John C. Welchman (University of California, San Diego) Visual Arts tanszékének művészettörténet tanára három előadást tart angol nyelven október 25-én és 26-án három különböző helyszínen. Szó lesz Paul McCarthy kalóz-projektjéről, Orshi Drozdik életpályájáról, a ”90-es évek kaliforniai művészeti szcénájáról, valamint az intézményi kritika történetéről.
2006. október 25, szerda 10 óra
Magyar Képzőművészeti Egyetem, 1063 Andrássy út 69-70 Vetítőterem
• Államellenes akciók: Paul McCarthy Kalóz-projektje
John C. Welchman előadása a Paul McCarthy 2005-ös LaLa Land and Parody Paradise című kiállításának (Haus der Kunst, München és Whitechapel, London) részét képező Kalóz-projektből kiindulva a művész performanszaiban, mega-installációiban, rajz- és videómunkáiban felmerülő legfontosabb társadalmi, politikai és esztétikai kérdéseket tárgyalja McCarthy ebben a projektben a kalóz-jelenség többszörös hanyatlását és feltámadását vizsgálja, az angol-európai kalózéletből visszamaradt jelenségektől a kalóz-figura asszociációs terén át az amerikai tengeri bandita bohózatszerű újra-feltalálásáig. Welchman szerint a Kalóz-projekt az események, történelmi feljegyzések, a reprezentáció és az újra-feltalálás között lapuló vigasztalan társadalmi algoritmusokban lakozik. A kalózok rendje a test vágyainak és erőszaktételének folyamatos destabilizációját és átirányítását jeleníti meg: a közösség-formálás és a közös tevékenység sajátos formáiként jelenik meg; valamint törvényen kívüli és ellentársadalmi utak járhatóságát alapozza meg. A Kalóz-projektből videórészleteket is vetítenek.
2006. október 25, 18 óra
Center for Arts and Culture, Central European University, 1051 Nádor u 9. Popper Room
• Orshi Drozdik: Szenvedély az appropriáció után
John C. Welchman előadása Drozdik életpályájának fejlődését, rajz-, festői-, szobrászati-, fényképészeti- és installációs munkásságát követi végig az 1970-es évektől napjainkig.
Drozdik az 1970-es évek második felében Kelet-Európa egyik első nőművészeként vált ismertté, fellépve a Magyarországon akkoriban jelen lévő akadémista és szocialista kultúrpolitika ellen. Művészetében ötvözte a társadalmi és nemi szerepek vizsgálatán keresztül a fényképészetet, a performanszt és a testhasználatot. Amszterdamba, majd Kanadába, végül New Yorkba való költözését követően az 1980-as és ”90-es években a New York-i kritikai posztmodernizmussal szoros kapcsolatban álló témák foglalkoztatták. Hosszan tartó érdeklődése a nemi szerepek felépítésével és bemutatásával kapcsolatban az 1984-ben kezdett, úgynevezett Adventure in Technos Dystopium (Kaland a Technikai Dystopiumban) folytatódott, melynek kiemelkedő darabja a Medikai Vénusz allegorikus figurája, amely új értelmezést nyer a történeti és mitológiai tudományokkal folytatott diskurzusban. Az 1990-es évekbeli munkái dialógust teremtettek a divat- és szépségápolási iparral és a kozmetika rituális erejére hívták fel a figyelmet.
2006. október 26, csütörtök 18 óra
ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, 1088 Múzeum krt. 6-8, fsz. 34. terem
• Előadás két John C.Welchman által szerkeszett kötet, a Közelmúlt. Kaliforniai művészet a kilencvenes évektől máig valamint az Intézménykritika és ami utána jött című könyvek alapján.
John C. Welchman a SoCCAS [Southern California Consortium of Art Schools] könyvsorozatának első két kiadványán, a Recent Pasts: Art in California from the 90s to Now (JRP|Ringier, 2005) illetve a frissen megjelent Institutional Critique and After (RP|Ringier, 2006) könyveken keresztül mutatja be a legfrissebb kortárs kaliforniai művészeti szcénát, illetve betekintést enged az intézménykritika történetébe.
A könyv a hatvanas évek végén Michael Asher, Hans Haacke és más művészek tevékenységével induló, de intézménykritikaként csak a nyolcvanas évektől ismert mozgalom történetét elsőként tekinti át/foglalja össze, és egyben újragondolja azt.
A kötet többek között az intézmények természetével kapcsolatos főbb társadalmi és filozófiai kérdéseket tárgyalja John Searle legutóbbi munkáinak középpontba állításával, továbbá áttekint az intézményeket, kiállításokat és galériákat érintő számos újkeletű gondolatot: Renée Green, Isabelle Graw, Mike Kelley, Andrea Fraser, Alex Alberro és John Welchman történelmi újraértelmezéseit; Jens Hoffmann, Lauri Firstenberg és mások kurátori revizionizmusát; Monica Bonvicini, Javier Telez, Martin Sastre és a Guerilla Girls intervenciós projektjeit; Christiane Paul és Ricardo Domingueznek a net arttal és az aktivizmussal kapcsolatos gondolatait, valamint a Yes Men különutas csínyeit.
