A Tate Modern ötödik évének első nagyszabású kiállítása Joseph Beuys retrospektív tárlata (2005. február 4.–május 2.), amely az első jelentős Beuys kiállítás az Egyesült Királyságban. Az Actions, Vitrines, Environments című tárlat főleg az 1960 utáni munkákra koncentrál; az akciókra, performancekre és installációkra.
Beuys a XX. század második felének legnagyobb hatású német művésze volt. A legenda úgy tartja, hogy amikor 1944-ben a Luftwaffe pilótájaként gépét találat érte életét tatárok mentették meg, akik állati zsírba és filcbe burkolták testét. A művész ezzel magyarázta vonzódását a szobrászatban korábban ismeretlen anyagok, a zsír, viasz és filc iránt, amelyek az életet és az energiát szimbolizálták műveiben. A karizmatikus művész számára a művészet mindenütt jelen volt, az utcán éppúgy, mint minden emberben. Beuys nemcsak munkáival, de művészeti magatartásával is hatással volt az őt követő generációkra.
A londoni kiállítás, melynek anyaga nagyrészt a Houstoni Menil gyűjteményből érkezett a nyolc nagyléptékű installáció mellett 16 kis vitrinben elhelyezett mini-installációt is bemutat a Guggenheim gyűjteményből és más magángyűjteményekből, egy terem pedig akcióinak és előadásainak dokumentumait tartalmazza.
Beuys az egyik első német művész volt, aki az ország háborús traumáit feldolgozta. Londoni kiállítása a történelem sebeit éppen úgy felszínre hozza, mint a demokratikus társadalomba vetett optimista hitét, de a néző számára mindezek mellett az értelmezés számtalan új rétege nyílik meg.