Világjelenség a realizmus térhódítása, a nemzetközi kiállításokon a művészeti kínálatot színesíti, közelíti a közönséghez. Itthon a 90-es évektől a fotó-, technorealista festők a virtuális-reális világ közötti viszonyt firtatják, leginkább a tömegmédiától „készen kapott” képek alapján.
Ezt ellensúlyozandó, de nem elutasítandó jött létre pár éve friss diplomás festőkből a Sensaria Társaság, az újrealizmus legitimációjáról szóló viták kereszttüzében. Sajátos változatot kínál ugyanis azzal, hogy személyesen átélt élmények közvetlen kifejezését helyezi előtérbe. Eszménye a klasszikus festészeti hagyomány, képei mégsem nosztalgikus utánzatok, sem posztmodern parafrázisok, hanem a mai kor és egyéni látásmód szerinti újraértelmezések.
Eddig legkoncepciózusabb megjelenésük az Időn túl című tárlat, mely a Tavaszi Fesztivál keretében a Szombathelyi Képtárban nyílik március 16-án. A Sensaria résztvevő tagjai (Horváth Krisztián, Horváth Roland, Kondor Attila, Kovács Lehel, László Dániel, Lőrincz Tamás, Megyeri-Horváth Gábor, Sütő Róbert, Szabó Ábel) mellett Muladi Brigitta végzi a kurátori feladatokat. Kiállítótársul egyrészt rokon gondolkodású kortársaikat hívták meg (Baranyay András, Károlyi Zsigmond, Konkoly Gyula, Balogh Gyula, Halász András, Csernus Tibor, Lajta Gábor, Mészáros Szabolcs), másrészt párhuzamul köz- és magángyűjtemények mesterműveit állítják ki (Csontváry, Ferenczy, Mednyánszky, Fényes, Koszta, Nagy Balogh, Rudnay, Tornyai, Bernáth, Barcsay).
A megfelelésekből és ellentétekből kiderül: miért más ma festeni? Az áttekintés fő tanulsága: míg az elődöknél a látványbéli kifejezés az első, a maiaknál festészetelméleti és bölcseleti kérdések. Ezzel új vizuális minőségeket, gondolati tartalmakat eredményeznek. A kiállításon pedig – ez a katalógusból kiderül – jórészt adekvát összefüggésekkel élő párbeszédet teremtenek – időn innen és túl.
Szombathelyi Képtár, március 16.–április 30.