Az eredetileg február 24-ére tervezett megnyitó ünnepséget azért hozták egy héttel előre, mivel az egybeesne Oroszország Ukrajna elleni inváziójának dátumával. A szervezők úgy ítélték meg, hogy nem lenne helyénvaló, ha a jó hangulatúnak ígérkező megnyitó ünnepséget az azóta is tartó és már eddig is több tízezer áldozatot követelő háború évfordulóján tartanák.
Az eseménysorozat, aminek gerincét három fő program adja, Victor Brauner kiállításának megnyitójával a temesvári Nemzeti Művészeti Múzeumban veszi kezdetét. Annak ellenére, hogy Brauner Romániában született, Bukarestben folytatta művészeti tanulmányait, meghatározó szerepet játszott a húszas évek román avantgárd mozgalmában és többszöri párizsi látogatása után, csak 1938-ban hagyta el végleg hazáját, nemcsak a nagyközönség számára ismeretlen, de ez lesz az első retrospektív kiállítása Romániában.
Victor Brauner már 1933-tól az André Breton körül csoportosuló művészek köréhez tartozott, és miközben hazájában csak kevesen ismerik, a művészettörténet a szürrealista festészet egyik legnagyobb alakjaként tartja számon. A temesvári kiállítás anyagának legnagyobb része a Musée national d’art moderne/ Centre Pompidou-ból érkezik, amelynek gyűjteményében a festőművésznek közel száz művét, köztük az életmű legjelentősebb alkotásait őrzik. A kiállítás kurátora, Camille Morando elárulta, hogy egyebek mellett bemutatásra kerül Brauner egyik legismertebb és legmegdöbbentőbb festménye, az 1931-ben készült Önarckép, melyen a művész félvakon ábrázolja önmagát. A kép nemcsak művészi szempontból kiemelkedő alkotás, de mint ismeretes, Brauner hét évvel később, 1938-ban egy szerencsétlen baleset következtében valóban elveszítette egyik szemét.
Victor Braunerrel ellentétben, az ugyancsak nemzetközi hírű művészt, Constantin Brâncuşit a román nemzet büszkeségeként tartják számon és a neki szentelt romániai múzeum gazdag anyaggal rendelkezik. Constantin Brâncuşit ugyan nagyon jól ismerik Romániában, de – mint a sajtótájékoztatón is elhangzott – rosszul értelmezik a munkásságát, mivel azt a román folklór reprezentálásának tartják. Művei valóban magukban hordozzák szülőföldjéhez kötődő emlékeit, de az egyetemes kultúrából merítve vált a huszadik századi, határok nélküli modern szobrászat egyik vezető egyéniségévé.
Az eseménysorozat az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Biennale Art Encounters keretében a kortárs képzőművészet előtt is szélesre tárja kapuit. A kiállítások a Fondation Art Encounters mellett a város számos más pontján is helyet kapnak, és az intézményekkel együttműködve a kulturális élet több helyi magánszereplője vesz részt bennük. Az idei kurátor, a svájci Adrian Notz, a Cabaret Voltaire korábbi igazgatója a központi tárlaton román és külföldi képzőművészek mind szélesebb körű bevonásával a valóság, a fikció és a tudomány viszonyát és problematikáját kívánja közönség elé tárni. A tárlat címe, a My Rhino is not a Myth, Eugène Ionescu egyik, az autokrata rezsimeket iróniával kritizáló darabjára utal. A résztvevő művészek listája még nem ismeretes, de nincs okunk kételkedni abban, hogy a korábbi évekhez hasonlóan színvonalas kortárs kiállításokra számíthatunk.
