Április 20-án, pénteken 13 órakor pódiumbeszélgetést tartanak a Szombathelyi Képtárban (9700 Rákóczi Ferenc u. 12.) a Távoli fények – közelítő színek – a régi japán művészet és a modern látásmód című kiállításhoz kapcsolódóan. Közreműködnek: Géczi János művelődéstörténész, irodalmár; Halmi-Horváth István képzőművész.
A japánok mindig zavarba jönnek, ha határozott különbséget kell tenniük építészet, kertészet és természet között. Számukra a természet bármely kiemelt része máris kert, ahogy egy faág kész ikebana. Az emberi konstrukciók szorosan kapcsolódnak természeti környezetükhöz, az ösvény kikerüli a fákat, az épület igazodik a domborzathoz: szervesen egészítik ki egymást. A városi szűk udvarokban sem kényszerítik szabályos rendbe a természetet. Inkább sejtetik, emlékeztetnek rá néhány jellegzetes fával, sziklával, virággal. A kert elengedhetetlen tartozék, és bármilyen kicsiny is, elég nagy ahhoz – mondják –, hogy rásüssön a holdfény. Ha végképp nincs egy talpalatnyi föld sem, akkor egy tálcán is lehet miniatűr kertet rendezni (hako-niva), egy cserépben törpe fát – soha szobanövényt! – nevelni. A természet modelljét készítik el a rendelkezésre álló kis területen – esetleg hátteret kölcsönöznek hozzá, hogy nagyobbnak tűnjék.
Japán kertművészet – Pódiumbeszélgetés
Április 20-án, pénteken 13 órakor pódiumbeszélgetést tartanak a Szombathelyi Képtárban (9700 Rákóczi Ferenc u. 12.) a Távoli fények - közelítő színek - a régi japán művészet...