A történet valamennyi szereplője jól ismert. Jeff Koons műveinek értékállóságáról megoszlanak a vélemények, az viszont tény, hogy jelenleg ő a világ legdrágább élő képzőművésze; rekordára még 2019-ben született, ugyancsak a Christie’s-nél, amikor egy, a most kalapács alá kerülővel azonos technikával készült, ám ezúttal nyulat ábrázoló plasztikájáért 91,1 millió dollárt fizettek. (Ennél magasabb árat árverésen a már lezárt éleművű szobrászok közül is egyedül Alberto Giacometti ért el, akinek három munkájáért is százmillió dollár feletti összeget adtak.) Koons lufiszobrai több színváltozatban készülnek; a majomból a mostanit megelőzően 2014-ben vált hozzáférhetővé az egyik, narancsszínű példány, ami akkor 25,9 millió dollárért cserélt gazdát. Ennek fényében a mostani mű 6-10 millió fontban (azaz 7,5-12,5 millió dollárban) megállapított becsértéke kifejezetten alacsonynak tűnik; nehéz elképzelni, hogy egy ilyen árral akár az árverőház, akár Pincsuk elégedett lenne – az alacsony taksának nyilvánvalóan taktikai okai vannak.
Hogy Viktor Pincsuk a maga páratlanul gazdag gyűjteményéből éppen Koons munkáját választotta ki az árverésre, aligha a véletlen műve. Egyfelől, Ukrajna második leggazdagabb embere és a világhírű művész baráti és szakmai kapcsolatot is ápol egymással; utóbbi Koonsnak a Pincsuk által 2006-ban létrehozott Pinchuk Art Centre projektjeiben való esetenkénti közreműködésében valósul meg. Ennek kapcsán Koons az elmúlt másfél évtizedben többször is megfordult Kijevben, és saját bevallása szerint az ottani történelmi múzeumban látott prehisztorikus Vénusz-figurákból merítette az ihletet saját lufi Vénusz figuráihoz. (Ebben a múzeumban egyelőre nem keletkeztek károk.) Arról viszont nem szívesen beszél a művész, hogy egy másik munkájához, a New York-i Rockefeller Center előtt felállított monumentális méretű Ülő balerinájához is egy ukrán művész alkotásából nyert ihletet – méghozzá túl sokat, hiszen a plasztika lényegében Okszana Zsnikrup kis méretű porcelánját – fogalmazzuk finoman – keltette új életre. A dolog végül Koons és az időközben elhunyt ukrán művész örökösei közötti peren kívüli megegyezéssel zárult.
Ismerkedjünk meg kicsit közelebbről Viktor Pincsukkal. A kijevi zsidó családba született, most 62 éves nagyvállalkozó-műgyűjtő a dnyepropetrovszki kohászati főiskolán szerzett diplomát és már kezdő mérnökként több találmánnyal hívta fel magára a figyelmet. Mára számos cég kizárólagos vagy részbeni tulajdonosának mondhatja magát, a kohászat és a gépgyártás mellett érdekeltségei vannak a sajtóban is. Két cikluson keresztül, 1998 és 2006 között parlamenti képviselő volt, majd azzal az indokkal hagyott fel a direkt politizálással, hogy Ukrajna elérte a fejlettségnek azt a szintjét, amikor a politikát és a bizniszt el kell választani egymástól. Arra azonban mindvégig gondosan ügyelt, hogy – üzleti tevékenységéhez folyamatosan kedvező hátteret biztosítandó – hazai és nemzetközi szinten egyaránt szoros kapcsolatokat ápoljon mértékadó, akár egymással élesen szemben álló politikusokkal is. A politikához való közelségét családi szálakkal is erősítette, második felesége Leonyid Kucsma korábbi ukrán elnök lánya. Bill Clintont a barátjának mondhatja, de jelentős pénzekkel támogatta Donald Trump alapítványát is. Tagja több, globális kérdésekkel foglalkozó szervezetnek, tanácsadó testületnek; ezek némelyikében vezető tisztséget is visel. Régóta dolgozik hazájának az EU-hoz való közeledésén. 2013-ban Pincsuk is csatlakozott Bil Gates kezdeményezéséhez és bejelentette, hogy vagyonának felét közösségi célokra ajánlja fel.
Pincsuk nemzetközi mércével mérve is jelentős műgyűjtő, neve 2008-2015 között minden évben szerepelt az ARTNews-nak a világ legfontosabb gyűjtőit bemutató TOP 200-as listáján. Ismertségét és elismertségét a szcénában nem csak és talán nem is elsősorban saját gyűjteményével, hanem művészetszervező tevékenységével alapozta meg. Mint fentebb már volt szó róla, 2006-ban létrehozta a nevét viselő művészeti központot, amivel lényegében feltette Ukrajnát a nemzetközi kortárs szcéna térképére. Jelentős, progresszív szemléletű kiállítási programot valósít meg és 2009 óta kétévente – egy tekintélyes nemzetközi zsűri döntése alapján – odaítéli a 35 évnél fiatalabb művészek számára adományozható Future Generation Art Prize-t, aminek fődíja 100 ezer dollár. Ebből a nyertes 60 ezer dollárt készpénzben kap meg, 40 ezer dollárból pedig új műveket valósíthat meg. A díj körül olyan világsztárok bábáskodnak zsűritagként vagy a jelöltek mentoraiként, mint Damien Hirst, Takashi Murakami, Andreas Gursky vagy épp Jeff Koons. (A páros években helyi, azaz ukrán művészek pályázhatnak Pincsuk alapítványának díjaira.)
Pincsuk most miden erőfeszítését olyan projektekre összpontosítja, melyek javíthatják Ukrajna pozícióit az orosz agresszorral vívott harcban, miközben, egyes hírek szerint, nem szakította meg üzleti kapcsolatait Oroszországgal sem. Kijevi művészeti központja jelenleg kénytelen szüneteltetni működését, a velencei biennálé azonban kitűnő terepet biztosított fellépéséhez. Alapítványának vezetésével sikerült megszervezni Velencében a biennálé hivatalos kísérő rendezvényeként elismert This is Ukraine: Defending Freedom @ Venice 2022 című, augusztus 7-ig látogatható tárlatot, melynek egyik fele ukrán kortárs művészek alkotásaiból válogat, a másik fele pedig az Ukrajnával szolidaritást vállaló külföldiekéből. Utóbbiak impozánst névsorában szerepel többek között Marina Abramović, Olafur Eliasson, Damien Hirst, Takashi Murakami és JR is. A kiállítás megnyitóján Zelenszkij ukrán elnök videóüzenetben szólt a résztvevőkhöz és Ukrajna még fokozottabb támogatására kérte a művészek nemzetközi közösségét.
A fenti projektek sorába illeszkedik most Jeff Koons szobrának elárverezése is, ami minden bizonnyal jelentős összeggel gyarapítja majd a szolidaritási kasszát. A Christie’s közleményei Koons művét „a háború által meggyötört, szörnyű veszteségeket szenvedett Ukrajna férfiaival, nőivel és gyermekeivel vállalt szolidaritás és a remény monumentális szimbólumaként” írják le, s ha lufiszobor nyilvánvalóan nem is ezzel a gondolati háttérrel született egy-másfél évtizeddel ezelőtt, most mégis ennek az együttérzésnek a jelképévé válhat.
A mű a Christie’s XX-XXI. századi művészetnek szentelt aukcióján kerül kalapács alá, többek között két, 20-30 millió fontra becsült Monet-festmény társaságában.
Írásunkat kiegészítjük majd az árverés eredményével.
● Frissítés, június 28.
A nemrég befejeződött aukción Koons műve 10.136.500 fontért, becsértéke sávjában talált gazdára. (Ez az ár tartalmazza az árverőház jutalékát, míg az előzetesen megadott 6-10 millió fontos becsérték nem.)
Borítókép: Jeff Koons: Balloon Monkey (Magenta), 2006-13, polírozott rozsdamentes acél, transzparens festék bevonat, 381 x 320 x 596,9 cm, a Christie’s jóvoltából
