett pontokat; a show-t a szaksajtó egyértelműen az év legfontosabb művészeti eseményei közé sorolta; a Serpentine előtt soha nem látott tömegek vártak a bejutásra. Larry Gagosian bent maradt a tízben, de 8. helye 12 év óta a legrosszabb, s bár galéria-impériuma továbbra is a legnagyobb, presztízs és hatékonyság tekintetében egyre komolyabban veendő vetélytársaikkal kell megküzdenie.
Marina Abramović, forrás: Wikipedia
Okwui Enwezor két év szünet után tért vissza a listára, és rögtön a 4. helyen. Az afrikai származású kurátor nagy, de vitatott sikerű munkát végez a müncheni Haus der Kunst élén; előkelő helyezését azonban sokkal inkább annak köszönheti, hogy őt választották a jövő évi velencei képzőművészeti biennálé főkurátorának. A tavalyi főkurátor Massimiliano Gioni ugyanakkor a 10.-ről a 25. helyre esett vissza – ez gyakorlatilag minden velencei „főnök” sorsa, hiszen ehhez mérhető súlyú más megbízatás nem nagyon van a szakmában. Ugyanez igaz a dOCUMENTA-ra is: a 2012-es főkurátor, Carolyn Christov-Bakargiev azóta a 19-20. helyen tanyázik – egyébként ő volt az első nő, aki vezethette a rangsort. Adam Szymczyk viszont, aki a következő dOCUMENTA művészeti vezetője lesz – és aki máris nagy vihart kavart azzal, hogy megosztotta a rendezvényt Kassel és Athén között – két évnyi kihagyás után a 21. helyen tért vissza.
A leggyorsabb rajt címet azonban nem ők, hanem a párizsi Pompidou Központot irányító félig új duó, Alain Seban elnök és Bernard Blistène igazgató mondhatja magáénak, ők a 12. helyen mutatkozhatnak be, miután nemcsak a ház párizsi kiállításaival szereztek pontokat, hanem a központ globális aktivitásával is, aminek legújabb gyümölcse a malagai Pompidou Központ megnyitása lesz 2015 elején.
Először találkozunk a listán több művész nevével is; közülük az amerikai absztrakt festő, Christopher Wool helyezése a legelőkelőbb; ő az 55. Legújabb sikerei egy nagy visszhangot kiváltott egyéni tárlat a New York-i Guggenheim Museumban – ami később Chicagóban is látható volt – és Apokalipszis most című, 1988-ban készült festményének 26,5 millió dolláros rekordára a Christie’s-nél.
A „nagy vesztes” az ukrán műgyűjtő Viktor Pincsuk, aki tavaly még a 38. volt, idén csak a 85., ám ő önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe. Az orosz-ukrán konfliktus elhúzódása anyagilag is igen érzékenyen érintheti, hiszen a gyáraiban készülő csővezetékek legnagyobb piaca eddig Oroszország volt; másrészt az instabil ukrajnai helyzet gyűjtőként és művészetszervezőként is korlátozza mozgásterét; az általa létrehozott és a régióban egyedülálló Pincsuk Művészeti Központot több hónapra be is kellett zárnia.
A listán szereplők többsége továbbra is Nyugat-Európában és az USA-ban él (ha nem is feltétlenül onnan származik), de idén is folytatódott az új, feltörekvő régiókban működők lassú előretörése; ez a folyamat a katari emír testvérének tavalyi, szenzációszámba menő első helyével érte el eddigi csúcspontját. Idén ilyen előkelő helyezés nem jutott az említett régióknak, de a százas listára már olyan országok gyűjtői, művészei és kurátorai is felkerültek, mint az Egyesült Arab Emirátusok, Brazília, Venezuela, Törökország, Kína, Dél-Korea vagy Libanon.
Az ArtReview teljes Power 100-as listája itt található.
