Újdonságot nem találunk El Kazovszkij „új képeiben”, de a misztikum és abszurd vegyületével, a festő megszokott világával most is élmény találkozni. Késői metafizikus festészete figuralitásával, izzó színeivel első látásra kicsit anakronisztikusnak tűnik. Mértani formái (Égi és földi piramis) a konstruktivizmust idéznék, ha vásznait nem hatná át a látnokiság (Párkák háza), színvilága alapján késői expresszionizmusra gondolhatnánk. Így nem jutunk közelebb El Kazovszkij festészetéhez – mindebből új minőség születik. A kiállított képek témái (mintha) az utazás, érkezés, átváltozás köré csoportosulnának. A művésznő „farkasa” az események végrehajtója és/vagy elszenvedője, magányos alakjával azonosulva szinte szükségszerűen részese lesz a képeknek a néző, és ezzel el is veszíti „kívülállói”, befogadói minőségét, védtelenné válik a fiktív térben lezajló cselekmény, vagy az ábrázolt tér hatásaival szemben.
El Kazovszkij magánmitológiája értelmezési kísérletek tömegét indukálta az utóbbi évtizedekben – és ezzel célját már el is érte: mindannyian azt kutatjuk a képeket szemlélve: vajon mi is történik velünk?
(Megtekinthető: március 25-ig)
Jerovetz György: El Kazovszkij kiállítása a Várfok Galériában
Újdonságot nem találunk El Kazovszkij „új képeiben”, de a misztikum és abszurd vegyületével, a festő megszokott világával most is élmény találkozni. Késői metafizikus...