Ezekben a napokban veszi át a világ egyik legnagyobb és legtekintélyesebb múzeuma, a londoni British Museum vezetését a német Dr. Hartwig Fischer (54). A múzeum elnöksége még tavaly év végén nevezte ki a Drezdai Állami Műgyűjtemények eddigi igazgatóját az intézmény élére. Az őrségváltás békében zajlik, Fischer elődje, Neil MacGregor, aki előbb 15 évet töltött a londoni National Gallery, majd közel ugyanennyit a British Museum élén, a 70. születésnapjához közeledvén vissza akart venni a tempóból, de végül azért elvállalta a Berlinben most születőben lévő Humboldt Forum alapító művészeti igazgatójának posztját. Ő tehát Németországba távozik, utóda pedig onnan jön. Igaz, pályáját a bázeli Kunstmuseumban kezdte, de aztán két, a legjelentősebbek közé tartozó német múzeum igazgatójaként szerzett nevet magának; Drezda előtt 6 évig az esseni Folkwang Múzeumot vezette, s ő irányította a múzeum felújítását és új épületszárnnyal történt bővítését.
Dr. Hartwig Fischer, forrás: britishmuseum.org
Londonban nem ez az egyetlen váltás: egy januári döntés értelmében új igazgatója lesz a Tate Modern-nek is – éppen akkor, amikor küszöbön áll a múzeum 60%-kal kibővített épületének birtokba vétele. Frances Morris (57) személyében először kerül nő e fontos intézmény élére. Karrierje a Tate-nél 1987-ben kezdődött kurátorként, az utóbbi években már a nemzetközi gyűjtemény igazgatója volt. Nagy szerepe volt a Tate Modern első, 2000-es gyűjteményi bemutatójának rendezésében, ami mérföldkövet jelentett a modern és kortárs művészet újszerű múzeumi prezentációjában. Elődje, a belga Chris Dercon öt év után dobta be a törülközőt; a színházi tanulmányokat is folytatott szakember számára a berlini Volksbühne igazgatói posztja lesz a következő állomás. A brit sajtó igen lelkesen fogadta Morris kinevezését; a The Guardian például úgy látja, hogy már eddigi pályafutása alatt is többet tett a múzeum arculatának, presztízsének megteremtéséért, mint az a három igazgató, akiket az intézmény megnyitása óta kiszolgált.
Frances Morris a Tate Modern Turbinacsarnokában. Fotó: Olivia Hemingway, forrás: theguardian.com
Igencsak meglepte a szakmát Wim Pijbes (55) távozása az amszterdami Rijksmuseum éléről; a funkciójáról augusztus 1-i hatállyal lemondott szakember 8 éven át vezette Hollandia legnagyobb múzeumát. Utódját még gőzerővel keresik. Pijbes irányította – közmegelégedésre – a múzeum éveken át tartó rekonstrukcióját, aminek eredményeit a szakmai és a szélesebb közönség is jól fogadta. Távozásának okairól Pijbes nem nyilatkozott, csak azt árulta el, hogy lemondása után sem lesz tétlen, elvállalta ugyanis az épülőfélben lévő wassenaari Museum Voorlinden vezetését. A szeptemberben nyíló magánmúzeumot Joop van Caldenborgh nagyvállalkozó hozta létre, elsősorban saját gyűjteményének bemutatására és ő volt az is, akinek sikerült Pijbest megnyernie a teljes egészében magánpénzekből fenntartandó intézmény igazgatójának.
Wim Pijbes. Fotó: Vincent Mentzel, forrás: rijksmuseum.nl
Az amszterdamihoz hasonló komoly meglepetést okozott a minapi frankfurti bejelentés is az egyik legismertebb német múzeumi szakember, Max Hollein lemondásáról. A még mindig csak 46 éves Hollein 2001-ben vette át a Schirn Kunsthalle, majd 2006-ban a Städel Museum irányítását. Ő vezényelte le a Städel szanálását és bővítését és olyan nagyszabású kiállítások fűződnek a nevéhez, mint a Raffaello, a Dürer és a Monet blockbusterek. Hollein a másfél évtized utáni váltás szükségességével magyarázta, hogy megpályázta a San Francisco-i Szépművészeti Múzeumok igazgatói posztját, amit el is nyert és június 1-től már ő irányítja az USA egyik legnagyobb, évi 1,4 millió látogatót fogadó múzeumegyüttesét. Elődje, a brit Colin B. Bailey csak két évet húzott le ebben a funkcióban és még tavaly távozott, hogy átvegye a New York-i Morgan Library and Museum vezetését. Hollein kinevezését az amerikai sajtó meglepetésként értékelte, aminek okával az új igazgató is tisztában van. Mint nyilatkozta, Amerikában általában szkeptikusak az európai múzeumi szakemberek pénzszerző – elegánsabb kifejezéssel fund-raising – képességeivel kapcsolatban, ő azonban e tekintetben is harcedzett, mivel a Städel Múzeum költségeinek is csak 14%-át fedezik közpénzekből, a többit neki kellett előteremtenie. Hollein frankfurti utódjának keresése csak ezekben a napokban kezdődik.
Max Hollein. Fotó: dpa, forrás: monopol-magazin.de
Ugyancsak néhány napja dőlt el, hogy új igazgatót kap a berni Kunstmuseum és a szintén a svájci fővárosban működő Zentrum Paul Klee. Az új főnök ráadásul egy és ugyanazon személy: Nina Zimmer (43) német művészettörténész, a bázeli Kunstmuseum eddigi igazgatóhelyettese, akit több tucat pályázó közül választottak ki, s akinek egyik fő feladata a már ma is közös ernyőszervezet által működtetett két múzeum még szorosabb integrációjának megvalósítása, s ennek eredményeképp a költségek jelentős csökkentése lesz. Mindkét intézmény mozgalmas éveken van túl: a Kunstmuseum tervezett bővítése megbukott a magas költségeken, látogatottságának pedig nem használt, hogy a korábban letétként náluk bemutatott pompás Klee-anyag átkerült a 2005-ben megnyílt Klee Zentrumba. Utóbbi viszont a kezdettől fogva ingatag lábakon álló finanszírozás miatt maga is igen komoly nehézségekkel küzd. A Kunstmuseum legutóbb akkor került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor Cornelius Gurlitt a 2012-ben a lakásában felfedezett rendkívüli értékű műgyűjteményt két évvel későbbi végrendeletében teljesen váratlanul erre a múzeumra hagyta. A Kunstmuseum elfogadta a gáláns ajándékot, ám az várhatóan csak jóval később kerülhet a birtokába, mivel előbb számos mű eredetét az esetleges restitúciós igényekkel együtt tisztázni kell és meg kell várni az ítéletet abban a perben is, amit Gurlitt egyik rokona indított a végrendelet érvénytelenné nyilvánításáért. Az új igazgatóra tehát nehéz évek várnak, kiválasztásánál szakmai tapasztalatai mellett komoly súllyal esett latba fiatal életkora is. Elődje a Klee Zentrumban, Peter Fischer még tavaly bejelentette távozását, mivel illuzórikusnak tartotta a múzeummal szemben megfogalmazott elvárásokat és nem értett egyet a tervezett szervezeti átalakításokkal sem.
Nina Zimmer, © Zentrum Paul Klee
Utolsó hírünk egy jövő tavaszi, de már bejelentett távozásról szól: a francia kulturális minisztérium a szokásos három év helyett csak eggyel hosszabbította meg Guy Cogeval (60) elnöki megbízatását a Musée d’Orsay élén. A döntés nem teljesen váratlan: előkészítésének időszakában a múzeum féltucatnyi kurátora a Le Monde szerkesztőségéhez küldött levélben lépett fel – név nélkül – az intézményt 2008 óta vezető Cogeval újbóli kinevezése ellen, megkérdőjelezve „fizikai, pszichés és tudományos alkalmasságát egy ilyen nagyságrendű múzeum vezetésére”. Az elmúlt időszakban több vezető munkatárs már el is hagyta a múzeumot. Az ügy előzménye, hogy az igazgató 2014-ben agyvérzést kapott, s bár ő maga az ugyancsak a Le Monde-hoz címzett levelében cáfolta, hogy nem épült volna fel maradéktalanul, úgy tűnik, a múzeumban ezt nem mindenki látja így. Az igazgató jövő márciusban egy, a Nabis csoporttal foglalkozó központ vezetését veszi majd át, azaz visszatér eredeti szakterületére.
Guy Cogeval. Forrás: Wikimedia
Cogevalt a magyar múzeumi szakma is jól ismeri és nagyra becsüli. Jó kapcsolatokat ápolt a Szépművészeti Múzeummal, s komoly érdemei voltak abban, hogy a Musée d’Orsay-ban 2013-ban létrejöhetett az Allegro Barbaro kiállítás. Nevéhez fűződik a múzeum gyűjteményének Rippl-Rónai József két jelentős festményével történt gyarapítása is.
A cikk lejjebb folytatódik.