A hazai és a nemzetközi színtér közti átjárás kiszélesítése a legaktuálisabb kérdésköre jelenleg a kortárs művészeti szcénának. A Magyar Kortárs Művészeti Galériák Országos Egyesülete által indított új program, a Budapest Contemporary is ezt szolgálja. Molnár Annamáriát, az MKMGOE vezetőjét kérdeztük erről a projektről.
Mit fed ez az elnevezés? Miben hasonlít és miben különbözik a korábbi galériákat érintőVisitors programtól? Azért is kérdezem ezt, mert sokan Új Visitors programként emlegetik. Hasznos és fontos kapcsolatokat köszönhet a szakma a 2006-ban indult Visitors programnak, azóta is azonos a cél, beemelni a hazai galériákat a nemzetközi színtérre. Akkor külföldi vásárigazgatókat hívtak meg ide azzal a céllal, hogy minél több galéria kijusson nemzetközi vásárokra. Jó kezdeményezés volt, nekem azonban nem tisztem, hogy az előző programot értékeljem vagy véleményezzem. A különbözőségünk a célcsoporton kívül – mi elsősorban újságírókat és kurátorokat szeretnénk meghívni – leginkább az, hogy a Budapest Contemporary esetében a Kortárs Galériák Egyesülete tagságát alkotó 21 galéria fogott össze. Közösen döntjük el kit hívunk meg, és milyen programot készítünk elő számára. A válogatás nem egyetlen személyhez kötődik, igyekszünk átgondoltan, felelősen és demokratikusan dönteni. Kitől származik az ötlet? Az egyesület azért vette fel a kapcsolatot a minisztériummal, hogy kedvezőbb adókörnyezetről, a problémáinkat figyelembe vevő jogszabályváltozásokról tárgyaljon. Sajnos ezekben az ügyekben – objektív körülmények miatt – megtorpantunk, de hosszú tárgyalássorozat után Halász János államtitkár, az egyesület céljaival és tevékenységével egyetértve felajánlotta, pályázzunk egyéb terveinkkel. Az, hogy mi magángalériák nevében képviseljük külföldön a magyar képzőművészeket, szimpatikus volt számára. A pályázatot közel egy éve adtuk be, nagyjából akkor, amikor a New York Timesban megjelent egy átfogó cikk a hazai kortárs szcénáról, s jól látszott, milyen hasznos tud lenni egy ilyen megjelenés. Három és fél millió forint áll rendelkezésünkre, ezt költhetjük el olyan szakemberek vendégül látására, akik hírünket viszik a világban. A szaksajtó képviselőin kívül biennálék, művészeti események kurátoraiban gondolkodunk, ők tágabb, átfogóbb módon tudják elősegíteni a magyar művészet külföldi érvényesülését. A pályázat összeállításakor törekedtünk arra, ne pusztán a galériák primer érdekeit nézzük. A vásárigazgatók meghívásánál azon volt a hangsúly, hogy egy-egy galéria kijusson néhány vásárra. A Budapest Contemporary legfőbb célja most: művészeink kerüljenek be fontos helyekre, és a vásári tudósításokon kívül más kommunikációs csatornákon is adjanak hírt a magyar képzőművészetről. Természetesen ez a galériáknak is érdeke, hiszen, ha egy művész kijut a nemzetközi színtérre, előbb-utóbb a galériája is ott lesz. Ha pedig magyar művész állít ki rangos külföldi non-profit intézményekben vagy bármelyik nagy presztízsű biennálén, az a teljes képzőművészeti szcénának erősíti az imázsát. Milyen szempontrendszer alapján választják ki a meghívottakat? Demokratikusan működünk, javaslatot lehet tenni, indoklással persze, aztán a tagság szavaz, közösen döntünk. Természetesen mindannyian mozgósítjuk a kapcsolatrendszerünket. Teljesen ismeretlenül nem küldhetünk meghívót, és nekünk is fontos, hogy legyen valami referenciánk az illetőről. Terveink szerint egy év alatt 10-15 szakembert hívunk Magyarországra, átlagosan 3-4 napra, bemutatjuk nekik a helyi színtér szereplőit, a kereskedelmi galériák és művészeti intézmények mellett lehetőséget adunk arra is, hogy gyűjtőkkel, művészekkel, kritikusokkal találkozzanak Szeretnénk minden vendég egyéni igényeit, érdeklődését figyelembe venni a programok szervezésekor. Azt is szeretnénk, hogy minél változatosabb területekről érkezzenek a szakemberek, az újságírók mellett kurátorok, múzeumok munkatársai. A konkrét újságcikkek, sajtómegjelenések vagy kiállítás meghívások mellett maga a személyes találkozás is inspiráló lehet mindkét félnek. Szándékaink szerint a látogatások végén nyilvános összegző beszélgetéseket tartanánk, ahol kiderül, milyen benyomásokkal távozik a meghívott, milyennek lát bennünket.
Az első vendég után milyenek a tapasztalatok? Május 21. és 24. között Sebastian Frenzel, a berlini Monopol művészeti magazin újságíró-szerkesztője látogatott el Budapestre. Három nap alatt 18 galériát járt végig, felkereste műtermében Maurer Dórát, kurátorokkal találkozott a Ludwig Múzeumban és a Műcsarnokban. Lelkesen ment haza, több cikket is tervez az ősz folyamán ezekből a találkozásokból. Ki a következő? Tárgyalásban vagyunk fontos és neves szakemberekkel, de egyelőre nem szeretnék neveket mondani. Aki mégis megemlíthető, az Adam Budak, az ismert washintoni múzeumi kurátor. Meghívtunk egy újságírót is, aki a Financial Timesba és az Art Newspaperbe ír, az isztambuli biennale igazgatóját és folyamatosan kutatjuk a további lehetséges szakembereket. Nemrégiben Bázelben részt vett azon a beszélgetésen, amelyet egy Olaszországban élő magyar származású művész, Fazekas Fanni szervezett a honi művészeti életről. Mi volt ennek az eseménynek a fő témaköre és konklúziója, amit esetleg hasznosítani lehet a későbbiekben a Budapest Contemporary során? A beszélgetés címe (Hol van a magyar kortárs képzőművészet?) azt gondolom, kellően tág volt, és természetesen egy ilyen alkalom során nem is lehet komoly konklúzióra jutni. A kezdeményezés azonban érdekes, hiszen ebben az időszakban Baselben talákoznak a világ művészeti világának legfontosabb és legbefolyásosabb szakemberei. Így elfogadta a szervező meghívást például Carl Kostyál gyűjtő is, aki a kapcsolati háló építését különösen fontosnak tartja a nemzetközi színtéren. A beszélgetés során ugyanoda jutottunk, mint már sokszor: egy-egy kiemelkedően sikeres magyar művész, galéria vagy gyűjtő egymást segítve érhet el komoly hatást a nemzetközi szcénában. Megtisztelő volt továbbá, hogy a beszélgetés egy részén meghívásomra részt vet Georgina Adam a neves brit újságírőnő is, aki reményeink szerint a Budapest Contemporary egyik vendége is lesz ősszel.
