Így barátkoznak a csehek – A SUMO PRAGUE kiállításairól

Prágára most érdemes figyelni: év elején Szántó András írt még a Kunsthalle Praha megnyitása és az ott összegyűlő, jól öltözött, múzeumigazgatóktól hemzsegő vendéggárda kapcsán arról, hogy a cseh főváros hogyan válik a nemzetközi kortárs művészeti szcéna egyre fontosabb aktorává. Az előremutató események sora idén ősszel folytatódik, Prága jelenleg tele van kortárs művészeti programokkal: idén kerül sor először a Prague Art Week megrendezésére szeptember 9–15. között, melyet a SUMO Prague nemzetközi galériákat összekapcsoló programjai vezettek fel. A két esemény nem véletlenül lépett fúzióba: a SUMO Prague szervezői a Berlinskej Model galériát vezető Richard Bakeš és Lenka Bakešová, akik a helyi kortárs művészeti színtér megkerülhetetlen szereplői. Talán éppen ezért esett a választás a művészként is tevékeny Lenkára, hogy legyen az idei Prague Art Week igazgatója. Amíg a SUMO főként a kortárs művészeti tendenciák kísérletező műfajait és fiatal nemzetközi szereplőit vonultatja fel, addig a Prague Art Week – a SUMO kiállításaival együtt – mélyebben beágyazott helyi nevekkel és intézményekkel kiegészítve csalogatja a művészet iránt érdeklődő közönség szélesebb spektrumát Prágába.

De a SUMO Prague valódi lényege? A programban résztvevő cseh galériák – kereskedelmi és nonprofit intézmények egyaránt – vendégszervezőként meghívnak egy másik galériát bárhonnan a világból, hogy a saját terükben rendezzenek egy kiállítást. Idén ez nem minden esetben történt pontosan így, a 2022-es programban akadnak intézmények, amelyek konkrét galéria helyett külföldi kurátort, vagy egyenesen a művészeket hívták meg, de ez a lényegen nem sokat változtat. A vérfrissítés, a perspektívaváltás a fontos, a „szumózás” pedig az egymásnak feszülés helyett sokkal inkább két entitás összefonódásaként, egy testté válásaként értelmezhető ebben a pár hétben Prága utcafrontos galériáiban. Az idei kiadás címe, a CO-EXIST csak ráerősít arra, hogy idén a kooperációt mindennél fontosabbnak tartják a szervezők: elmondásuk szerint az Európa-szerte tobzódó szeparatista vagy nacionalista törekvésekkel ellenben (mely utóbbinak éppen a SUMO második nyitónapján adott hangot a cseh lakosság hetvenezres tüntetőtömege), ők látni szeretnék egymást, meg akarják ismerni más országok kultúráját és művészeit. Idén így többek között német, osztrák, lett, dán, ukrán és japán alkotók is szerepelnek a tematikusan viszonylag laza kapcsolódásokat mutató kiállításokon.

A hunt kastner a dán Adam Christensen performansszal kísért egyéni kiállítása mellett Natalie Perkof tárlatával is csatlakozott a programhoz, aki a női szexualitás, a természet és a saját afro-cseh származásának viszonyát tematizálja növényinstallációkkal és karbonszálas képeivel. A Světova 1 a Queer Spaces Network együttműködésével a kapitalista (poszt)modern társadalom életérzéseire, az elidegenedésre és unalomra reagáló munkákat vonultatott fel. A 35m2-ben Ilethia Sharp dán kurátor csoportos kiállításán látható munkák közös nevezője nagyjából kifullad a kurátori koncepció (egyébként érdekes) tételmondatában, miszerint a szállítás megkönnyítése érdekében mindegyik beválogatott mű kis méretű. A bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatóinak Remember Teach Nature című kiállításán az AVU POP-UP galériában (a Prágai Képzőművészeti Egyetem kiállítóterében) találjuk talán a legtöbb kutatásalapú munkát és a legerősebb tematikus összetartást a művek között. A fiatal művészek osztrák nemzeti parkokat látogattak és kutatókkal interjúztak a természetet fenyegető jelenségek feltárásáról, ezek segítették őket a művek elkészítésében.

Végigjárva a nyolcból hat galériát, a könnyedség az, ami látogatóként először eszembe jut: kevés az interpretáció és az erőltetett kontextualizálás, sokkal inkább a formai és anyaghasználati kísérletekre, a konvencióktól elrugaszkodó installálási módokra fókuszál valamennyi kiállítás. A művek által felvetett témák organikusan alakultak, a középpontban inkább a networking állt, ami Richard és Lenka szerint egy jó irány a jövőre nézve, ezt erősítette meg bennük legutóbbi kasseli útjuk is:

„A SUMO Prague és a Prague Art Week szervezése közben kikapcsolódásként éltük meg a documenta 15 meglátogatását. Élveztük, hogy ott nincs nyomás és rohanás, hogy nem a pénz és a piac érződik a műveken. A művészeti szcéna a kilencvenes évektől fokozatosan, a kétezres években kifejezetten gyorsan növekedett, a gazdasági szereplők nyomása miatt a művészek az újabb és újabb művek előállításában kimerültek. Ha ma már van slow food és slow fashion, akkor éppen itt az ideje, hogy a művészeti közeg is végre lelassuljon.” – mondja Lenka, majd később, amikor Mary-Audrey Ramirez művének létrejöttéről kérdezem, amely a Berlinskej Model ablakából szörnyszerű entitásként tömörül be a galéria terébe, ismét visszautal korábbi gondolatára – „nem kifejezetten ide készült ez a munka, ez egy részlete Ramirez egyik korábbi installációjának. Erősen hiszünk az újrahasznosításban a művek szintjén is, szerintem ez is hozzájárulhat a lelassuláshoz.”

A kiállítások közül egyébként az egyik, ha nem a legkoherensebb vizuális anyaggal éppen a Berlinskej Model jelentkezett. A házaspár által vezetett off-space idén nemrég ünnepelte 10. születésnapját, ennek alkalmából a galéria neve előtt tisztelegve olyan csoportos kiállítást rendeztek Scary Good címen, melyen főként fiatal berlini művészek munkái jelennek meg, na meg a Berlin-atmoszféra parafrázisa: 3D-nyomtatott hamis ecstasy tabletták, hűvös színek, dark esztétika és fetisizmus feszíti szét a teret a gallerytalk.net főszerkesztője, Anna Meinecke kurátori munkája nyomán. Meinecke évekkel korábban lett barátja a párnak, azóta újságíróként többször is visszanézett a SUMO korábbi kiadásaira, Lenka és Richard pedig a berlini művészeti közeghez került közelebb a jó viszony által. „A documenta 15 egyik legtöbbet idézett szlogenje: „make friends, not art”.  Ennek analógiájára a SUMO-é úgy hangozhatna: „make friends AND art” – utal vissza a páros még egyszer a rendhagyó kasseli seregszemlére, és összegzi mindazt, ami, ha rajtuk múlik, a prágai nemzetközi kortárs művészeti szcéna stratégiáját befolyásolni fogja az elkövetkező években.

Borítókép:
Scary Good című kiállítás, Berlinskej Model
(Forrás: berlinskejmodel.cz)