Nyilvánossá vált a Parlament honlapján „A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról” elnevezésű javaslatcsomag, amelyet Semjén Zsolt jegyez. Jóval enyhébb, mint amire az elmúlt napokban kiszivárgott előterjesztések alapján számítani lehetett.
A Nemzeti Kulturális Tanács nevű új testületet ugyan létrehozná ez az új javaslat, de nem rendelné alá a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA). Egyáltalán, az új szöveg nem említi az NKA-t, tehát vélhetően a jelenlegi struktúráján és működésmódján nem változtatnának.
Az úgynevezett Nemzeti Kulturális Tanács a különféle ágazatok „kultúrstratégiai intézményeinek” vezetőiből állna. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ezek között a stratégiai intézmények között, az alkotóművészetet területéről csak a Petőfi Irodalmi Múzeumot jelöli meg a szöveg, kortárs képzőművészeti intézményt például nem sorol föl. Ebben a javaslatban már nem szerepel, hogy akár az NKA is a tanács alá kerülhetne, itt feladatként valamiféle kultúrstratégiai szerep körvonalazódik, amely szerint ez a testület rakja le „a kulturális ágazatok egységes kormányzati stratégiai irányításának szakmai alapjait”, az ágazati fejlesztési terveket.
Alapvető változás, hogy a javaslat végül nem nyúlna hozzá a független színházak (azaz nem nemzeti vagy kiemelt minősítésű színházak) működési támogatási pályázataihoz.
Valamint az is, hogy az állam nem köti új feltételekhez, így a vezetői kinevezésekbe való beleszóláshoz sem a támogatásait az önkormányzati fenntartású színházak esetében. Ha az önkormányzat egyedül nem tudja fenntartani a színházát vagy színházait, kérelmet nyújthat be a kormányhoz, „közös működtetésre”. A szöveg egyebek mellett ezt is leszögezi: „A színház közös működtetésére irányuló megállapodásnak garantálnia kell a közös működtetésben működő színház művészeti szabadságát.” A miniszter és az önkormányzat egy szerződésben rögzíti majd a közös működtetés alapelveit, „ideértve a vezetői kinevezés módját is” – áll a javaslatban, de ez ebben a formában mégsem jelent vétójogot. Értelmezésünk szerint ez kvázi a különalkuk lehetőségét teremti meg.
Mindez egyelőre enyhébb, mint amit várni lehetett.
A hétvégén komoly tiltakozások indultak a törvénytervezet kiszivárgott változata ellen. A FESZ (Független Előadóművészeti Szövetség) nemzetközi petícióját közel ötvenezren írták alá. Független és önkormányzati színházak az előadásaik után felolvasták a petíció szövegét és közös fotókat tettek közzé a támogató közönséggel. Tüntetés szerveződött hétfő estére a budapesti Madách térre.
A színházi szakmák különféle csoportjai tettek közzé nyilatkozatokat, amelyekben megvédték a Színház- és Filmművészeti Egyetemet és a Katona József Színházat, amelyeket a nyilvánosságra került zaklatásos ügyek után keményen támadtak kormánypolitikusok, elsősorban is Halász János és Kocsis Máté, valamint a jobboldali- és kormánypárti sajtó. Nem mellesleg ezekre az intézményekre utalva nevezte Kocsi Máté Fidesz-frakcióvezető „zaklatószínházaknak” a színházakat általában.
A mostani javaslat indoklásában ez a passzus azonban benne van: „A szabályozást (értsd: a közös működtetés szabályozását – a szerk.) az is indokolttá teszi, hogy az elmúlt időszakban köztörvényes, nem pénzügyi jellegű visszaélések gyanúja merült fel állami és önkormányzati forrásokból is működő előadóművészeti szervezetekben, ami önmagában is indokolttá teszi a felelősségi viszonyok tisztázását.”
A hétvége érdekes fejleménye volt, hogy a Vidnyánszky Attila-féle Magyar Teátrumi Társaság is közleményt adott ki, amelyben tulajdonképpen megkérte a törvényalkotót, hogy enyhítsen a szabályozáson – anélkül természetesen, hogy bírálta volna azt.
A tervezetet benyújották, a Parlament szerdán dönthet róla.
Nyitókép: Borsos Lőrinc: Mozdíthatatlan ország. A Parlament agyagból készült épülete rázóasztalon, 50x100x150 cm, 2010
