Irving Penn: Platina nyomatok

National Gallery of Art, Washington, DC
70, 1946-tól az 1970-es évek végéig terjedő periódusban készített fényképet, és 12 1989-ben született kollázst láthatunk a kiállításon. A műveket – további 20, most nem kiállított munkával együtt -, a művész ajándékozta a múzeumnak. Irving Penn a Vogue magazin fotográfusa volt. Évtizedeken át, havonta publikált divatfotói, csendéletei, portréi iskolát teremtettek. Általában kevés tárggyal berendezett stúdióban, természetes fénnyel dolgozott. Irving Richard Avedon nagy riválisaként ismert. Avedon először a Harper’s Bazaarnak dolgozott, ugyancsak iskolát teremtve fényképészetével. 1965-ben ő is a Vogue-hoz szerződöt, így a két nagy vetélytárs egymás közelében dolgozhatott.

Mind a ketten kristályos precizitásukról és színuszos formaérzékükről voltak ismertek, de a két fényképész esszenciálisan különböző esztétikai irányokban kutatott. Avedon kivitte a divatfotózást az utcára, bevitte kaszinókba és cirkusz-sátrakba, mestere, Martin Munkacsi spontaneitását csiszolt, barokk esztétikai hadjárattá cizellálva. Penn a stúdióját tekintette citadellájának, ahol kialakított egy késő-klasszicista, nemzetközi stílust. George Platt Lynes neo-romantikus háttereit, bútorait, tárgyait használta, és észrevehetetlenül a környezetbe olvadó, árnyas illúziókat. Rosamond Bernier azt írta róla, hogy Penn „új költészetet talált a mozdulatlanságban”. Penn rendszer-művész, akit előírt formulák és totális, és könnyed eleganciával leplezett csaknem sebészi kontroll érdekelnek.