Két merőben különböző művész, John Maeda és Ron Mueck alkotásait láthatjuk a párizs Fondation Cartier-ben. A közös talán csak annyi bennük, hogy egyikük sem készült képzőművésznek.
Az 1966-ban Seattle-ben született John Maedát, aki számítógépes kutatómérnök és jelenleg is a tekintélyes Massachusetts Institut of Technology professzora, leginkább a számítógép művészeti alkalmazása foglalkoztatja. Több mint húsz év óta tartó kísérletezéseinek eredményeként egy egészen sajátságos képzőművészeti nyelvet hozott létre, amelyben a játékosság és humor éppúgy jelen van, mint a líraiság. Egyik legismertebb munkája a The Reactive Square, amelyben a képernyőn látható fekete négyzet a néző hangjának hatására változtatja alakját. Ez a munka jól összegezi John Maeda egyszerűségre való törekvését, valamint azt az igyekezetét, hogy a közönség másfajta kapcsolatot létesítsen a számítógéppel, mint amit a napi használatban megszokott. Más munkáiban színes, geometrikus és organikus formák változtatják alakjukat, alakulnak át oly módon, hogy természeti jelenségeket idéznek fel bennünk. Egyfajta, számítógéppel készített tájképfestészet tanúi vagyunk.
Az ausztrál Ron Mueck bábok készítésével kezdte pályáját, és hosszabb ideig az ausztrál televíziónak dolgozott. A nyolcvanas évek második felében Londonban telepedett le, ahol olyan sikeres műsorok bábfiguráit készítette el, mint a nálunk is ismert Muppet Show, és több film forgatásában is részt vett. Képzőművészeti karrierje 1996-ban kezdődött el, amikor Charles Saatchi meglátta első szobrát, az óriásméretű, hiperrealista Pinokkiót. A műgyűjtő azonnal megrendelést adott újabb szobrok készítésére, és ezzel Ron Mueck előtt megnyíltak a kapuk. Azóta kizárólag szobrászattal foglalkozik, és egymás után kapja a nagy múzeumok meghívásait. Élethűen megformált, a valóságostól eltérő, attól kisebb vagy jóval nagyobb méretű alakjaiban egyszerre van jelen a hipperealizmus és a szürrealizmus, a valóság és a fantázia. Az In Bed ágyban fekvő nője több mint hat méter hosszú, zsámolyon ülő, meztelen, szakállas férfialakja, a Wild Man (2005) közel három méter magas, míg a Two Woman ugyancsak megszólalásig élethűen megformált két öregasszonya mindössze nyolcvan centi. Az arányok megváltoztatásával Mueck egy képzeletbeli világba vezeti a nézőt, aki egyszer a törpék, máskor az óriások birodalmában érzi magát, miközben hol szorongás, hol valamiféle gyengédség keríti hatalmába.
Fondation Cartier, 261, bd. Raspail
Február 29-ig hétfő kivételével naponta 12–20 óràig
Belépőjegy: 6,50 euró
