Jerovetz György: „Blank screen” plusz Rácz Márta

A két díjazott két világ a konceptualitás dimenzióiban. Rácz Márta munkája experimentumként érdekes (legalább) – és ha nem is magávalragadó, de Robert Filliou szavaival „Jól megcsinált”: feladatát teljesíti. Khoór Lilla és Will Potter munkája azonban imbolyog a „Rosszul megcsinált” és a „Nem megcsinált” kategória között.Rácz Márta műve az irodalom és a képzőművészet kapcsolatát vizsgálja. Három szigorú struktúrát vázol föl. Az elsőben a vizsgált művek szavait ábécé sorrendben mutatja meg a falra helyezett papírokon – a másodikon vibráló, domborműszerű plasztikát teremt: a könyvek lapjain szereplő „e” betűkbe vert szögeket. A harmadik falfelületen pedig regények utolsó oldalát helyezi egymás mellé.
Jónak kellene lennie, de kevés. Ötletelésnek érezzük számos pozitívumával együtt. Nem eléggé zárt, esetleges, inkább csak néhány lehetőség felvillantása. Igazi, neodadaista gesztus gazdag hagyományossággal a harmadik rész, a másodikban a talált rendszer esetleges szigora is kellemes; sőt, az első is, mintegy kiindulásként, jó. Túlzottan egyértelműnek látszik az installáció – ha a művészi elképzelés szerint nem is az.
Megjelenésében hatástalan Khoórék munkája. A kiadott kommentár szerint a „digitális fényképen keresztül a kép társadalmi értékét vizsgálják kritikai alapon”. Ez alighanem valahol másutt zajlik – a falon időnként feltűnő sorozatot exponáló fényképezőgép, és a merőlegesen elhelyezett plazmamonitoron látható RAW fájlok sora (egy „blank” digitális fénykép analízise) nem szippantja be a nézőt. Maga az ideológia tálalása kissé vulgáris – tényleges mélységeit az ábrázolni kívánt gondolatnak nem mutatja meg. Ha e gondolat termékeny is, azt ne itt keressük. Aktuális a téma, kétségtelen – de ebben a formában szánalmas kis embrió. Nem kezdjük érezni magunkban nemlétezést, nem hisszük, hogy a képek kereskednek velünk, az önálló életre kelt kapitalista piac bestiája nem lehel a nyakunkba – unatkozunk, és még újat sem hallottunk.