Dr Máriás Béla önmagában egy műalkotás. Egy koncept. Világfrusztrációnk (értelmetlen szó) szimbóluma. Művei saját személyiségének vetített részletei. A Nagy Mű töredékeinek másolatai. A tárlaton egy tematikus sorozatot láthatunk – grafikát és festményeket vegyesen, melyek az „APEH-adminisztrátort” és a „polipot” ábrázolják különféle egymásrahatásban.
Képregényes expresszivitás jellemzi a munkákat, tobzódó színek, áramló formák tengerében sodródunk. A sorozat azt adja, amit várunk: erőt, kimeríthetetlen kreativitást, provokatív humort és közvetlenséget. Elégedetten nyalogathatja a szája szélét, aki ismeri a művészt: egy újabb kis darabot ragaszthat hozzá a képhez.
De mit jelent az életmű bármely részlete – a Tudósoktól e kiállításig– önmagában? Vagy akár mennyivel kevesebbet ér ez a tárlat Szombathy Bálint meleghangú megnyitóbeszéde, vagy Bukta Imre performansza nélkül (nem beszélve a Tudósok-koncertről)? Ha valaki ennyire és kizárólag csak önmagát tudja felmutatni, óhatatlanul fintorogni kezdünk, de ha ezt ekkora változatossággal és ilyen gazdagsággal teszi, rögtön azonosulunk vele. Beleránt az individualizmusba, létérzésének zsenialitásába.
E létérzés avantgardizmusa legerősebben gyermekiségében nyilatkozik meg – közvetlen, kereső és helyenként esetleges. Ugyanez jellemző a képekre: Paul Klee naivitása, annak szemlélődő nyugalma nélkül. Ritkán lehetünk vizsgálói szerző-alkotójával ennyire együtt lüktető, szétszerelhetetlen munkásságnak; a kutatást akár most is kezdhetjük.
(K. Petrys Ház, megtekinthető május 11-ig.)
Jerovetz György: DrMáriás kiállítása a K. Petrys Házban
Dr Máriás Béla önmagában egy műalkotás. Egy koncept. Világfrusztrációnk (értelmetlen szó) szimbóluma. Művei saját személyiségének vetített részletei. A Nagy Mű töredékeinek...