A weimari Iparművészeti Iskola és az egykori nagyhercegi Képzőművészeti Akadémia egyesüléséből 1919-ben létrejött, 1925 és 1932 között Dessauban működött, majd néhány hónapra Berlinben otthonra lelt Bauhaus másfél évtizednél is rövidebb története alatt a múlt század első harmadának egyik legjelentősebb művészeti intézményévé nőtte ki magát. Szemléletével, mely igyekezett áthidalni a művészet és az ipar, a művészet és a technika közötti szakadékot és áttörte az egyes művészeti ágakat, illetve a művészetet és a kézművességet egymástól is elválasztó falakat, továbbá mind markánsabb szociális-társadalmi problémaérzékenységével máig tartó befolyást gyakorolt a modern művészet fejlődésére.
Hatása kezdetektől fogva nem korlátozódott Németországra; már csak azért sem, mert úgy tanárai, mint hallgatói a világ számos országából, köztük Magyarországról érkeztek. A magyarok közül a legnagyobb hatást a Bauhausra Moholy-Nagy László ottani munkássága gyakorolta, de egy időben a bútorműhelyt irányító Breuer Marcell és a textilműhelyt vezető Berger Otti személyében két további magyar vezetője is volt az intézménynek, ahol hallgatóként mintegy 25 magyar fordult meg. Ezért is megkülönböztetetten érdekes számunkra, milyen hangsúlyokat kap a centenáriumi rendezvények sorozata.
A németek, úgy tűnik, nem kispályáznak: az előkészületeket a Bauhaus Verbund 2019 koordinálja, melynek a Bauhaus szellemi és tárgyi hagyatékát gondozó három intézmény, a weimari, dessaui és berlini múzeumok és archívumok mellett a szövetségi és számos tartományi kormány, továbbá a Szövetségi Kulturális Alap is tagja és a berlini kormány nem fukarkodik az anyagiakkal sem: az említett három intézmény bővítéséhez 52 millió euróval járulnak hozzá, de például még egy új Bauhaus-applikáció kifejlesztésére is 350 ezer eurót szánnak.
A centenáriumi programnak a Bauhaus Verbund 2019 szerint éppen olyannak kell lennie, mint amilyen a Bauhaus maga volt, azaz sokszínűnek, bátran kísérletezőnek, sokféle erőt bevonónak, nemzeti határok felett átívelőnek és radikálisan időszerűnek. Az Újszerűen gondolkodni a világról mottóval tervezett program regionális, nemzeti és nemzetközi partnerek bevonásával nemcsak újra rá akarja irányítani a figyelmet a Bauhaus szellemi hagyatékára, de fel kívánja mutatni jelentőségét napjaink és a jövő számára is.
A centenáriumi projekt két fő eleme a három említett Bauhaus múzeum-archívum bővítése vagy új, e célra készült épületbe költöztetése és nyitó kiállításaik megrendezése, továbbá egy nagyszabású nemzetközi kiállítás-sorozat megvalósítása.
Az első, azaz a múzeumok bővítése már régen aktuális volt, az eszközöket hozzá most a jubileumi évhez kapcsolódva sikerült megteremteni. Persze nem megy minden egyszerre; míg Weimarban és Dessauban az évfordulóra elkészülnek az épületek, addig Berlinben csak nemrégiben kezdődött meg a még évekig tartó munka. Az ottani múzeum-archívum ezért most egy átmeneti helyszínen látogatható, az évfordulóhoz kapcsolódó kiállításuknak pedig a Berlinische Galerie ad majd otthont. Az új épületekre mindhárom helyen nemzetközi pályázatot írtak ki, melyekre összesen 1.400 terv érkezett. A beruházások eredményeként a három intézmény összesen 6.500 négyzetméternyi kiállítótérrel és 12 ezer négyzetméternyi egyéb hasznos területtel bővül, utóbbin főként a múzeumlátogatók által egyre inkább elvárt shopok, gasztronómiai egységek és előadótermek kapnak helyet.
Weimarnak, a Bauhaus bölcsőjének egészen 1995-ig kellett várnia arra, hogy saját Bauhaus múzeuma legyen. Ekkor a kollekció egy korábban kiállítási csarnokként használt épületben kapott helyet, ahol a gazdag anyagnak csak kis töredékét mutathatták be és azt sem a mai követelményeknek megfelelő színvonalon. Ez a múzeum idén januárban be is zárt, hogy megkezdődjön a költözés a jövő április 6-án megnyíló, Heike Hanada és Benedict Tonon berlini építészek által tervezett új, több mint 2 ezer négyzetméteres kiállítási térrel rendelkező, letisztult formavilágú épületbe. Napjainkban a kollekció, ami a világ legrégebbi, az itteni műhelyekben készült 168 műtárggyal indult Bauhaus-gyűjteménye, már 13 ezer darabos állománnyal rendelkezik. A nyitó kiállításon a ma már ikonikus státuszt élvező design darabok mellett számos dokumentum is látható lesz a Bauhaus első éveiből és különleges attrakciónak ígérkezik a Moholy-Nagy László multimediális kísérletei által inspirált színpad-terem is.
Berlinben, mint említettük, a Bauhaus Archivum 2019. szeptember 6-án nyíló jubileumi kiállítása a Berlinische Galerie-ben vendégeskedik. A tárlat azt kíséri majd nyomon, hogyan teremtettek iskolát, hogyan váltak ikonná a Bauhausból kikerült tárgyak, és mi merült időlegesen vagy végleg a feledés homályába abból, ami a műhelyekben született.
Két nappal később nyílik a González Hinz Zabala barcelonai építész által tervezett új dessaui Bauhaus múzeum. A kétszintes épület a „ház a házban” koncepciót követve egy üvegtokba csomagolt acéltömb, melynek emeletén, egy szinte hermetikusan zárt, meditációra ösztönző térben állítják ki a Bauhausban született munkákat, míg a földszint teljesen transzparens, üvegfalú tere a kortárs reflexiókat tükröző időszaki tárlatoknak ad majd helyet. A 40 ezres műtárgyállományból válogató nyitó tárlat azt vizsgálja majd, hogyan lett az utópiából valóság, hogyan törekedtek a „bauhaus-osok” az első világháború utáni Németországban az emberek mindennapi környezetének megújítására, hogyan tanultak, hogyan tanítottak és hogyan tanulták meg kezelni a piacot.
Ami a nemzetközi kiállítássorozatot illeti, ez bauhaus imaginista címmel fut és a Bauhaus művészeti és pedagógiai praxisának nemzetközi recepcióját és hatását vizsgálja a 20. század nagy geopolitikai változásainak tükrében. Az igazi meglepetést itt a helyszínek kiválasztása okozta, a tárlatoknak ugyanis a nyugat-európai művészeti központoktól, sőt egy kivétellel egész Európától is távol eső városok adnak otthont, ahol a Bauhaus-befolyásnak annak idején egészen másfajta kulturális közegben kellett utat törnie magának. A projektnek a német Marion von Osten és a brit Grant Watson személyében két kurátora van, a megvalósításban pedig a tárlatokat befogadó múzeumok és az érintett városokban működő Goethe-intézetek működnek közre. A tárlatok magját egy-egy Bauhaus-dokumentum vagy objekt képezi: a Bauhaus 1919-es manifesztuma, Breuer Marcell egy 1925-ös kollázsa, Paul Klee 1927-es rajza, illetve Kurt Schwerdtfeger 1921-es Reflexív fényjátéka. A köréjük épülő kiállítások nemcsak a Bauhausnak az érintett kelet-európai, ázsiai és latin-amerikai térségekre egykoron gyakorolt hatását kívánják felmutatni, hanem a mai reflexiókat is, ezért néhány kortárs művészt, Kader Attiát, Luca Freit, Wendelien van Oldenborgh-t, az Otolith Group-ot és az építész Zvi Efratot is felkérték, hogy az egyes tárlatokra a kurátorokkal együttműködve készítsenek új munkákat.
A sorozat – koncepcióját, de nem az időrendet tekintve – első tárlatának Correspondence címmel a kyotoi National Museum of Modern Art ad otthont augusztus 4. és október 8. között. A kiállítás magja itt a Bauhaus 1919-es manifesztuma. A tárlathoz Új-Delhiben és Tokióban egy-egy szeminárium is kapcsolódik, melyek témája a Bauhaus oktatási-pedagógiai módszereinek egy-egy indiai, illetve japán avantgárd művészeti iskola – a még napjainkban is működő, Rabindranath Tagore által alapított indiai Kala Bhavana, illetve az 1931-36 között Japánban öt évet megélt Research Institute of Life Construction – gyakorlatával való összehasonlítása.
A második fejezet Moving away címmel jelenleg már látható Kínában, a vadonatúj hangcsoui China Design Museumban, ahonnan majd szeptemberben a moszkvai Garázs Múzeumba (Garage Museum of Contemporary Art) megy tovább. Ennek a tárlatnak a két helyszín mellett a nigériai Lagosban is lesz szatellit rendezvénye; a téma itt a Bauhausban zajlott, helyenként éles viták témáinak megjelenése a tárlatot, illetve a konferenciákat befogadó országok, régiók sajátos politikai és kulturális kontextusában.
Nem kevésbé tűnik izgalmasnak a Learning from című harmadik állomás, aminek októbertől jövő januárig a Sao Paulo-i SESC Pompéia ad otthont és a törzsi, illetve a modern kor előtti kultúrák hatásának a modern művészetben való megjelenésével, illetve e kultúráknak a Bauhaussal való találkozásuk utáni fejlődésével foglalkozik. A kiállítás kísérő rendezvényeire New Yorkban és Rabatban kerül sor.
A sorozat 2019. március 15. és június 10. között Berlinben, a Haus der Kulturen der Welt-ben zárul az Undead című kiállítással. Ez a nagyszabású tárlat magában foglalja majd az előző hármat is, és egyebek mellett arra a kérdésre is választ keres, mit kell tennie a művészeti képzésnek napjainkban annak érdekében, hogy nagyobb összhangban legyen a társadalmi környezet változásaival.
A kiállítássorozatnak lesz egy online magazinja is, ahová a tervek szerint a kísérő rendezvények vitáinak, előadásainak, kerekasztal-beszélgetéseinek anyagát is feltöltik, így a magazin fontos forrás lehet a további Bauhaus-kutatásokhoz.
A berlinieknek persze nem kell márciusig várniuk, hogy találkozhassanak a Bauhaus 100 rendezvényeivel; itt, méghozzá a berlini Művészeti Akadémián kezdődik 2019. január 16-án a centenáriumi rendezvénysorozat nyitányát jelentő fesztivál, ami a Bauhaus szellemében összművészeti lesz, számos külföldi szereplő közreműködésével. A fesztivál részletes programját októberben hozzák nyilvánosságra. Az előzetes beharangozó négy olyan művészt jelöl meg név szerint – Kandinszkijt, Schlemmert, Klee-t és Moholy-Nagyot – akiknek szellemiségét tükrözi majd a program, melyben a „művészet és a technika, a fény, a szín, a hang, a mozgás, továbbá az ember és a gép közötti viszony játszik központi szerepet.”
Nem a fenti kiállítássorozat részeként, de kapcsolódik az évfordulóhoz a tel-avivi Bauhaus Center is. Két olyan, a Bauhaushoz közel álló német építésznek, Josef Ringsnek és Erich Mendelsohnnak rendeznek kiállítást, akik a náci térnyerés után Palesztinába emigráltak és ott is számos épületet terveztek. (Rings a háború után visszatért Németországba, míg Mendelsohn még 1941-ben az USÁ-ban telepedett le.) Az Új építészet Németországban és Izraelben (Palesztinában) című kiállítás Tel Aviv után több német városban is látható lesz, elsőként Essenben.
Érdeklődtünk idehaza is, hogy múzeumaink terveznek-e az évfordulóhoz kapcsolódó kiállítást. Pozitív választ egyelőre a Ludwig Múzeumtól kaptunk, ahol a jövő évi előzetes kiállítási tervben szerepel egy olyan tárlat, amely a Bauhausban működött magyar művészek ottani munkásságának kiemelkedő eredményeire reflektáló kortárs munkákat mutat be. Ha újabb információkat kapunk, írásunkat frissítjük.
Nyitókép: Bauhausgebäude Dessau, Walter Gropius (1925–26), Südseite. Tadashi Okochi © Pen Magazine, 2010, Stiftung Bauhaus Dessau
A cikk lejjebb folytatódik.
