Először, de nem előzmények nélkül rendezett a Virág Judit Galéria olyan árverést, ahol nem az eddigi fő profiljához tartozó klasszikus modern művek, hanem kizárólag második világháború utáni és kortárs alkotások szerepeltek. Ennek az időszaknak a munkái, a főképp a magyar neoavantgárd, a 60-as és 70-es évek iránti megnövekedett gyűjtői érdeklődésre reagálva az elmúlt években már egyre többször tűntek fel a ház aukcióin, most viszont kizárólag erre a korszakra irányult a reflektorfény. Az aukciósház döntésében nyilván szerepet játszott az a tény is, hogy a klasszikus modernek kategóriájában a nemzetközi piachoz hasonlóan idehaza is egyre nehezebb csúcsműveket „felhajtani”, azaz a profil bővítése ezen okból is célszerűnek tűnt. Tegnap este 105 munka került kalapács alá, valóban az utóbbi évtizedek legismertebb és legnépszerűbb alkotóitól, s míg néhány művészt kisebb, esetenként sokszorosított művek képviseltek, többektől valóban életművi jelentőségű alkotások szerepeltek az összességében igen színvonalas kínálatban, melyből a legnagyobb nevek közül talán csak Maurer Dóra hiányzott. Az anyag egésze, és azon belül a kiemelt munkák okkal generáltak igen jelentős érdeklődést az aukció iránt és táplálták a reményt, hogy olyan árak születnek, amik referenciaként szolgálva a nemzetközi piacokon is nagyobb figyelmet keltenek a „klasszikus kortársként” definiált magyar művészek iránt és segítik az itthon élő alkotók árainak közelítését a magyar származású, de életművüket külföldön felépített pályatársaikéhoz.
A leütési árakból kiindulva megállapítható, hogy jól sikerült az árazás is; hiszen, miközben a kortárs piac a legnehezebben kiszámítható, a tényleges leütési árak ezúttal talán az átlagosnál többször is voltak a becsérték sávjában vagy annak közelében. Éppen a kiszámíthatatlanság miatt érthető, hogy számos tétel limitáras volt; hogy pontosan mennyi, az nem tudható, hiszen a limitár tényére csak akkor derül fény, ha az adott tételre ugyan van licit, de az nem éri el a limitárat. A 105 tételnek szinte pontosan a háromnegyede kelt el, ami kortárs aukción kiemelkedő eredmény és a fennmaradó 26 tétel felére is volt – a limitár alatt maradó – licit. A 160 milliós összkikiáltási árral 239 millió forintos összleütés áll szemben, az eladott tételek átlagára meghaladta a hárommillió forintot.
Az aukció sztártétele egyértelműen Lakner Lászlónak a 60-as években született, Metamorfózis – egyszer, aztán, később/Várakozók (Példázat) című monumentális festménye volt, amit a művész egy interjúban maga is akkori – még magyarországi – korszakának „legnagyobb festői vállalkozásaként” említett. A kép először 1967-ben, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállításán szerepelt a nyilvánosság előtt az Ernst Múzeumban, majd hosszú szünet után 2015-ben a Ludwig Múzeum Ludwig Goes Pop + The East Side Story című tárlatán bukkant újra fel. Az aukciósház a festményt 22 millió forintról és 35-55 milliós becsértékkel indította s a kalapács végül a kezdőár csaknem duplájánál, 42 millió forintnál koppant, ami a jutalékkal együtt 50,4 milliós vételárat jelent. A piac statisztikusai most bizonyára elvitatkoznak azon, hogy ezzel megdőlt-e az itthoni magyar élő művészek árrekordja – hiszen Lakner már több mint négy évtizede Németországban él, ám ezt a képet még itthon festette – de nem is ez a lényeg. A 42 millió forint Lakner eddigi itthoni rekordárának pontosan a háromszorosa; a magyar, illetve magyar származású művészek közül egyedül Reigl Judit mondhat magáénak ennél magasabb árat.
Még nagyobbat lendített eddigi legmagasabb árán Nádler István, akinek Kapcsolat című 1971-es festményét most 9,5 milliós eddigi csúcsárával szemben a becsértékben kifejeződő várakozást is jóval meghaladó 35 millió forintért ütötték le. Az élénk színekkel megfestett geometrikus akrilkép mellett Nádlertől több más munkára is lehetett licitálni, közülük egy későbbi, 1982-es vászna, a szubjektív hangulatokra épülő gesztusfestészet kitűnő példáját adó Lilán becsértékének felső határán, 5 millió forintért cserélt gazdát. A rekordjavítók között meg kell említenünk Keserü Ilonát is, akinek 1978-as pannóterve ugyancsak taksájának felső határán, 16 millióért kelt el. A mű nagyobb változata a Dunaújvárosi Művelődési Ház gyermekkönyvtárát díszíti.
A már lezárult pályájú mesterek közül Csernus Tibor, Rozsda Endre, Erdély Miklós, Hencze Tamás, El Kazovszkij és Fajó János több munkával is szerepelt a kínálatban, s műveik túlnyomó többsége el is kelt; Csernus 8 és 14 millió, Rozsda Endre 13 millió forintos árat is elért.
Fehér László, Váli Dezső és ef Zámbó István azon kortárs mesterek közé tartozik, akiknek képei viszonylag gyakran bukkannak fel árveréseken, ám most ritkaságnak számító, korai munkáikra is lehetett licitálni. Fehér három festménye 3,4, 4,2, illetve 1,5 millió, Váli 1976-os alkotása 900 ezer, míg ef Zámbó egészen korai, szürrealista hatásokat mutató műve kezdő árának triplájáért, 3,6 millió forintért kelt el. Ezúttal is élénk érdeklődés kísérte a Pécsi Műhelyhez tartozó mesterek munkáit; közülük most Ficzek Ferenc 1976-os cím nélküli domborított vásznáért folyt a legnagyobb licitcsata, ami a kikiáltási ár több mint dupláját jelentő 3,4 millió forinton zárult.
A Virág Judit Galéria árverése kétségkívül a hazai kortárs piac igen jelentős eseménye volt – csak a jövő döntheti el, hogy néhány év múlva áttörésként, egy új fejezet kezdeteként tekinthetünk-e vissza rá. Az esélyek erre most talán jobbak a korábbiaknál.
