A Szépművészeti Múzeum október 26-án nyíló tárlata Paul Cézanne munkásságát tárja a látogatók elé. A posztimpresszionista francia festő életművének kiemelkedő alkotásait felvonultató esemény koncepciójáról kérdeztem Geskó Juditot, a kiállítás rendezőjét.
Cézanne a modern képzőművészet történetének egyik legjelentősebb alakja. Tekintélyes életművet hagyott hátra, grafikáit is figyelembe véve, munkái száma több ezerre tehető. A 20. század művészeire és különböző irányzataira gyakorolt hatását már sokan és sokféleképpen vizsgálták. Legutoljára a nagyszabású „Cézanne and Beyond” című philadelphiai tárlat 2009-ben. Tulajdonképpen ennek a párdarabját rendezzük meg Budapesten. Már évtizedek óta születnek olyan tanulmányok, amelyek kiemelkedő impresszionista és posztimpresszionista művészek múlthoz való kapcsolódását vizsgálják. A múlt alkotásait mint vizuális vagy szellemi forrást elemzik. Ezekhez csatlakozik a „Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő” című kiállítás, amely a mester elődökkel való viszonyát mutatja be. Magyarországon Cézanne még nem szerepelt önálló tárlaton, ezért ezt a hiányt is pótolni szeretnénk. A koncepció két lényeges eleme az elődök hatása és az életmű bemutatása. A két szál fogaskerék módjára kapcsolódik össze és halad a kezdetektől, vagyis az 1860-as évektől egészen a művész haláláig. Cézanne művészetét összesen száz alkotás, festmény, akvarell, rajz, és sokszorosított grafika reprezentálja, melyekhez főleg régebbi művészek mintegy hatvan munkája csatlakozik. A kiállítás megrendezéséhez számos külföldi intézmény járul hozzá műtárgyak kölcsönzésével, például a párizsi Louvre, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a londoni British Museum, vagy a firenzei Uffizi, hogy csak a legnagyobbak közül említsek néhányat. Jelentős anyagot várunk magángyűjteményekből. Ritkán látható Cézanne Londonból érkező Boncolás című festménye, vagy az 1860-as évek végén Aix-en-Provance múzeumában másolt kis csendélete, melyet egy chicagói magángyűjtemény kölcsönöz, s amely – ha jól tudom – még soha sem szerepelt Cézanne-kiállításon. Érdeklődésre tarthat számot egy-egy Raffaello és Parmigianino rajzról készült Cézanne másolat egy nagy hagyományú svájci magángyűjteményből. Régi mesterek munkái is érkeznek külföldről, például egy gyönyörű Chardin festmény Genovából. A magántulajdonban lévő csendélet érdekessége, hogy egykor Degas tulajdonában volt. Miként jeleníti meg a kiállítás Cézanne és a múlt kapcsolatát? Cézanne a régi mesterektől több forrásból merített: festményeket, szobrokat, rajzokat és sokszorosított grafikákat tanulmányozott. Rendszeresen látogatott múzeumokat, voltak grafikai lapjai, művészei folyóiratai, összefoglaló művészettörténeti munkái, valamint a Louvre gyűjteményeiről kiadott könyvei és fakszimile lapjai. A kiállítás anyagának válogatása során arra törekedtem, hogy csak olyan régi művészek alkotásai kerüljenek bemutatásra, melyeknek tanulmányozása Cézanne-t a saját organikus rendszere kialakításához vezette el. A kapcsolat a művek párhuzamba állításával szemléltethető legjobban. Bemutatjuk például Cézanne egyik legismertebb festményét, a Kártyázókat, amelynek öt változata van. Kiállításunkon a Metropolitan Museum of Art négyalakos és a Musée d”Orsay kétalakos változata lesz látható. Meyer Schapiro, Maurice Merleau-Ponty, Kállai Ernő és még sokan mások megállapították, hogy ezek szüzsé nélküli képek, azaz nincs elmondható témájuk, csak képi, vizuális kifejezésük, az ami „másképp mondhatatlan”(Fülep Lajos). Milyen előképe lehetett ebben a tekintetben Cézanne-nak? Amikor a francia impresszionisták a 17. századi németalföldi életképfestők felé fordultak, már akkor a szüzsé nélküliség kérdését feszegette az elméletíró és kritikus Thoré-Bürger. A Kártyázókkal kapcsolatban például nemcsak a kompozíciós mintául szolgáló Mathieu Le Nain és Daumier-műveket mutatjuk be, hanem Adriaen van Ostade egy képének Cézanne által festett másolatát. A holland mester festménye, a Parasztcsalád szobában 1647-ben készült és régóta a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található. A képről készült Ostade rézkarc fakszimile másolata jelent meg a Magasin Pittoresque 1847. augusztusi számában. Cézanne annak alapján készített egy visszafogott színvilágú festményt 1885-86 környékén. Érdekes, hogy a másolat mérete csak pár centiméterrel tér el Ostade festményétől, pedig Cézanne egy gyenge reprodukcióról készítette a maga képét. Kiállításunkon az Ostade festményt, Ostade arról készült rézkarcát, annak reprodukcióját és Cézanne másolatát, azaz négy műből álló „művészettörténeti szekvenciát” mutatunk be a Kártyázók mellett. Az Ostade másolat egyike azoknak a Cézanne képeknek, amelyen kialakította egyes festményeire jellemző színvilágát, s ezen a képen tanulmányozhatjuk, hogy hogyan alakítja át az életképet, elsősorban plasztikai mondandót hordozó alkotássá.
A Szépművészeti Múzeum sajnos nem dúskál Cézanne művekben, ezért az anyag meghatározó része külföldről érkezik. Sikerült minden tervbe vett alkotást megszerezni? A kiállítás kapcsán több műről beszélhetnék, melyeket örömmel láttunk volna Budapesten, de a legnagyobb hiány, hogy a három Nagy fürdőzők egyikét sem tudjuk bemutatni a hazai közönségnek. A philadelphiai múzeum és a The Barnes Collection képei nem utaztathatók. A londoni The National Gallery igazgatója, aki a kiállítást október 25-én megnyitja, nagyon szívesen kölcsönözte volna Cézanne remekét, de a Board of Trustees tíz éves moratóriuma ezt most nem teszi lehetővé. Ám így is három csodálatos festmény lesz látható a fürdőzőket bemutató szekcióban: a stuttgarti Staatsgalerie, a chicagói The Art Institute és a párizsi Musée de L’Orangerie képei. Ez az utóbbi festmény három darabból lett összeillesztve a közelmúltban, mert az egykor szupraportként használt képet szétvágták. A párizsi múzeum három részletben szerezte meg és restauráltatta. A kiállításról hiányzó, de a tematikához tartozó műtárgyak viszont szerepelnek a magyar és angol nyelven megjelenő katalógusban, amelyben sok fontos tanulmány jelenik meg nemzetközi és hazai szerzőktől. Szeretném felhívni a figyelmet a Szépművészeti Múzeum által januárban megrendezésre kerülő „Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő” című konferenciára, melyre minden érdeklődőt szívesen látunk.
