Jerovetz György: Barta Zsolt Péter kiállítása

Szikár és kevés elemből építkezik – ezt még az eddigi Barta-munkásságról is elmondhatjuk, de az új, most kiállított anyag más alapformákat használ: egy gyárcsarnok (?) belső látványát dolgozza föl. A Lucien Hervé-párhuzam borítékolt – sőt, ha erőlködni szeretnénk, akkor kellemes (hogynemondjam decens) ellentétet találhatnánk a kolostor szakrális funkciója (a kontempláció, a szellem elsőbbsége) és a csarnok termelő funkciója (a sorozatgyártás, az anyag elsőbbsége) között, de ne erőlködjünk, a párhuzam vizuálisan örömtelibb és hitelesebb.A fénnyel való bánásmód hasonló. Barta játéktere kicsit más – a csarnok persze egyenesebb vonalakkal bír, az üvegfelületek és a lámpák átjárhatóbb tereket komponálnak, és a leglényegesebb, lemerevebb ellentét: itt nincs jelen a természet, még az anyaghasználatban sem. Ember által alkotott világot mutat föl és elemez Barta.
Ebből is fakadhat, hogy azért Hervét nem körözi le – de versenyben van. Persze, nem is volt szándéka – mondhatjuk megértően, és sorolhatjuk a különbségeket: sötétebb fotók, kisebb kontraszt, puhább, elomlóbb fényhasználat, és a legfontosabb: ez nem épületfotó. Nem a tárgyáról szól – a tárgy csak ürügy, kizárólag a művész koncepcióit modellezni hivatott. Nem bemutat, hanem meg-. Absztrahál.
Ha az óhatatlanul előtüremkedő analógiákat elfelejtjük mint nem idetartózókat (az épületfotó elmúlt negyven éve), egészen újszerűnek is láthatjuk.