Világszerte szenvedélyes viták középpontjában álló kérdésről van szó, melyre a válaszok országról országra, intézményről intézményre, sőt időről időre is változnak. A kérdés nemcsak a közpénzből fenntartott, hanem a magánmúzeumok esetében is felmerül, bár utóbbiaknál értelemszerűen hiányzik az ingyenesség hívei által hangoztatott egyik legfontosabb érv, nevezetesen, hogy a közgyűjtemény látogatója lényegében a „saját”, azaz az ő adójából is fenntartott intézménybe tér be, miért kellene ezért külön fizetnie?
Az ingyenesség melletti másik leggyakoribb érv, hogy így olyanok is eljuthatnak a múzeumokba, akiknek a belépődíj kifizetése gondot jelent, tehát a díjtalan belépés növeli a látogatószámot. A rendkívül heterogén gyakorlat mutatja, hogy nyerő megoldás nem létezik; az ingyenesség és a belépődíj mellett is komoly érvek szólnak.
A válaszok inkább intézményenként mintsem országonként különböznek; ha egyik-másik ország mégis erőteljesebben hajlik valamelyik megoldás felé, annak többek között az lehet a magyarázata, hogy múzeumaik költségvetésében nagyon eltérő a belépőjegyekből származó bevétel aránya. Ez az arány a nagy múzeumi kultúrával, gazdag műgyűjtői hagyományokkal rendelkező országokban – a friss felméréseket publikáló USA és Nagy-Britannia ezen országok közé tartozik – alacsonyabb, az USÁ-ban például csak 5% körüli, míg másutt, ahol a magántámogatás gyakorlata még gyerekcipőben jár, jóval magasabb lehet. Előfordulhat persze, hogy a kultúrpolitika prioritásai egyes országokban olyan magas állami dotációt irányoznak elő, hogy a belépődíjakból származó bevétel aránya a magánszponzoráció teljes hiánya mellett is alacsony.
A Baltimore Museum of Art csaknem tíz éve ingyenesen látogatható. Fotó: Wikimedia Commons
A Los Angeles Times és a The Guardian által publikált felmérések, így többek között Colleen Dilenschneider tanulmánya, néhány meglepő eredményt hoztak. Egyrészt kiderült, hogy az ingyenesség korántsem mindig vezet a látogatószám növekedéséhez. A Baltimore Museum of Art például 1997-ben, amikor még belépődíjat szedett, 320 ezer látogatót vonzott, ez a szám 2006, a belépődíjak eltörlése óta éves átlagban 180 ezerre csökkent. Van persze ellenpélda is: a Los Angeles-i Hammer Museum tavaly február óta ingyenes, s a látogatószám azóta 25%-kal nőtt. E szám valós értékének megállapításához persze a két év kiállításait is össze kéne hasonlítani, de ha még fel is tételezzük, hogy a programok egyformán attraktívak voltak, akkor sem bizonyos, hogy az ingyenesség olyanokból is múzeumlátogatókat csinált, akik korábban kerülték a kiállítóhelyeket. A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy ahol nőtt a látogatószám, ez inkább azért következett be, mert az amúgy is múzeumba járók az ingyenességet kihasználva gyakrabban hódolnak szenvedélyüknek. Jelentősebb látogatószám-növekedés már csak azért sem várható a belépődíjak eltörlésétől, mert a múzeumba nem járók ennek okaként a költségeket csak sokadik helyen jelölték meg, 10 % körüli említési aránnyal. A távolmaradásnak sokkal gyakoribb oka az érdeklődés illetve az idő hiánya. Ezek az adatok a belépődíj-pártiakat erősítik, akik előszeretettel érvelnek azzal is, hogy az emberek inkább hajlamosak értékükön kezelni a dolgokat, ha fizetniük kell érte, továbbá, hogy a belépődíj még mindig a kisebbik rossz, mintha múzeumokat kéne bezárni, kiállításokat elhalasztani vagy létszámot leépíteni a pénzhiány miatt.
Az Indianapolis Museum of Art tavaly óta szed belépődíjat. Fotó: Wikimedia Commons
Az ingyenesség híveit nem törte le, hogy a felmérések legfeljebb részben igazolták vissza a látogatószámmal kapcsolatos reményeiket és egy figyelemreméltó érvvel álltak elő, ami persze ugyancsak nem új: ahol nincs belépődíj, ott a kiállítási politikát sokkal kevésbé kell alárendelni a jövedelemtermelés követelményének. Példaként említik az ugyancsak Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeumot, a MOCÁ-t, ami 12 dollárt kér a belépőért és az elmúlt években három Andy Warhol kiállítást is rendezett anélkül, hogy bármi újat hozzátett volna a pop art nagymesteréről kialakult képhez; az egyetlen érv mellettük az volt, hogy Warhol neve önmagában garantálja a kiugró látogatottságot. A valóban kortárs alkotók viszont a várható kisebb érdeklődés miatt háttérbe szorultak. A belépődíj pártolói erre ugyancsak szakmai érvvel vágnak vissza, mondván, hogy az ingyenesség elkényelmesít, nem ösztönöz új stratégiák kidolgozására az új közönségrétegek megnyerésére. Cáfolják a szociális jellegű érveket is, mondván, hogy az általános ingyenesség helyett havi egy-két ingyenes nap kijelölése, vagy az „ajánlott belépődíj” bevezetése is elégséges ahhoz, hogy a rosszabb anyagi körülmények között élők is eljuthassanak a kiállításokra.
A Museum Folkwang Essenben most lett ingyenes. Fotó: Wikimedia Commons
Tanulmányok és felmérések ide vagy oda, a múzeumok továbbra is eltérő stratégiát követnek ebben a kérdésben, ráadásul rendszeresen változtatnak is azon. A hosszú évtizedekig ingyenes Indianapolis Museum of Art például néhány hónapja 18 dollárt kér a belépésért, ugyanakkor Németországban az egyik legnagyobb modern kollekcióval rendelkező esseni Museum Folkwang éppen a napokban tette ingyenessé állandó kiállításait – egyelőre öt évre, egy magánalapítvány ugyanis Essen városának szánt ajándékként ennyi időre vállalta át a kieső jegyár-bevétel kompenzálását.
Magyarországon 2004-től 2008-ig voltak díjmentesen látogathatók a közgyűjtemények állandó kiállításai; az ingyenességet arra hivatkozva szüntették meg, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 2008 óta nemzeti ünnepeken minden múzeum minden kiállítása díjtalanul tekinthető meg, a családok számára pedig havonta egyszer, az egyes intézmények által választott hétvégi napon díjmentes a múzeumlátogatás.