Fátyol Viola első egyéni kiállítása látható a Faur Zsófi Galériában Időközben épp időben címmel, ahol a művész korábbi, már többször bemutatásra került fotósorozata mellett új munkáit is megtekinthetjük. Kettősség vonul végig az egész kiállításon: a teátrálisnak ható beállítások olyan intim, személyes témákat rejtenek, mint a gyerek-, vagy kamaszkor emlékeinek visszatérése vagy egy közeli rokon elvesztése – ezek mind Fátyol Viola elsőre titokzatosnak és távolinak tűnő, ugyanakkor emberi és őszinte világának részei.
In The Woods
A nyitótérben a 2011-es diplomamunkája látható, Orando et laborando, azaz Imádkozva és dolgozva címmel, valamint a sorozat folytatása, kiegészítése Az Úrnak félelme az ismeret kezdete sorozat. Mindkettő a Debreceni Református Kollégiumban töltött gimnáziumi évekre reflektál. A kiállítást a gimnázium egy másik egykori tanulójával nézem végig: míg nekem első ránézésre keveset mondanak a fekete bocskaiba öltözött diákok, számára ez többletjelentéssel bír: ünnepnapokon mindenkinek ebben a viseletben kellett megjelenni a gimnáziumban és egyáltalán nem volt érte nagy lelkesedés. A hajdani diák számára ismerős az épület, ismerősek a folyosók, akár a vitrinek is, azonban az érezhetően nem pillanatképszerű, hanem nagyon is előre megtervezett jelenetek még a „tájékozottabb” nézőben is rengeteg kérdést indíthatnak el. Amint a facsemetét vivő lányokat, vagy az iskolai vitrin mellett megbúvó fiút nézi – helyzeti előnye sem segíti hozzá a művek könnyebb dekódolásához.
In the mounted animals collection
A sorozat az egyházi iskola zártságát, hagyományőrző rendjét, a tanulókra gyakorolt hatását tematizálja. A beállított fotókon kamaszokat láthatunk, akik mesterségesnek ható mozdulatokat téve, egy félbe maradt színdarab szereplőiként jelennek meg, egy kimerevített pillanatot felidézve, amelynek nem ismerhetjük se az előzményét, se a következményét. Hamar kiderül, hogy nem pusztán megjelenítenek, hanem felelevenítenek, újrajátszanak egy adott pillanatot, eseményt, emléket Fátyol Viola életéből.
Tree planting
A tíz évvel ezelőtt végzett művész személyes történetei jelennek meg a most odajáró kamaszok „tolmácsolásában”, azonban támpontot továbbra sem kapunk, nincs külön címük a műveknek, nincs mellettük szöveg. Épp ettől válik a dolog érdekessé, elvezet minket a szubjektív emlékezet kérdéséhez, azt jelzi, hogy milyen apró momentumok lehetnek meghatározók egy gimnazista életében illetve, mennyire nehéz kifejezni, lefordítani ezeket mások számára. A performativitás itt kulcselem (ahogy Pfisztner Gábor is fogalmazott megnyitóbeszédében), a fotó, vagy később a videó csupán ennek a gesztusnak, cselekedetnek a hordozófelülete, ami segít a mű létrejöttében, de annak nem kizárólagos formája.
Fear of Lord
A művek idősíkok találkozásaként is felfoghatók. A bocskai egyenruha – amely idegen elemként tapad a kamasz testekhez, elfedve őket – mint az intézmény „múltja”, illetve a művész közelmúltbeli élményei mosódnak egybe, azáltal, hogy az élményekett ma, a jelenben játsszák újra a diákok. Óhatatlanul összekapcsolják saját szerepükkel, az iskolához való kötődésükkel és jövőjükkel.
A művész sajátos terepmunkája során kettős pozícióba kerül – egyszerre ismerős és idegen számára a helyszín, egyszerre válik érintettsége, ugyanakkor az időbeli távolság miatt kívülállóvá és résztvevővé. Azonban a megfigyelő szerep nem megy az intimitás rovására, a diákok összetartozása, közelsége, kötelékük – akár játszott, akár valódi – átérződik az összes művön.
In Between 3
Fátyol Viola másik visszatérő témája a családi viszonyok, kötődések, továbbélések bemutatása, az In Between című új, folyamatban lévő sorozat is a Családrajzok I, II-re utal vissza. A korábbi munkákhoz képest azonban hangsúlyeltolódás figyelhető meg, egy líraibb, még visszafogottabb, önreflexív sorozatot láthatunk. Mintegy az Orando et laborando három csukott szemű lányalakjának folytatásaként jelenik meg Fátyol Viola a triptichonszerűen elrendezett műveken: beleolvad, elvész a háttérben, a környezete részévé válik. Az „in between” egyfajta átmeneti állapotot, közöttiséget jelent, a változás beálltát tematizálja, „a készülődés és várakozás, és e várakozásban egy pillanatra megálló idő képi interpretációi ezek a művek” – fejti ki az alkotó honlapján. Mintha egy külső nézőpont hozzásegítené önmaga teljesebb megértéséhez. Nem egyszerű önportrék ezek, már a címmel is a térbeliségre utal: egyfajta hely/szín keresést, elhelyezkedést is kutat, hol van az ő saját tere, helye és mi határozza azt meg? Ugyanakkor a kompozíció szimbolikája ismét erős, az egyik képen a nőalak egy kis tükörben nézi magát, a másikon egy fa mellett állva alig vehető észre, a záró képen pedig egy élénkzöld valamit köt. Mai sorsistennőként saját életének fonalát fonja?
In Between 1
A kiállítás legszemélyesebb és talán legszebb darabja a művész nagyanyjának állít emléket. A másik elvesztése által keletkezett űrt, hiányt fejezve ki. „Felvezetőként” itt is látható a Mai Manóban, a Folyamatos jelen kiállításon is bemutatott fotó, a Mama tésztaglóriával, amely egyszerre humoros és intim, szent és profán. A fotó mellett kapott helyet a két videóból álló installáció. Az egyik képernyőn a nagymamát látjuk, amint tésztát gyúr, a másikon a művészt; a „hagyományos” női munkát végezve az idős asszony mozdulatai belassulva, kimerevítve láthatók, míg a lányé saját tempójában történik. A felvétel loopolva van, folyamatosan ismétlődik, mint kiterjesztett, végtelenített jelenidő. Mindketten jelen vannak – a valóságban többé már nem lehetséges ez. De ezen a mediális szinten az unoka mintegy átveszi a nagymama szerepét, folytatja ugyanazt a mozdulatot, emléket állítva és folytatólagosságot teremtve.
Family drawing
Grandmother with dough glory
Fátyol Viola munkái nem utolsósorban amiatt a feszültség miatt válnak izgalmassá, amely az egyéni és az általános között támad. Az egész életművön végigvonuló személyes hangvétel és témaválasztás, ennek részleges eltávolítottságával és közvetettségével (újrajátszások) egy másik szintet jelenít meg, amely túlmutat az alkotó emlékeinek felidézésén és utat nyithat egy globálisabb értelmezés felé is.
Időközben épp időben, Fátyol Viola kiállítása, Faur Zsófi – Ráday Galéria, ápr. 25-ig
In Between 2
A cikk lejjebb folytatódik.