A moszkvai Puskin Múzeum francia festményanyagából
látható kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Az időrendet követő tárlat Jean-Léon Gérôm
akadémista festménye (Kandaulész Király, 1859/61) és Fernand Léger 1918-as
kompozíciója között eltelt évtizedek irányzatait mutatja be, nyolc fejezetre tagolva.
A Realimzus, a Barbizoni iskola, az
Impresszionizmus, a Modernizmus elindítói, a Szimbolizmus, a Fauves festők,
valamint az Avantgárd indulása olyan ismert művészek munkáin keresztül tanulmányozható,
mint például Courbet, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Cézanne, Matisse
és Picasso. A bemutatott 55 festmény híven tükrözi egy-egy művészi törekvés
főbb jellemzőit, és jól szemlélteti azt a hatalmas változást, amely néhány
évtized alatt a képzőművészetben végbement. A kvalitásos anyagban néhány főmű
is megtalálható, például Matisse Sarkantyúvirág (A tánc II), Picasso Harlekin
és társnője, vagy Renoir Kertben, mely a festő baráti társaságát ábrázolja (a
szalmakalapban ülő férfi Claude Monet).
A kiállításon látható festmények több
mint a fele a 19. századi orosz műgyűjtés két kiemelkedő személyiségének
kollekciójából származik. Ivan Morozov és Szergej Scsukin ahhoz az új
generációhoz tartoztak, akik vagyonukat nem családi származásnak, hanem tehetségüknek
köszönhették. A textiliparban érdekelt gyárosok bevételük jelentős részét az
akkor még kevesek által elismert modern festmények vásárlására áldozták. Kettőjük
közül Morozov volt az óvatosabb, a különböző irányzatok mindegyikéből válogatott.
A kiállításon szereplő Renoir, Degas, Cézanne és Denis képek az ő anyagából
valók. A vállalkozóbb szellemű Scsukin Monet és Gauguin művészete mellett Picasso
képeit kedvelte, a spanyol mester munkáiból több mint ötven alkotást birtokolt.
Picasso tanácsára vásárolta meg a kiállításon is látható Rousseau művet, a Lóra
támadó jaguárt. Személyes kapcsolat fűzte Matisse-hoz, aki a Sarkantyúvirág című
képet Scsukin megrendelésére készítette, mely a gyűjtő moszkvai palotáját
díszítő, táncoló alakokat ábrázoló sorozat egyik darabja volt. Egyébként, mindkét
gyáros háza nyitva állt az érdeklődők előtt, ezáltal sok orosz művész az ő gyűjteményeiken
keresztül ismerkedett meg a modern művészeti irányzatokkal, melyekből az orosz
avantgárd táplálkozott.
Gyűjteményeik fejlesztésének az 1917-es
bolsevik hatalomátvétel vetett véget, az orosz magánvagyonokat államosították. A
festmények a 20-as évek végén a Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumába
kerültek, majd a II. világháborút követően a Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba,
ahonnan csak a 60-as években jutottak újra a nagyközönség elé. A mostani tárlat
alapján bízvást elmondható, hogy Morozov és Scsukin egykori gyűjteménye megérdemelne
egy önálló kiállítást.